A gerilla-hadviselés olyan katonai módszer, amely során kis létszámú, mozgékony, fegyveres csoport meglepetésszerű támadást hajt végre nagyobb létszámú és emiatt általában kevésbé mozgékony katonai egység ellen.
A gerilla-hadviselést alkalmazó csoportok rendszerint kihasználják az általuk jól ismert terület adottságait, és ezért védelmi pozícióban rendezkednek be. Ezzel arra kényszerítik az ellenséget, hogy azok egy számukra kevésbé ismert terepen mozogjanak.
A gerilla-hadviselés jellemzően a fegyveres ellenállók vagy milicisták által, hagyományos hadseregek ellen alkalmazott taktika. Nem keverendő össze a kisebb létszámú reguláris katonai alegységek által végrehajtott katonai műveletekkel.
A gerilla szó a spanyol guerra (’háború’) szóból ered. Az -illa kicsinyítő képzővel körülbelül a ’kis háború’ kifejezést jelenti. (A spanyolok harci módszeréből származik a guerilla=háborúcska szó , amivel sem az akkor Napóleon mellett harcoló Lengyel légió, sem a franciák – szörnyű atrocitások ellenére – sem tudtak megbirkózni. Napóleon a lengyeleket is csúnyán kihasználta, mert miközben öngyilkos rohamokra küldte a lengyel katonákat, az annyira várt független Lengyelországot már nem volt hajlandó támogatni. A magyarok viszont más képet alakítottak ki – joggal – a 48-49-es szabadságharcban mellettünk harcoló Lengyel Légióról).
A gerilla-hadviselés jelentősebb képviselői: Mao Ce-tung, Abd el-Krim, Thomas Edward Lawrence, Võ Nguyên Giáp, Josip Broz Tito, Michael Collins, Che Guevara, Charles de Gaulle.
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Gerilla-hadviselés, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.