Barázdáshangya-Formák: Rovaralcsalád

Egy ideig ebbe az alcsaládba sorolták a gömböchangyákat és a buldoghangyákat is; ezeket most gömböchangyaformák (Proceratiinae), illetve buldoghangyaformák (Myrmeciinae) néven külön alcsaládokba vonják össze.

Barázdáshangya-formák
Rasopone ferruginea
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera) Alrend: Fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) Alrendág: Fullánkosok (Aculeata) Öregcsalád: Hangyaszerűek (Formicoidea) Család: Hangyák (Formicidae) Alcsalád: Barázdáshangya-formák (Ponerinae) Lepeletier, 1835
Nemzetségek
Barázdáshangya-rokonúak nemzetsége (Ponerini): Platythyreini nemzetség egy nemmel Villáshangya-rokonúak (Thaumatomyrmecini)nemzetség egy nemmel Nemzetségbe sorolatlan két kihalt nem
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Barázdáshangya-formák témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Barázdáshangya-formák témájú kategóriát.

Hagyományosan ezeket tekintik a legősibb hangyáknak és ezzel a poneromorf („barázdáshangya-típusú”) hangyák csoportjának névadói. A csoportnak barázdás- és a gömböchangyákon túl még számos, viszonylag kis fajszámú alcsaládja van, de azok fajai nálunk nem élnek.

Magyarországon három nemének négy faja honos:

• fekete barázdáshangya (Ponera coarctata),
• sárga barázdáshangya (Ponera testacea),
• sárga vakondhangya (Cryptopone ochracea),
• déli redőshangya (Hypoponera punctatissima)

Közülük sokáig csak a fekete barázdáshangyát (Ponera coarctata) ismerték fel; a további három fajt a 20. században írták le.

Karcsú, henger alakú, fullánkos hangyák. Rendszerint tégla alakú potrohnyelük egyízű. Potrohuk az első és második szelvény között mélyen befűződött — ez a poneromorf hangyák fő jellegzetessége (Tartally).

Lárváik mozgékony teste a hangyafajok nagy többségétől eltérően testtájakra tagolt, rágóik pedig olyan fejlettek, hogy a bolyba hurcolt táplálékdarabokat önállóan meg tudják enni (Urania, p. 303.).

Valamennyi fajuk ragadozó; csaknem kizárólag más rovarokra vadásznak. A potrohnyél utáni mély befűződés rendkívül hajlékonnyá teszi őket, aminek eredményeként a rágóikkal megfogott zsákmányt a fullánkjukkal könnyen meg tudják szúrni. Kolóniáik kicsik, és az államalapító királynők, majd később a dolgozók magányosan járnak vadászni (Tartally).

A Texasban élő Leptogenys elongata főleg földi ászkákkal él, más fajok nagy, zárt csapatokban a termeszvárakat rabolják ki.

Egyes fajaik ugrani vagy pattogni is tudnak. Biró Lajos Új-Guineában figyelt meg ilyen pattogó hangyákat:

„Messze bent a lemieni őserdőben sajátságos hangyákat gyűjtöttem. Ha a hangyákat zavarjuk, mozdulatlanul meglapulnak. Ha a veszély elmúlt, percekig várnak még, míg végre lassan, óvatosan megindulnak. Rágóik, szertelenül szétnyitva védelemre, készen állnak, annyira hátrafelé, mint másféle hangyákon vagy rovarokon a csápok. Amint nedvesített gombostűvel vagy faszálkával közeledtem felé, halk pattanás hallatszott s a hangya abban a pillanatban eltűnt, bolhaként elugrott. Az az ugrás, melyet e kis hangya így rágói segítségével megtenni képes, aránylag rendkívül nagy. A legtöbb 20–35 cm-nyi ugrást tett.”

Erről a képességéről kapta nevét az ugróhangya (Harpegnathos) nem. Az indiai ugróhangya (Harpegnathos cruentatus) szöcskeként ágról ágra ugrálva nagyobb távolságokat tehet meg.

Lárváik kokonban bábozódnak. de a kokont nem tudják megszőni (Tartally), ha a dolgozók nem hordanak köréjük törmeléket (például egy kevés tőzeget).

Az alcsaládot három nemzetségre bontják több, mint 30 recens és négy kihalt nemmel. Két további kihalt nem nemzetségbe sorolatlan.

• barázdáshangya-rokonúak nemzetsége (Ponerini):
  • csapóhangya (Anochetus)
  • Asphinctopone
  • Austroponera
  • Belonopelta
  • Boloponera
  • Bothroponera
  • Centromyrmex
  • Corrieopone
  • vakondhangya (Cryptopone)
  • bordáshangya (Diacamma)
  • sárkányhangya (Dinoponera)
  • Dolioponera
  • tőröshangya (Ectomomyrmex)
  • Emeryopone
  • Feroponera
  • Fisheropone
  • ugróhangya (Harpegnathos)
  • redőshangya (Hypoponera)
  • Iroponera
  • ászkahangya (Leptogenys)
  • Loboponera
  • Mayaponera
  • matabelehangya (Megaponera)
  • Myopias
  • pattanóhangya (Odontomachus)
  • fogashangya (Odontoponera)
  • inkahangya (Pachycondyla)
  • Parvaponera
  • Phrynoponera
  • bűzöshangya (Paltothyreus)
  • pondróölőhangya (Plectroctena)
  • barázdáshangya (Ponera)
  • Promyopias
  • Psalidomyrmex
  • Pseudoponera
  • Rasopone
  • Simopelta
  • Streblognathus
  • †Archiponera
  • †Cephalopone
  • †Cyrtopone
  • †Messelepone
  • †Protopone

• Platythyreini nemzetség egy nemmel:
  • Platythyrea

• villáshangya-rokonúak (Thaumatomyrmecini) nemzetsége egy nemmel:
  • villáshangya (Thaumatomyrmex)

• Nemzetségbe sorolatlan:
  • †Archiponera
  • †Poneropsis

Egyes szerzők az inkahangya (Pachycondyla) nemből elkülönítik az

• indiánhangya nemet (Neoponera; EMERY, 1901):
  • horpadtbütykű indiánhangya (Neoponera inversa; F. SMITH, 1858)
  • közönséges indiánhangya (Neoponera villosa; FABRICIUS, 1804)

• Csathó et al.: Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae) Archiválva 2022. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben. Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, 1–56. old.
• Foitzik–Fritsche: Susanne Foitzik, Olaf Fritsche: Hangyák. Világbirodalom a lábunk alatt. Rohwolt, Hamburg, 2019. Magyarul: Park Kiadó, 2021. ISBN 978-963-355-717-4. 307 old.