Ausztrália és Óceánia művészete a térség elszigeteltségét tükrözi.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Ausztrália őslakói i. e. 5000-ben váltak külön Pápua Új-Guinea népességétől, s bár Óceánia sok népének az őse közös, mégis különböző kultúrák alakultak ki.
Amikor az európaiak megérkeztek Ausztráliába, az őslakók még nem ismerték a fazekasságot és a fémművességet sem.
A kontinens egész területén szétszórtan fellelhető sziklaképekben emelkedett legmagasabb fokra az ausztrál őslakók művészete. Két nagy csoportra oszthatók, léteznek sziklafestmények és sziklarajzok. A sziklafestményeket vérrel vagy vízzel kevert vörös, fehér, fekete és barna földfestékkel készítették, míg a sziklarajzok vagy vésett vonalakból, vagy pontozott felületből állnak. A sziklaképek a kontinens északnyugati, északi és délkeleti részén naturalista stílusú ember- és állatábrázolások jelennek meg, míg a kontinens középső, déli és nyugati vidékein absztrakt, geometrikus-lineáris stílus uralkodik. A naturalisztikus ember- és állatábrázoláson a régebbi, kisalakos stílusból a wondzsina stílus alakult ki. 1839-ben férfiakat és nőket ábrázoló naturalisztikus barlangfestményeket fedeztek fel a délkelet-ausztráliai Geleng folyó mentén. Hasonló naturalista festményeket, többek között egy glóriás kengurut vivő férfi ábrázolásait találták Ausztrália északnyugati részén is.
Az absztrakt geometrikus-lineális stílus területén az ember- és állatábrázolások száma kicsi. A sziklaképekhez a legtöbb helyen mítoszok és rítusok kapcsolódnak, a szertartások alkalmával a festményeket újraszínezik. Arnhem-földön a sziklaképek mellett kéregfestmények vannak. Ember- és állatalakos vonásuk a wondzsina stílus sziklafestményeivel mutat rokonságot. A szikla- és kéregfestményeknél jellegzetes sajátosság az állatok (kenguru, emu, hal) röntgensugár-technikájú ábrázolása: az állat belső szerveit is feltüntetik. Később, Warramunga körzetben absztraktabb festmények is előkerültek. Barna és fehér színű köröket, illetve egyenes vonalakat ábrázoltak. A koncentrikus körök valószínűleg pihenőhelyeket, az egyenesek útvonalakat jelöltek. Az ausztrál őslakók különféle anyagokat használtak, ujjukkal és körmükkel festettek füsttel befeketített fakéregre, vagy agyag- és földfestékkel a barlangok falára.
Az ausztrál bennszülöttek művészetének legfőbb témája az Álomidő (hitük szerint az állati és emberi őseik teremtették a világot, és benne mindent. A teremtés folyamatát nevezik Álomidőnek.) A művészi tárgyak az Álomidőt megünneplő szertartások szolgálatában készültek. A törzsi területeken fekvő szent sziklákat és köveket, az Álomidő embereit, szellemeit és állatait ábrázoló sokszor ezeréves festmények borítják. A képeket vörös- és sárga okkerrel, valamint fehér agyaggal festették.
Plasztikával északon, Arnhem-földön foglalkoznak, az itt kialakult, emberalakokat elnagyoltan ábrázoló oszlopplasztika nem a helyi fejlődés eredménye, hanem pápua új-guineai hatás következménye.
A díszítőművészetben a vésett és festett naturális és geometrikus-lineáris motívumok vannak jelen. A körvonalakkal jelzett ember és állatalakok a használati tárgyakon ritkák, gyakoribbak a koncentrikus körökből egyenes vagy megtört vonalakból, pontsorokból álló vésett és festett díszítések. Az ausztráliai művészet külön területét alkotják a színes homokrajzok, és a testdíszítési motívumok. Ausztrália modern művészete nem önálló.
Ezen a szigeten találhatók a térség legszebb műkincsei, valamint itt találhatók a művészeti központok. A maláj és új-guineai hatás, ahol az alkotásokat élők és holtak szoros együttélése ihleti, gazdagította a díszítőművészetet.
Melanézia egyes vidékein még ma is minden háztartási eszközt és szerszámot díszítenek. A mindennapi élet tárgyait, a szertartások eszközeit realisztikusan vagy elvont formákkal díszítik. Gyémántfejben végződő kerek kőbuzogányok, pajzsok, áttetsző, dúsan díszített bárdok jellemzőek.
A fából vagy háncsból készült, élénk színekre festett maszkok különlegességét fokozza a kagylók, állatfogak, haj alkalmazása. Ékszereiken bőven használnak madártollakat, szobraikat kő- vagy kagylópengéjű bárdokkal faragják, az Új-Hebridákon hatalmas dobokat, faedényeket készítenek.
Az agyagművességet napjainkban csak a Fidzsi-szigeteken gyakorolják, de két vagy három évezreden át az Új-Hebridákon is űzték. A Sepik völgyének lakosai olyan plasztikai és festészeti alkotásokat hoztak létre, melyek később a szürrealistákra hatottak.
A fakéregre készült koromrajzok erdei démonokat és más mágikus lényeket ábrázolnak. A totemizmus erősen érvényesült. A melanézek sok tárgya totemként használható. Népszerű ősi figurák voltak az Uli-figurák, a nagy fejű, kis testű, apró lábú alakok. Az indiai kereskedők által behozott indiai szobrok is hatottak a térség művészetére, érezhető még egy bizonyos kínai befolyás is.
Mikronéziában a fafaragás kevésbé jelentős mint Melanéziában, de a formák csodálatos tisztasága jellemzi, elsősorban a házak tartóoszlopain, tetőgerincén, gyöngyházberakásos faedényeken. A legszebben díszített csónakok a Karolina-szigeteken készülnek. A tetoválások a polinéziaihoz hasonlóak.
A tapát, a faháncsdarabok összeragasztásával és ütögetésével készített papírt, mértani motívumok díszítik, amit sokszor a rostok fonásával hoznak létre.
Polinézia őslakói, a mongol csapatok elől 1000 körül menekülő ázsiaiak tapasztalt tengerészek voltak, kialakították a szigetek közti közlekedés hálózatát. Életüket a manának nevezett pozitív és a tapunak nevezett negatív energiák szabályozták.
Minden szigetnek külön jellemző stílusa volt. Míg az európaiak be nem hozták a fémet, a fa és a kő volt az egyetlen alapanyag. Szépen megmunkálták fegyvereiket, eszközeiket, rituális tárgyaikat.
A kéregfestészet, a fonás, a szövés, a tetoválás, és az ékszerek készítése azonban igen magasra jutott, különösen Új-Zélandon és Szamoa szigetén.
Az ausztrál szigeteken könnyed metszéssel faragtak, míg a maorik tetoválásszerű mintákat készítettek. Polinéziában bonyolult jelképrendszer található spirituális tetoválások összefonódásával, a zsugorított koponyák, maori csónakok létrehozásában. Egyik gyakori motívum a tiki, amely a föld első emberét jelenti.
A maorikéhoz hasonlóan, a Marquises-szigetek művészetére is jellemző a különféle díszítés, a vésett díszítmények szinte ellepik az egész szigetet. Tahiti és a Hawaii szigetek nevezetességei a valóságos toll-mozaikokból álló szertartási öltözékek. Az egész Polinéziában elterjedt tapa mérete a társadalmi helyzetet fejezi ki. A motívumokat festéssel, árnyékolással vagy nyomtatással viszik rá. A kőszobrászat kultikus köveken jelenik meg, mint például a Húsvét-szigeten a moaik.
A művészetet főként barlangfestmények (Koonalda-barlang), 20 000 éves faragások és szobrok képviselik, amelyeken az emberi alakok vagy egy-egy törzset jelképező totemállatokat körülvevő görbe és szögletes motívumok láthatók. Ezek jelennek meg a bárkákon, kagylóhéjakon, fa- és háncstáblákon, a churingának vagy tjurungának nevezett hosszúkás köveken és a beavatottak szent tárgyain. A homokba rajzolt, mulandóságra ítélt ábrák mágikus és vallási szertartások részét képező művészeti megnyilvánulásai a vándorló lakosságnak, amely még nem jutott túl a csiszoltkő-korszakon (moustérien típusú eszközök, amelyeknek csiszolt hegyei az európai újkőkorszakot idézik fel, ám vallási szervezeteik, jelképeik rendkívül összetettek).
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Ausztrália és Óceánia őslakóinak művészete, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.