Arc De Triomphe: Emlékmű Párizsban

Nem tévesztendő össze a következővel: Arc de Triomphe du Carrousel.

Napóleon francia császár">I. Napóleon császár és a mindenkori francia hadsereg dicsőségét hirdeti a Champs-Élysées végpontján, a Charles de Gaulle (korábban Étoile) téren.

Arc de Triomphe
A párizsi Diadalív
Település	Párizs 8. kerülete Párizs 16. kerülete Párizs 17. kerülete
Cím	Párizs,  Franciaország
Építési adatok
Építés éve	1806–1836
Megnyitás	1836. július 29.
Építési stílus	neoklasszicista építészet
Építész(ek)	Jean-Arnaud Raymond és Jean François Chalgrin
Hasznosítása
Felhasználási terület	diadalív
Tulajdonos	párizsi városháza
Kezelő	Centre des monuments nationaux
Alapadatok
Magassága	50 m
Hosszúsága	45,08 m
Szélessége	47 m
Elhelyezkedése
Arc de Triomphe Pozíció Párizs térképén
é. sz. 48° 52′ 26″, k. h. 2° 17′ 42″48.8738, 2.29548.873800°N 2.295000°E, k. h. 2° 17′ 42″48.8738, 2.29548.873800°N 2.295000°E
Arc de Triomphe weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Arc de Triomphe témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

 

1806. február 16-án I. Napóleon császár rendeletet adott ki, amelyben egy, a Grande Armée dicsőségét hirdető diadalív megépítéséről intézkedett. Ezt a grandiózus emlékművet Párizs egyik meghatározó jelképének és a császár ókori Róma iránti rajongása kifejezésének szánták (vö. Arc de Triomphe du Carrousel). Az építészek, Jean-Arnaud Raymond és Jean François Chalgrin Titus római császár hasonló emlékművéről mintázták Napóleon diadalívét, amely azonban még javában épült a császár bukásakor. A munkálatok csak 30 év múltán, Orléans-i Lajos Fülöp uralkodása alatt, 1836-ban fejeződtek be. Az eltelt zűrzavaros időszakban legalább hat alkalommal változtattak megjelenésének tervein és a célján. Végül Adolphe Thiers, a júliusi monarchia államtanácsának elnöke avatta fel, mint a forradalmi és császári francia hadsereg győzelmeinek emlékművét.

Az Arc de Triomphe-on számos felirat látható, amelyek részint a napóleoni csaták mintegy 158 helyszínének – köztük Győrnek is – részint a korszak összesen 660 tábornokának állítanak emléket a császár végakaratának megfelelően. Az utolsó feliratok 1895-ben kerültek az épületre, többek között, mivel a tizenhatos csoportokban felvésett nevek kiválogatása számos sérelmet váltott ki bizonyos „elfeledett” katonatisztek családjai körében.

 

Katonaszervezetek nyomására a Panthéon helyett 1921-ben az építmény alatt készült el az „Ismeretlen katona sírja”, amelyet 1923 óta örökmécses ékesít. Emellett a gigantikus ív alatt több bronz emléktáblát is elhelyeztek, így például egy Elzász és Lotaringia 1918-as visszatérését ünneplő plakettet, vagy Charles de Gaulle 1940. július 10-én elmondott híres beszédének szövegét, illetve megemlékezéseket a 20. század francia háborúiról.

Azóta a Diadalív számos ünnepélyes eseménynek adott otthont: 1840-ben Napóleon császár hamvait először ide szállították, 1885-ben Victor Hugónak itt adták meg a végtisztességet, 1919-ben az antant ünnepelte itt győzelmét az első világháborúban, majd 1944-ben Párizs felszabadulása alkalmából parádéztak itt a franciák. A francia nemzeti érzés egyik szimbólumaként mind a mai napig kulcsszerepe van számos nemzeti ünnepnapon, így május 8-án és november 11-én. Július 14-én innen indul a Concorde tér felé a hadsereg felvonulása.

 

Meglehetősen egyszerű szerkezetű, egykapus diadalív, amely a Champs-Élysées-hez és a Grande Armée sugárúthoz (avenue de la Grande Armée) illeszkedve szélesebbik oldalain kelet-nyugati irányban nyitott. A kisebbik oldalakon alacsonyabb kapuívek nyílnak észak-déli irányban, a Kléber és a Wagram sugárutak tengelyére illeszkedve.

Az Arc de Triomphe korának legnagyobb diadalíve volt. 50 méter magas, 47 méter széles, nagy ívei pedig 29 méter magasak. A hatalmas monstrum mintegy 100 ezer tonnát nyom, alapjai pedig 8 méter mélyen fekszenek a föld alatt. Az alapanyagául szolgáló követ Île-de-France régióban, Château-Landon közelében bányászták.

Az Arc de Triomphe szobrokkal való díszítésére a felavató Thiers adott utasítást még belügyminiszterként, 1833-ban, és három év alatt mind el is készült. Az alkotók között ifjú tehetségek és már befutott, nagy művészek egyaránt szerepeltek.

A nagyobbik kapukat szegélyező négy pilléren, a belső feliratok magasságában egy-egy nagy, allegorikus szoborcsoport található. A Champs-Élysées felől nézve jobb kéz felé látható leghíresebbjük, a köznyelvben La Marseillaise-nek nevezett Az önkéntesek indulása 1792-ben, François Rude domborműve. Bal oldali szomszédja Jean-Pierre Cortot munkája, a babérkoszorús császárt ábrázoló Napóleon diadala. A túloldalon Antoine Étex munkái, az Ellenállás (a Grande Armée sugárút felől nézve jobbra) és a Béke láthatóak.

A már említett szobrok felett, a nagykapuk félköríve két oldalán és a kis ívek felett egy hat táblából álló relief-sor fut végig, amelyek az abukiri ütközetet, François Séverin Marceau tábornok temetését, a jemappes-i győzelmet, az Arcole-hídi átkelést, Alexandria bevételét és az austerlitzi csatát mutatják be. A kis ívek csegelyeiben a négy fegyvernem (gyalogság, lovasság, tengerészgyalogosok, tüzérség) jelképei láthatóak, míg a nagyéban az Elismertek, James Pradier munkái.

A kapuívek felett folyamatos, két méter magas fríz fut végig, amely a forradalom illusztris alakjait, katonáit és a hazatérést mutatja be az itáliai és egyiptomi hadjáratról.

•  
  A Charles de Gaulle (régebben Étoile) tér
•  
  A tábornokok névsorának részlete
•  
  Rude: Az önkéntesek indulása 1792-ben (La Marseillaise)
•  
  A Charles de Gaulle tér látképe az Eiffel-toronyból

A Diadalív teteje a Champs-Élysées felőli pillérekben levő csigalépcsőkön keresztül látogatható, és csodálatos panorámát kínál a nevéhez hűen csillag alakú Étoile térre és boulevard-jaira, így a Champs-Élysées-re, illetve a Défense negyedre, ahol ultramodern párja, a Grande Arche látható. Az eligazodásban két emelvény segít, ahol az ívről látható látványosságokat tüntetik fel.

A tető és az ív teteje közti térben hatalmas galériát hoztak létre, ahol egy 1937 óta látható, Franciaország és a Diadalív történetével kapcsolatos fénykép- és metszetgyűjtemény tekinthető meg, illetve az emlékmű és az I. világháború halottai emlékének 1919. július 13-án tartott virrasztására állított katafalk gipszmakettje látható. Az ún. pálmák termében, ahol régebben az I. világháború során elesettek emlékére készített bronzpálmákat mutattak be, időszaki kiállításokat szoktak berendezni.

 

• http://www.paris-arc-de-triomphe.fr/

• Látvány az Arc de Triomphe tetejéről. YouTube