Új Vallási Mozgalmak

században világszerte, de főleg a nyugati világban, a Távol-Keleten és Afrikában kialakult ezernyi vallási mozgalmat (és esetenként a vallás szekuláris alternatíváit) jelölő általános kifejezés. De nincs egységes, elfogadott kritérium az „új vallási mozgalom” meghatározására. Időnként ide számítják már a 19. században létrejött mozgalmakat is. A fogalom nem feltétlen új vallási ébredésekre utal, hanem csak a modern korban létrejött vallások és részben vallásos nézetű csoportok összegző megnevezése.

A kutatók becslései alapján az új vallási közösségek száma világszerte több tízezerre tehető, és tagjaik többsége Ázsiában és Afrikában él. Néhány közösségnek több millió követője van.

Az "új vallási mozgalom" kifejezést Eileen Barker brit szociológus népszerűsítette. Tudományos kutatásuk az 1970-es években született meg.

Az új vallási mozgalmakat a következő főbb áramlatokba, megnyilvánulásokba sorolják:

• Antropozófia
• Ezoterikus
• Indigógyerekek
• Mazdaznán
• New Age
• Okkultizmus
• Rasztafariánus mozgalom
• Rózsakeresztesek
• Sátánizmus
• Újpogányság
• Új Gondolat mozgalom
• Új kinyilatkoztatáson alapuló csoportok
• UFO-vallások

 

 

A francia Jean Vernette, aki számos tanulmányt írt a témában, Szekták című könyvében (2003) a klasszikus leíró tipológia alapján a következő csoportokat adja:

• ébredési mozgalmak (pl. karizmatikusok-pünkösdisták)
• gyógyító csoportok (pl. Keresztény Tudomány)
• ezredév hívők (pl. Jehova Tanúi)
• szinkretista csoportok (pl. kaodaizmus, antropozófia)
• gnosztikusok (pl. szcientológia)
• keleti vallásúak (pl. Krisna-tudatúak)

Margaret Singer amerikai kutató, pszichológus a következő kategorizálást alkalmazza:

• új-vallásos csoportok
• a hinduizmusra és a keleti vallásokra épülő csoportok
• okkultista - sátánista, boszorkány csoportok
• a zenre, kínai-japán filozófiára és misztikára épülő csoportok
• az ufókra és űrlényekre alapozó csoportok
• pszichológiai és pszichoterápiás csoportok

Süle Ferenc pszichológus Valláspatológiája (1997) alapján:

• keresztény gyökerűek (pl. Jehova Tanúi, Hit Gyülekezete, adventisták, mormonok)
• hindu gyökerűek (pl. a jógairányzatok)
• buddhista gyökerűek (pl. Szóka Gakkai)
• iszlám gyökerűek (pl. bahái)
• teozófia, antropozófia
• sámánisztikus mozgalmak
• mágia központú mozgalmak (okkultisták, boszorkányok, sátánisták)
• világi, szekuláris, tudományosságra hivatkozó "vallási" mozgalmak

Az új vallások követőinek száma sok millióra tehető. Az új keresztény felekezeteken kívül jelentős részük szinkretista, amelyek szertartásaira és tartalmára kisebb-nagyobb mértékben hatással voltak a keresztény, buddhista és hindu spirituális technikák és gondolkodásformák. Nem egy iszlám és zsidó kötődésű új vallás is létezik, és számtalan ezoterikus, metafizikai és újpogány mozgalommal találkozhatunk.

 

 

 

 

A 19. századi gyökerű mozgalmak közül széles körű népszerűségre tett szert az iráni eredetű bahái hit, továbbá a mormonok, a Jehova tanúi és az adventisták. A 20. századi születésűekből kiemelhető a pünkösdi-karizmatikus mozgalom, a szcientológia, a Krisna-tudatúak, az Afrikai Intézményesült Egyházak.

Indiában a vallás annyiféle formát vehet fel, hogy egy elismert vallás kiegészítése sokkal ritkább, mint annak új, jelenkori formába öntése. Erre példa a Krisna tudatú Hívők Nemzetközi Közössége (ISKCON), melynek célja az állandó Krisna-tudat kifejlesztése, úgy munka, mint játék közben. Ezzel ellentétben a transzcendentális meditáció alapítója (Maharisi Mahes jógi) eklektikusabb indiai hagyományokat vett alapul ahhoz, hogy célját elérje. Ez a cél az állítólag elhanyagolt természeti törvények felélesztése és a kreatív intelligencia tudományának megteremtése, főleg a mantrák ismételgetésének speciális módszerével.

Latin-Amerikában, Afrikában és olyan területeken, ahol "bennszülött" népesség él, olyan új szerveződésű kultikus formákat figyelhetünk meg, amelyek a helyi hagyományok bizonyos elemeire támaszkodnak. Ezekre az új vallásokra a sokszínű kultikus szertartási formákon és az érzelmi eksztázisra való hajlamon kívül jellemző az erőteljes univerzalizálódás.

A pogányságot és a Wiccát gyakran emlegetik a New Age részeként, bár fontos különbséget tenni, különösen a Wicca esetében. A New Age olyan címke, amelyet több 20. század végi szokásra és mozgalomra is ráragasztanak. 1996-ban Paul Heelas filozófus a nagyszámú és egymástól sokban eltérő New Age mozgalmak négy általános jellemzőjét azonosította: "az életed nem működik", "légy a magad ura", "engedd el" és "száműzött istenek és istennők vagytok".

A mozgalmakat nehéz osztályozni, az egyik legsikeresebb felosztás R. Wallis nevéhez fűződik, aki 1984-ben három csoportot állított fel: világigenlőt, világmegtagadót és világelfogadót. Aszerint is lehet csoportosítani őket, hogy miként viszonyulnak a már elismert vallásokhoz: van, amelyik egy már fennálló vallást egészít, vagy teljesít ki; van, amelyik egy elismert vallás helyét veszi át, és akad olyan, amely esetleg új kinyilatkoztatással együtt, egy új (esetleg az egyetlen igazi) vallásnak tekinti magát.

A bahái valláshoz vezető út az elismert vallást kiegészítő vagy beteljesítő új vallásokra korai példa. Átmenet a judaizmusból a kereszténységbe és végül az iszlámba. A világelfogadó vallások egyike. A muzulmánok üldözik, mert ellentmond hitüknek, azaz, hogy Mohamed és a Korán volt a végső kijelentés.

Más példa a szcientológia, amely Hubbard The Modern Science of Mental Health (Dianetika: A szellemi egészség modern tudománya) című művén alapszik, melynek célja a dianetika tudományának és gyakorlatának megismertetése. A dianetika elsősorban a "reaktív elmével" foglalkozik, melynek forrása a tudatalatti, a Szcientológia Egyház központi témája pedig a Thetán (lélek, szellemi lény).

Az elismert vallások helyettesítésére példa az Egyesítő Egyház. Ez az 1954-ben alapított mozgalom az összes keresztény egyház egyesítésére törekszik, mint ahogy az a nevéből is kiderül: A Szentlélek Társasága a Világ Kereszténységének Egyesítéséért. Valójában sokkal inkább a többi felekezet helyének átvételére törekszik.

Más mozgalmak új (vagy újonnan felfedezett) kinyilatkoztatás alapján merőben más vallást hirdetnek. A mormon vallás – melynek legnagyobb felekezete, az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza – alapítója, Joseph Smith azt állította, hogy a moroni angyal felfedte előtte azoknak a tábláknak a rejtekhelyét, amelyekre Isten szava volt felírva. A mormonok szerint az ő egyházuk az igazi, Jézus által alapított egyház és bár számos hittételük nem különbözik a többi keresztény felekezet hittételétől, legalább kettő világossá teszi, hogy a mormon vallás a kereszténység többi formájának alternatíváját kínálja.

A világmegtagadó vallások legdrámaibb példái azok, amelyek követőiket a halálba küldik, vagy öngyilkosságot vagy mások meggyilkolását követelik tőlük. Nagy nyilvánosság kísérte a guyanai Népek Temploma egyház létezésének véget vető tömeges öngyilkosságot 1978-ban (lásd: Jim Jones), vagy az adventizmus mozgalmából kiszakadt David Koresh alapította dávidisták szektájának wacói (Texas) központja ellen intézett FBI-támadást 1993-ban (lásd: wacói ostrom), vagy a Naptemplom Rendje tagjainak öngyilkosságát a 90-es években, vagy az Aum Sinrikjó szekta tagjai által a tokiói metró elleni gáztámadást 1995-ben (lásd tokiói gáztámadás).

Az utóbbi időben jelentősen megerősödtek a világelfogadó mozgalmak, többek között az olyan metafizikai mozgalmak, mint a Spirituális Határok Társasága, az olyan "én-központú" vallások vagy részben vallásos mozgalmak, mint az Exegesis és a Silva-féle agykontroll, az afrikai és japán új vallások, mint például az Aladura-egyházak és a Szóka Gakkai. A világelfogadó mozgalmak (vagy én-központú, illetve pszichovallások) a teljes önmegvalósítás eszközeit rendelkezésre bocsátva igyekeznek átformálni az egyént, tudatosítva bennük, hogy isteni természetű a valódi én, és a vallási keresés végső célja nem az, hogy az ember megismerje Istent, hanem hogy Istenné legyen.

A világhoz alkalmazkodó mozgalmak (a kialakuló keresztény házi egyházak, a különféle megújulási csoportok) a személyes szentséget és az elismert vallások életteliségének fokozását helyezik a középpontba.

Nemzetközileg és Magyarországon ismertebb egyházak, mozgalmak, közösségek:

• A kereszténység az újkorban
• A vallás Európában
• Szinkretizmus
• Vallás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a List of new religious movements című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009
• Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár, 2006
• Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008
• Lista: