Szvámi Vivékánanda (ⓘ), eredeti nevén Naréndra Náth Datta (Swami Vivekananda's Ancestral House & Cultural Centre, 1863.
január 12. – Belur, 1902. július 4.) hindu szerzetes és Srí Rámakrisna vezető tanítványa, a ma már világszerte több mint száz központtal rendelkező Rámakrisna Misszió
megalapítója. Kulcsszerepe volt a védánta és a jóga indiai filozófiáinak a nyugati világban történő terjesztésében.Vivékánanda | |
Született | নরেন্দ্রনাথ দত্ত 1863. január 12. Swami Vivekananda's Ancestral House & Cultural Centre |
Elhunyt | 1902. július 4. (39 évesen) Belur |
Állampolgársága | Brit India |
Foglalkozása | |
Iskolái |
|
Halál oka | agyi érkatasztrófa |
Vivékánanda aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vivékánanda témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kalkuttai bengáli arisztokrata családban született és már fiatal korától kezdve érdeklődött a spiritualitás iránt. Olyan istenségek képei előtt meditált, mint Siva, Ráma, Szita és Mahavir Hanumán. A hindu szentírások is érdekelték, beleértve a Védákat, az Upanisádokat, a Bhagavad Gitát, a Puránákat.
Miután találkozott Késab Csandra Szén-nel, belépett a Bráhmo Szamádzs rendbe. Egész életén át azt az elvet követte, hogy minden emberben megvan a képesség arra, hogy a kiteljesedést megvalósítsa. Miután Rámakrisna tanítványa lett, megkapta a Vivékánanda nevet és a szvámi címet. Rámakrisna nagy hatással volt rá, tőle tudta, hogy minden élőlény az isteni én megtestesítője, ezért Istennek az emberiség szolgálatán keresztül tehet szolgálatot.
Hat évet meditációval töltött a Himalájában, majd térítő buzgalommal utazásokat tett Dél- és Nyugat-Indiában, s a modern védánta egyik legjelentősebb tanítójává vált.
Rámakrishna halála után széles körben bejárta az indiai szubkontinenst, majd később az Egyesült Államokba utazott, hogy a hinduizmust képviselje a világvallások 1893-as parlamentjén. Itt kirobbanó siker ért el és ékesszólása, valamint mély benyomást keltő fellépése nyomán világszerte ismertté vált. 1894-ben New Yorkban megalapította a Védánta Társaságot, amely mind a mai napig virágzik. Hangsúlyozta azt, hogy a jóga nem „indiai” és nem kizárólag hindu hagyomány. 1895-ben és 1896-ban az Egyesült Királyságba utazott, ahol nagy sikerű előadásokat tartott, majd más európai országokat is felkeresett.
Mesterétől eltérően Vivékánanda sokat adott a külsőségekre, a róla készült képeken elegáns ruházatot, turbánt visel, és jellegzetesen pózol.
Amerikai és európai csodálói közé tartozott, akikre nagy hatással volt: Josephine MacLeod, William James, Josiah Royce, Robert G. Ingersoll, Nikola Tesla, Lord Kelvin, Harriet Monroe, Ella Wheeler Wilcox, Sarah Bernhardt, Emma Calvé, Hermann Ludwig Ferdinand von Helmholtz.
1902. július 4-én, halálának napján, korán felébredt és a Belur Math templomába ment, ahol három órán át meditált. Napközben a szanszkrit nyelvtant és a jóga filozófiáját tanította a tanulóknak. Este a szobájába ment, kérve, hogy ne zavarják, majd meditációja közben hunyt el. Tanítványai szerint elérte a mahá-szamádhit.
Vivekananda beteljesítette korábbi jóslatát, miszerint nem fog negyven évet élni.
1985 óta születésnapját nemzeti ifjúsági nap néven ünneplik Indiában.
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Vivékánanda, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.