Valerij Nyikolajevics Kubaszov: Szovet űrhajós, mérnök

január 7. – Moszkva, 2014. február 19.) szovjet űrhajós.

Valerij Nyikolajevics Kubaszov
Valerij Kubaszov, az Apollo–Szojuz-program résztvevője
Született	1935. január 7. Vjaznyiki, Szovjetunió
Elhunyt	2014. február 19. (79 évesen) Moszkva
Sírhely	Trojekurovszkoje temető
Iskolái	Moszkvai Repülési Intézet
Nemzetiség	orosz
Egyéb beosztás	űrhajós
Rendfokozat	ezredes
Űrben töltött idő	18 nap 17 óra 59 perc
Repülések	Szojuz–6, Szojuz–19, Szojuz–36
Kitüntetései	Lenin-rend A Szovjetunió űrhajós pilótája Munka Veteránja Érdemérem emlékérem Moszkva 850. évfordulójára Medal "For Merit in Space Exploration" Arany Csillag Lenin-rend Arany Csillag Lenin-rend Medal "For Merit in Space Exploration" Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem a Szov­jetunió érdemes sportolója Szovjetunió Hőse International Space Hall of Fame
Valerij Nyikolajevics Kubaszov aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Valerij Nyikolajevics Kubaszov témájú médiaállományokat.

A Vlagyimiri terület Vjaznyiki városában született. 1952-ben fejezte be középiskolai tanulmányait szülővárosában. 1958-ban végzett a Moszkvai Repülési Főiskolán repülőmérnökként. 1958 júliusától kezdett dolgozni az OKB–1 tervezőirodában (ma Enyergija). 1966–1968 között aspiráns volt, majd disszertációjának megvédése után, 1968-ban lett a műszaki tudományok doktora, és ebben az évben lett az SZKP tagja. 1968. május 27-én válogatták be az űrhajós egységbe. Összesen 18 napot, 17 órát és 59 percet töltött a világűrben, nyolc űrsétán vett részt (összesen 41 óra 26 perc időtartamban). Űrhajós pályafutását 1993. november 3-án fejezte be. Aktív űrhajós tevékenysége mellett mindvégig a szovjet kozmikus iparban dolgozott mérnökként, az űreszközök gyártásával foglalkozó Enyergija vállalatnál különféle szervezeti egységek vezetője, egy időben pedig a vállalat vezérigazgató-helyettese is volt. Részt vett a Mir űrállomás fejlesztésében. 1993-ban vonult nyugdíjba, 1997. november 28-tól az RKK Enyergija vállalatnál tudományos tanácsadó volt.

Űrhajósként három űrrepülésben vett részt. Először 1969. október 11–16. között járt a világűrben a Szojuz–6 fedélzeti mérnökeként Georgij Sztyepanovics Sonyin parancsnok társaságában. Az űrrepülés során hajtottak végre először fémhegesztést a súlytalanság állapotában.

Második repülésére 1975. július 15. és 21. között került sor, a Szojuz–19 fedélzetén Alekszej Leonov parancsnok mellett fedélzeti mérnök volt. E repülés során hajtották végre az első űrrandevút különböző országok űrhajói: a Szojuz–19 egy Apollo űrhajóval kapcsolódott össze a Szojuz–Apollo-program keretében. (Az Apollo űrhajónak nem volt hivatalos sorozatszáma, azonban gyakran Apollo–18-ként hivatkoznak rá.)

Kubaszov utolsó, harmadik űrrepülésére 1980. május 26. és június 3. között került sor. Az Interkozmosz program keretében Farkas Bertalannal a Szojuz–36 parancsnokaként repült. Az űrrepülés során a Szojuz–36 csatlakozott a Szaljut–6 űrállomáshoz, ahonnan a Szojuz–35-tel tértek vissza.

Tartalék személyzet

Szojuz–4 tartalék fedélzeti mérnök. A Szojuz–4 a Szojuz–5-tel az első, kísérleti űrállomást létrehozó, az első űrátszállást lehetővé tevő háromszemélyes űrhajó.

Szojuz–10 tartalék fedélzeti mérnök. Az első űrhajósokat szállította a Szaljut–1 űrállomásra, hogy az üzembe helyezést és az első műszaki próbát elvégezhessék.

Szojuz–30 tartalék parancsnok. A második Interkozmosz küldetés a Szaljut–6 űrállomásra.

Kubaszov két olyan repülésnél is a személyzet, illetve a tartalék személyzet tagja volt, amelyek katasztrófával végződtek. A Szojuz–2 tervezett személyzetének tagja volt, de végül az űrhajó személyzet nélkül repült, viszont a leszállásnál hasonló problémák jelentkeztek a fékező ernyő nyitásánál, mint amilyenek a Szojuz–1-nél Vlagyimir Komarov halálát okozták. Kubaszov eredetileg részt vett volna a szintén katasztrófával végződött Szojuz–11 repülésében is, ám orvosi problémák miatt végül kihagyták a személyzetből. (A repülés előtti röntgenvizsgálat során TBC-re utaló jeleket találtak nála.)

Kétszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést és Farkas Bertalannal együtt a Magyar Népköztársaság Hőse kitüntető címet csak ők ketten kapták meg.

• A kozmosz érintése (Kossuth Kiadó, 1986) ISBN 963-09-2756-X

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1984. 375–376. o. ISBN 963 326 544 4
• Videó Valerij Kubaszovról (Enciklopegyija Koszmonavti sorozat), Roszkoszmosz TV Stúdió

• Gagarin másképp - Exkluzív interjú Valerij Kubaszov orosz űrhajóssal
• Valreij Kubaszov az ASTROnote űrenciklopédiában (oroszul)
• Valerij Nyikolajevics Kubaszov. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2012. június 1.)
• Valerij Nyikolajevics Kubaszov. astronautix.com. (Hozzáférés: 2012. június 1.)