A szamatha (páli), (szanszkrit: शमथ, śamatha) a tudat (csitta) és a tudat mentális formációinak (szankhára) lecsendesítése a buddhista gyakorlatokban (bhávana).
Ez „egyhegyű”, azaz irányított figyelmű meditációt jelent, amelyek közül a legáltalánosabb a légzésre összpontosító meditáció. A szamatha gyakorlata egyaránt jellemző mindegyik buddhista irányzatra.
A szamatha tibeti megfelelője a sjiné (wylie: zhi-gnas). A tibeti si és a sama kifejezések „megbékítést”, „lenyugtatást” vagy „lehűtést” jelentenek. A né jelentése "megmaradni" vagy "lakozni valahol", amely megegyezik a szanszkrit kifejezés utolsó szótagjával (thá).
A páli kánonban a nemes nyolcrétű ösvény három részre a moralitás (síla), az elmélyedés (szamádhi) és a bölcsességre (pradnyá). A légzés tudatossága vezeti el a gyakorlót a mély koncentrációba (szamádhi), amely a tapasztalás azon foka, amelyben az érzékszervi érzékelés le van csupaszítva és a tudat egy zavartalan koncentrációban tartózkodik a tárgya segítségével (ami a légzés). Ezen keresztül érhető el a meditatív felszívódás szintje (dhjána), majd a belátásé (vipasszana), végül pedig a megszabadító bölcsességé (pradnyá). A buddhizmusban a moralitás (síla) jelenti a szilárd alapot, amelyre támaszkodva elérhető a szamatha. A történelmi Buddha által tanított négy nemes igazság negyedik igazságát jelentő nemes nyolcrétű ösvény szerves részét képezi mind a szamatha, mind vipasszaná. Ez a negyedik igazság a „szenvedések megszüntetéséhez vezető ösvény”, amely tartalmazza a sílát, a szamádhit és a pradzsnyát.
A szamatha (nyugalom) a koncentráció előfeltétele. A meditációs gyakorlatokban a szamatha olyan technikákra vonatkozik, amelyek segítenek a tudat lecsendesítésében. Az egyik legfőbb módszer, amelyet Gautama Buddha is tanított, a légzés tudatossága (páli: ánápánaszati). Ezzel a gyakorlattal a tudat koncentrációja is elérhető. Emiatt gyakran szinonimaként tekintenek a szamatha meditációra és a koncentrációs meditációra. A cél a tudatosság elérése, amit a belátás (páli: vipasszaná; szanszkrit: vipasjaná) gyakorlatokkal együtt használnak, amely a tárgy valósi természetét keresi, hogy elérje a bölcsességet (páli: pannyá, szanszkrit: pradzsnyá).
Az elme meditációs eszközökkel való nyugalomban tartásával a gyakorló képes leküzdeni a zavaró öt akadályt. Az ezt követő belátás meditációval érhető el a megszabadító bölcsesség.
A théraváda hagyományban negyven meditációs tárgyat különböztetnek meg, amelyek közül a légzés (ánápána: ánápánaszati; szanszkrit. ánápánasmṛti) tudatossága (szati) a legelterjedtebb szamatha gyakorlat. A szamatha meditációban előfordulhatnak szamádhi gyakorlatok is.
Bizonyos meditációs gyakorlatok, mint például az elmélkedés kaszina (alapvető vizuális tárgy) tárgyakon, a szamatha fejlesztését szolgálják, más gyakorlatok, mint például az aggregátumokon (létcsoportok) történő meditáció, a vipasszaná fejlesztését szolgálják. Léteznek olyan gyakorlatok is, mint például a légzés tudatossága, amelyek mindkét tudatminőséget fejlesztik.
Buddha két fő mentális minőséget nevezett meg, amelyek az üdvös meditációs gyakorlatokból keletkeznek:
Buddha magasztalta a higgadtságot és a belátást, amelyek csatornaként vezetnek a nibbána (szanszkrit: nirvána) független állapotához. Például a Szamjutta-nikája 35.245 szútrában Buddha egy metaforán keresztül magyarázza el, hogy a higgadtság és a belátás „gyors futárként” szállítják a nibbána üzenetét a nemes nyolcrétű ösvényen keresztül.
Az Anguttara-nikája 4.170-ben Ánanda szerint az emberek az arahatságot a nyugalomban maradás és a belátás használatával érik el, valamelyikkel a következő három módszer közül:
A páli kánonban Buddha soha nem említ egymástól független szamatha és vipasszaná meditációs gyakorlatokat. A kettőt tudatminőségeknek nevezi, amelyeket meditáción keresztül lehet elérni.
A théraváda irányzaton belül többféleképpen értelmezik a szamatha meditációt.
Srí Lankán a szamatha meditációba minden olyan meditáció beletartozik, amelyek tárgya statikus. Burmában a szamatha minden koncentrációs gyakorlatra vonatkozik, amelynek célja a tudat lecsillapítása. A thai erdei hagyományban kihangsúlyozzák, hogy a szamatha és a vipasszaná nem elválasztható egymástól, ezért mindkettőt fontos gyakorolni.
Számos mahájána szútra foglalkozik a szamathával, legtöbbször a vipasszanával együtt.
Az egyik legfontosabb ezek közül az Ékszerfelhő szútra (Árja Ratnamegha-szútra, tibeti: 'phags-pa dkon-mchog sprin-gyi mdo), amely az összes meditációt beosztályozza szamatha vagy vipasszaná meditációként. A szamatha eszerint az „egyhegyű tudatosság”, a vipasszaná pedig a „dolgok valós természetének belátása”.
A Rejtélyek megoldása szútrát (Szamdhinirmocsana-szútra), a jógácsára iskola szútráját, gyakran használják a szamatha tanításokhoz forrásként. A Szamádhirádzsa-szútra a kagyü iskola egyik fontos forrása a szamatha meditációval kapcsolatban, főleg Gampópa szövegmagyarázatán keresztül, jóllehet Andrew Skilton szerint a szútrában sok szó esik meditációs gyakorlatokról vagy tudatállapotokról
A Aszanga (4. század) által kidolgozott szamatha gyakorlat „kilenc mentális tartózkodási helyen” (szanszkrit: navākārā cittasthiti, tibeti: sems gnas dgu) keresztül vezet el az igazi szamathához (a théraváda rendszerben található „elérési koncentráció” megfelelője), amelyből elérhető az ún. első dhjána (páli: dzshána; tibeti: bsam gtan) szint. Erről a tudatállapotról azt mondják, hogy a nyugodt boldogság állapota. Az indiai Nálanda hagyományhoz tartozó Kamalasíla a következő kilenc mentális tartózkodási helyet határozta meg:
A tibeti buddhizmus írásos hagyományaiban szerepel az öt hiba és a nyolc ellenszer a szamatha meditáción belül. Az öt hiba akadályokat jelent a meditációs gyakorlatban, a nyolc ellenszer pedig ezek leküzdésében segít. A módszert Maitréjanátha Madhjánta-vibhága-karika című művéből eredeztetik, amelyet például a következő szövegben dolgoztak tovább: A meditáció szintjei (Bhávanákrama), írta Kamalasíla. Ezt a művet a 14. dalai láma is ellátta jegyzetekkel, amely magyar fordításban is megjelent A meditáció szakaszai címmel.
A szamatha gyakorlásához a gyakorló választ egy tárgyat a meditációhoz (ālambana, dmigs-pa). Ezután le kell küzdenie az öt hibát (ādīnava, nyes-dmigs):
Az öt hiba leküzdésére a következő nyolc ellenszer használható:
A szamathához szintén szükség van a hat erőre (bala, stobs):
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Szamatha, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.