Szalamandrafélék: Kétéltűcsalád

22 nem és 93 faj tartozik a családba.

Szalamandrafélék
Vörösfoltos keleti gőte (Notophthalmus viridescens viridescens)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Kétéltűek (Amphibia) Rend: Farkos kétéltűek (Caudata) Alrend: Salamandroidea Család: Szalamandrafélék (Salamandridae) Goldfuss, 1820
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Szalamandrafélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Szalamandrafélék témájú kategóriát.

Fajaik döntő többsége Európa nagy részén, Észak-Afrikában, Nyugat-Ázsiában, a Közel-Keleten, valamint a Távol-Keleten honos, két nemük (Notophthalmus és Taricha) viszont Észak-Amerikában fordul elő.

Sokféle élőhelyen megtalálhatók, de mint minden más kétéltű, igénylik a nedves környezetet, legtöbbjük ezen felül a szaporodáshoz szükséges kisvizeket is.

Mivel nagy és változatos családról van szó, az ide tartozó fajok életmódjáról nehéz egységes képet adni, lehetséges viszont néhány alapvető kategóriába besorolni őket. Alapvetően háromféle ilyen csoport különíthető el (ezek között azonban mindenféle átmenet előfordulhat):

• Vízi: az idetartozó fajok egész életüket a vízben töltik, azt ritkán hagyják el, legfeljebb akkor ha kiszárad vagy ha túl szennyezetté válik. Aktivitásuk napszaktól kevésbé függ, tevékenykedhetnek nappal és éjszaka is. Ilyenek például a bordás, a tarajos gőték, valamint bizonyos fajok, például az alpesi gőte neoténiás egyedekből álló populációi.
• Félvízi: a félvízi életmódú fajokra jellemző, hogy életüknek jelentős részét a szárazföldön töltik, de a vízben is sokat tartózkodnak. A szárazföldön töltött időszak lehet például az állatok fiatalkora, mint a tűzhasú, a szemölcsös és a lapátfarkú gőtéknél. Ezen nemek fiataljai átalakulásuk után elhagyják a vizet, és az ivarérettség eléréséig nem is térnek oda vissza, ezután viszont legfeljebb rövidebb időre jönnek csak ki a szárazföldre. Más fajok, mint például számos európai gőte a vizet csak szaporodási időszakban keresik fel, ekkor viszont heteket, vagy akár hónapokat is ott töltenek, és testfelépítésük ennek megfelelően kissé meg is változik: bőrük simább lesz, farkukon (esetleg hátukon is, főleg a hímeken) úszószegélyt növesztenek és a vízi fajokra jellemző aktivitási mintázatot mutatnak. (Megjegyzés: fogságban bizonyos félvízi fajok hajlamosabbak vízhez kötöttebb életmódot élni, mint a szabad természetben.)
• Szárazföldi: a szárazföldön élő fajok átalakulásuk után az év legnagyobb részét itt töltik, a vizet szaporodáshoz legfeljebb rövid időre keresik fel, de vannak olyanok is, melyek egyáltalán nem. Utóbbiak közé sorolhatók például a Salamandrinae alcsalád egyes elevenszülő fajai, melyek már átalakult fiatalokat hoznak világra, vagy a tüskés gőték és egyes krokodilgőték, melyek petéiket vízközelbe rakják le, a kikelő lárvákat pedig az áradások sodorják a vízbe. Főleg éjszaka aktívak, nappal legfeljebb esős időben jönnek elő.

Változatos életmódjukból adódóan szaporodásukról sem lehet egységesen beszélni, egyetlen közös vonásuk talán a Salamandroidea alrendre általánosan jellemző belső megtermékenyítés. Nászidőszakuk általában az év valamely nedvesebb időszakára esik, kontinentális éghajlaton általában tavasszal, monszun klímán pedig leggyakrabban az esős évszakban, de vannak fajok, melyeknél nincs ennyire évszakhoz kötve. Legtöbbjük a szaporodáshoz kisebb álló- vagy lassú folyású vizeket keres fel, melyekhez sokszor nagy távolságokat kénytelenek megtenni (hacsak nem ott élnek egész évben).

A hímivarsejtek átadását egyszerűbb vagy kifinomultabb nászjáték előzi meg, ez lehet násztánc vagy közvetlen testi kontaktussal járó amplexus.

A násztánc lényege az, hogy a hím, miután észrevette a nőstényt, odamegy hozzá, és a fajra jellemző testhelyzetben farkával feromonokat legyez feléje egészen addig, amíg a nőstény hajlandóságot nem mutat. Ha igen, elkezdi követni a hímet, amely elfordul tőle és lassan elindul. A nőstény orrával megérinti a hím kloákáját, melynek hatására az az aljzatra kis nyálkakúpot rak le, aminek a tetejére helyezi a spermiumokat tartalmazó spermatofórát. A hím tovább lépked előre, a nőstény pedig követi egészen addig, amíg a spermatofórát kloákájával fel tudja venni.

Az amplexus során a hím általában a végtagjaival fogva tartja a nőstényt egészen addig, amíg az hajlandóságot nem mutat a párzásra, a spermatofóra átadásának módja viszont hasonló a násztáncot járó fajokéhoz. A családon belül három típusa különíthető el:

• I. vagy kaudális típus: ebben az esetben a hím farkával a nőstény csípője köré tekeredik. Jellemző a Calotriton és az Euproctus nemekre, feltehetően a gyors folyású patakokhoz való alkalmazkodás következtében alakult ki.
• II. vagy ventrális típus: ilyenkor a hím hátulról a nőstény hasa alá kúszik és mellső végtagjaival megragadja annak felkarját, a spermatofóra átadásához viszont az egyik oldalon elengedi párját, hogy felvételéhez föléje tudja őt forgatni. Általánosan elterjedt a Salamandrinae alcsaládban, de megfigyelhető a bordás és a krokodilgőtéknél is.
• III. vagy dorzális típus: ennél a hím végtagjaival a nőstény háti oldalán kapaszkodik meg. Így udvarolnak a Notophthalmus és a Taricha nemek fajai, de míg előbbi hímjei csak hátsó lábaikkal párjuk nyakát fogják át (és közben a násztánccal udvarló fajokra jellemző módon feromonokat is legyeznek az orra felé), utóbbiak mellső végtagjaikkal a hónaljánál, a hátsókkal pedig a lágyékánál is átkarolják. A különbség ellenére a kettőt érdemes egy típusba sorolni, mivel e két génusz testvércsoportja egymásnak, így a szaporodási viselkedésük eredete is valószínűleg közös.

A legtöbb faj nősténye nem sokkal (néhány óra-néhány nap) a spermatofóra felvételét követően lerakja petéit. Általában egyesével helyezik el őket, sok faj növényi részeket hajt félbe köréjük, melyet a pete kocsonyás burka tart össze. Ez védelmet jelent sok ragadozóval szemben, mivel a petét így nehezebb észrevenni, és hozzáférni sem olyan könnyű. A tüskés gőték és bizonyos krokodilgőték a szárazföldön, vízközelbe petéznek, a kikelő lárvákat az áradások sodorják a vízbe. A Salamandrinae alcsalád nagy részénél azonban álelevenszülés vagy valódi elevenszülés figyelhető meg. Előbbi esetben az összes pete megtermékenyül és a nőstény sok kisebb vízi életmódú lárvát hoz világra, utóbbinál viszont petevezetékenként általában csak egy-egy darab, a többi táplálékul szolgál a fejlődő lárváknak. Ez esetben rendszerint kettő, teljesen átalakult fiatal születik.

Az ivarérett kort fajtól függően általában 2-4 év alatt érik el.

A családba az alábbi alcsaládok, nemek és fajok tartoznak.

Bordásgőte-formák (Pleurodelinae)

A bordásgőte-formák (Pleurodelinae) alcsaládba az alábbi nemek és fajok tartoznak:

• Calotriton (Gray, 1858) – 2 faj
  • Montseny-hegységi gőte (Calotriton arnoldi)
  • pireneusi gőte (Calotriton asper)

• Cynops (Tschudi, 1838) – 4 faj
  • kardfarkú gőte (Cynops ensicauda)
  • japán tűzhasúgőte (Cynops pyrrhogaster)
  • Cynops yunnanensis
  • Cynops glaucus

• Echinotriton (Nussbaum & Brodie, 1982) – 3 faj
  • tüskés gőte (Echinotriton andersoni)
  • Chinhai tüskésgőte (Echinotriton chinhaiensis)
  • Echinotriton maxiquadratus

• Euproctus (Gené, 1838) – 2 faj
  • korzikai gőte (Euproctus montanus)
  • csukafejű gőte (Euproctus platycephalus)

• Hypselotriton (Wolterstorff, 1934) - 6 faj
  • Chenggongi tűzhasúgőte (Hypselotriton chenggongensis)
  • kékfarkú tűzhasúgőte (Hypselotriton cyanurus)
  • fudingi tűzhasúgőte (Hypselotriton fudingensis)
  • kínai tűzhasú gőte (Hypselotriton orientalis)
  • dayangi tűzhasúgőte (Hypselotriton orphicus)
  • Wolterstroff-gőte (Hypselotriton wolterstorffi)

• Ichthyosaura (Laurenti, 1769) - 1 faj
  • alpesi gőte (Ichthyosaura alpestris)

• Laotriton (Stuart & Papenfuss, 2002) - 1 faj
  • laoszi szemölcsösgőte (Laotriton laoensis)

• Lissotriton Bell, 1839 - 10 faj

• Neurergus (Cope, 1862) – 5 faj
  • Neurergus barani
  • Neurergus crocatus
  • Neurergus kaiseri
  • Neurergus microspilotus
  • Neurergus strauchii

• Notophthalmus (Rafinesque, 1820) – 3 faj
  • feketefoltos gőte (Notophthalmus meridionalis)
  • csíkos gőte (Notophthalmus perstriatus)
  • keleti gőte (Notophthalmus viridescens)

• Ommatotriton (Gray, 1835) – 3 faj
  • déli szalagosgőte (Ommatotriton vittatus)
  • északi szalagosgőte (Ommatotriton ophryticus)
  • Ommatotriton nesterovi

• Pachytriton (Boulenger, 1878) – 10 faj
  • Pachytriton airobranchiatus
  • Pachytriton archospotus
  • rövidlábú gőte (Pachytriton brevipes)
  • Pachytriton changi
  • Pachytriton feii
  • Pachytriton granulosus
  • lapátfarkú gőte (Pachytriton inexpectatus)
  • Pachytriton moi
  • Pachytriton wuguanfui
  • Pachytriton xanthospilos

• Paramesotriton (Chang, 1935) – 14 faj
  • Paramesotriton aurantius
  • pettyesfarkú szemölcsösgőte (Paramesotriton caudopunctatus)
  • kínai szemölcsösgőte (Paramesotriton chinensis)
  • észak-vietnami szemölcsösgőte (Paramesotriton deloustali)
  • Paramesotriton fuzhongensis
  • Paramesotriton guanxiensis
  • hongkongi szemölcsösgőte (Paramesotriton hongkongensis)
  • Paramesotriton labiatus
  • Paramesotriton longliensis
  • Paramesotriton maolanensis
  • Paramesotriton qixilingensis
  • Paramesotriton wulingensis
  • Paramesotriton yunwuensis
  • Paramesotriton zhijinensis

• Pleurodeles (Michahelles, 1830) 3 faj
  • algériai bordásgőte (Pleurodeles nebulosus)
  • Poiret-bordásgőte (Pleurodeles poireti)
  • spanyol bordásgőte (Pleurodeles waltl)

• Taricha (Gray, 1850) – 4 faj
  • érdesbőrű gőte (Taricha granulosa)
  • vöröshasú gőte (Taricha rivularis)
  • Taricha sierrae
  • kaliforniai gőte (Taricha torosa)

• Triturus Rafinesque, 1815 – 9 faj

• Tylototriton (Anderson, 1871) – 25 faj
  • Tylototriton anguliceps
  • Tylototriton anhuiensis
  • Tylototriton asperrimus
  • Tylototriton broadoridgus
  • Tylototriton dabienicus
  • Tylototriton hainanensis
  • Tylototriton himalayanus
  • Tylototriton kachinorum
  • Tylototriton kweichowensis
  • Tylototriton liuyangensis
  • Tylototriton lizhengchangi
  • Tylototriton ngarsuensis
  • Tylototriton notialis
  • Tylototriton panhai
  • Tylototriton podichthys
  • Tylototriton pseudoverrucosus
  • mandarin krokodilgőte (Tylototriton shanjing)
  • Tylototriton shanorum
  • szecsuáni krokodilgőte (Tylototriton taliangensis)
  • Tylototriton uyenoi
  • himalájai krokodilgőte (Tylototriton verrucosus)
  • Tylototriton vietnamensis
  • Tylototriton wenxianensis
  • Tylototriton yangi
  • Tylototriton ziegleri

Szalamandraformák (Salamandrinae)

A szalamandraformák (Salamandrinae) alcsaládba az alábbi 4 nem és 15 faj tartozik:

• Chioglossa (Bocage, 1864) – 1 faj
  • aranysávos szalamandra (Chioglossa lusitanica)

• Lyciasalamandra (Veith & Steinfartz, 2004) - 7 faj
  • anatóliai szalamandra (Lyciasalamandra antalyana)
  • Lyciasalamandra atifi
  • Lyciasalamandra billae
  • Lyciasalamandra fazilae
  • Lyciasalamandra flavimembris
  • Lyciasalamandra helverseni
  • líkiai szalamandra (Lyciasalamandra luschani)

• Mertensiella (Wolterstorff, 1925) – 1 faj
  • kaukázusi szalamandra (Mertensiella caucasica)

• Salamandra (Laurenti, 1768) 7 faj
  • algériai szalamandra (Salamandra algira)
  • alpesi szalamandra (Salamandra atra)
  • korzikai szalamandra (Salamandra corsica)
  • közel-keleti szalamandra (Salamandra infraimmaculata)
  • Salamandra lanzai
  • Salamandra longirostris
  • foltos szalamandra (Salamandra salamandra)

Pápaszemesszalamandra-formák (Salamandrininae)

A pápaszemesszalamandra-formák (Salamandrininae) alcsaládba az alábbi 1 nem és 2 faj tartozik:

• Salamandrina (Fitzinger, 1826) – 2 faj
  • Salamandrina perspicillata
  • pápaszemes szalamandra (Salamandrina terdigitata)

Kladogram

• ITIS szerinti rendszerbesorolása
• Brehm: Az állatok világa
• A new ergotaxonomy of the family Salamandridae Goldfuss, 1820 (Amphibia, Urodela)
• Two New Species of Pachytriton from Anhui and Guangxi, China (Amphibia: Urodela: Salamandridae)
• AmphibiaWeb - Salamandridae
• Caudata Culture Species Database - Salamandridae Archiválva 2015. március 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Tree of Life - Salamandridae