Sipoly

A sipolyok eredetüket tekintve lehetnek sérülések után visszamaradó, be nem gyógyult sebek, vagy gyulladásos gennygyülemek tályog spontán felfakadásából származóak. A magyar név a latin fistula szó magyar fordításából származik, jelentése „cső” vagy „síp”.

A sipolyok pontosabb elnevezései származhatnak azon üreg nevéből, amelybe nyílik (mellsipoly, hólyagsipoly, húgycsősipoly, bélsipoly stb.), vagy a rajta keresztül ürülő folyadék/váladék után (nyálsipoly, vizeletsipoly, bélsársipoly, tejsipoly stb.). Akár külső sérülés után, akár gyulladás után keletkeztek, kezdetben mindig sarjszövet borítja a nyílás belső felszínét, később ezek a felszínek behámosodnak és hegesednek. A sipolyképződés folyamatának időrendjében megkülönböztetnek sarjadzó, gennyedő, vagy lobos és heges szakaszt.

A sipoly régebben gyakori betegség volt. Minden testüregben és üreges szervben létrejöhet. Ma már a korszerű műtéti eljárásoknak, szakszerű sebellátásnak és utókezelésnek köszönhetően előfordulási gyakoriságuk is csökkent, és kialakulásuk esetén viszonylag egyszerűen gyógyíthatók, bár még ma is sok kellemetlenséget és gondot okozhatnak. Leggyakoribb a végbélsipoly, a húgycsősipoly. A végbélsipoly legtöbbször a végbél visszeres csomói (aranyeres csomók) körül keletkező gyulladásnak, vagy a végbél körüli kötőszövet gyulladásának következménye.

Szakszerű orvosi beavatkozás nélkül nehezen gyógyul, mert a sipollyal közlekedő üregből folytonosan váladék kerül bele, és ez akadályozza a rés összeforrását. A gyógyulást hátráltathatja, hogy a környező izomzat a sipoly falait folytonosan mozgatja, így a gyógyuláshoz szükséges stabil nyugalmi állapot hiányzik.

A sipoly oka lehet:

• betegség: A bélbetegségek, mint pl. a Crohn-betegség okozhatnak anorectalis, enteroenteralis vagy enterocutan sipolyt.
• kezelés: Pl. a medencét érő sugárterápia okozhat sipolyt.
• trauma: A túlhordás sipolyhoz vezethet a nőknél, ahol a normálistól eltérő módon kapcsolatok alakulnak ki a húgyhólyag és a nemi szervek, vagy a végbél és a nemi szervek között.

A sipoly előfordulási helye, jellege és mérete – mint a fentebb írtakból is látszik – igen változatos lehet. Ennek megfelelően megvannak az ezekhez társuló sajátos panaszok és tünetek. Általánosságban az állandó nedvszivárgás folytonos kellemetlenséget, szövetirritációt, gyulladást, fájdalmat, kellemetlen szagot okoz és folytonos gondoskodást igényel. Ezzel nagy mértékben rontja a betegségben szenvedő életminőségét. Ezen túlmenően változó mértékben zavarja az érintett szervek normális működését. Az egyes szakaszok izolált elzáródása „(letokolódása)” újabb fájdalmas tályogok kialakulásához is vezethet, amelyeknek veszélye, hogy a kórokozók a véráram útján tovább terjedhetnek és legrosszabb esetben életveszélyes „vérmérgezést” (sepsis) okozhatnak. Mivel spontán gyógyulásra számítani nemigen lehet, tanácsos a lehető leghamarabb a megfelelő területen jártas szakorvoshoz fordulni a problémával. Még ha a kezelés esetenként a mai körülmények között is hosszadalmas kellemetlen lehet, és az esetleges kiújulás veszélye is fennáll.

• Pallas nagylexikona ^{[Tiltott forrás?]}
• Gaál Csaba (szerkesztő): Ambuláns és egynapos sebészet (3. átdolgozott, bővített kiadás), Medicina Kiadó 2008, ISBN 978 963 226 160 7