Ráckevei-Duna: Folyó, a Duna folyam egyik jelentős mellékága

A Dunától Budapesten, a Csepel-sziget északi csúcsánál ágazik el, majd Tassnál, a sziget déli csúcsánál torkollik újra a folyamba.

Ráckevei-Duna
Országok	Magyarország
Földrajzi adatok
Hossz	57,3 km
Forrás	Kvassay-zsilip
é. sz. 47° 27′ 41″, k. h. 19° 04′ 10″47.461389, 19.06935647.461389°N 19.069356°E
Torkolat	Tassi-zsilip
é. sz. 47° 01′ 57″, k. h. 18° 58′ 37″47.032447, 18.97698547.032447°N 18.976985°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Ráckevei-Duna témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Duna-ág 57,3 km hosszú, az átlagos víztérfogata mintegy 40 millió m³.

A vizet, évi 550–750 millió m³*t a Kvassay-zsilipen táplálják a mellékágba a Dunából. A Duna-ág vízszintjét a vízfolyás végén lévő Tassi-zsilip szabályozza. A két műtárgy között 10–30 cm a vízszintkülönbség adódik, szemben a közel természetesen folyó Nagy-Duna 4–5 méterével. A Duna-ágban a víz sebessége 0,2–0,4 km/h. Üzemszerű vízpótlás esetén nyáron 1,5–2,5 hét alatt, télen 3–5 hét alatt cserélődik ki a mellékág vize.

A 19. századig végéig a Duna folyam szélessége a Gellért-hegy magasságában mintegy 300 m volt, a hegy alatt pedig minden átmenet nélkül majd egy kilométeresre szélesedett. A kiszélesedett, zátonyos folyószakasz jelentős árvízveszélyt okozott a főváros és térsége számára. A mai Budapestet alacsonyabb területeit 1730 és 1830 között tizenkét nagyobb árvíz pusztította. Bár épültek a folyó mentén kisebb-nagyobb árvízvédelmi töltések, a meder szabályozatlan volt, a két ágra szakadó Duna budafoki és soroksári ága sem volt főágnak tekinthető.

Az árvízvédelem elősegítésére és a hajózási feltételeket javítására már az 1838-as pesti árvíz után nagyszabású terveket készítettek a kor szakemberei, elsősorban Lechner József és Pietro Paleocapa mérnökök.

A Ráckevei-Duna ma ismert arculatát 1910–1926 között nyerte el.

 

A Duna budapesti szakaszának tényleges szabályozási munkái csak a kiegyezés után, az 1870. évi X. törvénycikk alapján kezdődtek meg.

A ráckevei (soroksári) Duna-ágat a folyamszabályozás egyik első lépéseként, 1872-ben árvízvédelmi célból töltéssel zárták el. A zárógát nem a felső torkolatnál, hanem a földtanilag kedvezőbb helyzetű, így alacsonyabb költséggel megépíthető, sziklás, kisebb mélységű mederben, Pesterzsébet és Csepel között, a mai Gubacsi híd magasságában épült meg.

A Duna főváros alatti két ág közül a budafokit tették alkalmassá a folyam teljes vízhozamának levezetésére, a Gellért-hegytől délre az eredetileg egy kilométer szélesre terebélyesedett lágymányosi szakaszt 1870-1876 között egy új partvonalat adó gáttal, a Kopaszi párhuzamművel (amelynek alsó szakaszát ma Kopaszi-gátként ismerjük) 380 méterre szűkítették, a mélységét kotrással növelték. A folyam új főágának kialakításával párhuzamosan 1881-1886 között megkezdődött a soroksári ág lezárása.

A soroksári ág lezárása kedvezőtlen állapotokat eredményezett, a gát alatti szakaszon a vízhozam-csökkenés okozta kiszáradás, feliszapolódás (kolmatáció) és talajvíz szintjének csökkenése, valamint a hajózhatóság megszűnése a térségben (elsősorban Ráckeve környékéig) jelentős problémákat okozott. Ezek orvoslására a törvényhozás 1904-ben elrendelte a Duna-ág teljes rendezését és hajózhatóvá tételét.

A soroksári-ráckevei Duna-ág felső torkolatánál 1910–1914 között épült meg a hajózsilip, majd 1924–1926 között a vízbeeresztő zsilip, végül 1926–1927 között a Kvassay híd. A teljes műtárgycsoportot később Kvassay Jenő vízépítő mérnökről nevezték el. Az alsó torkolatnál, Tass határában 1926–1928 között épültek meg a műtárgyak, így a hajó- és a vízleeresztő zsilip és a vízerőmű. A budafoki főág balpartjából kiágazó Szabadkikötő a Csepel-Szigetcsúcson 1914-1927 között épült. Utoljára a Kvassay zsilip alatti kikötő készült el 1918-1925 között a ferencvárosi Nagyvásártelep számára. 1927-1984 között üzemelt.

 

Az 1956-os jeges árvíz tönkretette a tassi vízleeresztő zsilipet és az erőművet. Az elpusztult műtárgyakat nem állították helyre, azóta a Duna-ág vizét az átalakított hajózsilipen eresztik le.

1961-ben helyezték üzembe a Kvassay-műtárgycsoportnál az 1954–1960 között épített vízerőművet.

A Ráckevei-Duna vízminőségét alapvetően befolyásolta a fővárosi üzemek ipari szennyvizének bevezetése, amit több nagy, az 1960-as és 1970-es években bekövetkezett halpusztulás jelzett.

A dunai betáplálással a folyam vizével együtt évente 25–50 ezer m³ iszap is érkezik. A feliszapolódás elsősorban a felső szakaszon jelentős gond, de súlyosan érinti az amúgy is sekélyebb mellékágakat és a lassú folyású partoldalakat. Az erősödő feltöltődés ellen és a súlyosbodó eutrofizáció megoldására 1979–1985 között a Duna-ág felső tíz kilométeres szakaszán szabályozták a medret. A szabályozással 110 m széles víztükrű, 2,7 m vízmélységű, 50 m³/s elméleti vízszállító képességű medret alakítottak ki. A beruházás során partvédő műveket építettek és rekonstruálták a Kvassay-műtárgycsoportot.

Partjának és szigeteinek felparcellázása az 1960-as évektől kezdődött meg, elsősorban a pihenésre, üdülésre vágyó fővárosi lakosok számára. A part mentén eleinte nyaralók, csónakházak és horgásztanyák, később családi házak hosszú sora épült.

A rendszerváltáshoz közeledve, az állami források elapadásával a Ráckevei-Duna mederszabályozási munkái megakadtak. A fennálló problémákra a PHARE-program részeként Európai Uniós támogatással, 1997-ben készült el a vízminőségjavító-terv. A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság 2001-től fenntartó kotrást végzett a hajdani beruházással érintett felső szakaszon. Az igazgatóság 2003-tól új beruházással megkezdte a további szakaszok medrének szabályozását, amitől a vízminőség mellett a vízgazdálkodás feltételeinek javulását is várják.

A Ráckevei (Soroksári)-Duna élővilágáról 2021-ben az RSD – A marasztalt folyó címmel kétrészes természetfilmet mutatott be Szendőfi Balázs, amelyet két éven át forgatott (2×1 órában YouTube-csatornáján is megtekinthető).

A Kvassay-zsiliptől északra 2020-ban lebontották a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) telepét. A helyén 2023-ra épült fel a Nemzeti Atlétikai Központ új stadionja és vele párhuzamosan a zsilip is rekonstrukción esett át.

•  
  Dömsöd, légifelvétel
•  
  Molnár-sziget, Budapest
•  
  Ráckeve, Árpád-híd
•  
  Ráckeve, Savoyai-kastély
•  
  Tass, a Kiskunsági-főcsatorna torkolata

• Ráckevei (Soroksári)-Duna (R/S/D) (magyar nyelven) (html). Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. [2012. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 8.)
• A Duna-ág vízrendszerének bemutatása (magyar nyelven) (html). Ráckevei Duna-ági Horgász Szövetség. (Hozzáférés: 2011. augusztus 8.)

• Informatív helyszínrajz pontos évszámokkal a Duna Gellért-hegy alatti szakaszának szabályozásáról
• Vízállás tájékoztató (magyar nyelven) (html). Országos Vízügyi Informatikai Szolgálat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 18.)
• A Gubacsi zárógátról a Dunai szigetek blogon
• Önt is várja a ráckevei Duna-ág; fotó Kovács Attila, Gábor Viktor; Kiskunlacháza és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet, Kiskunlacháza, 1967
• Statisztikai adatgyűjtemény a Dunakanyar és a Ráckevei (Soroksári)-Duna üdülőkörzetről; szerk. Kerekes Jánosné, összeáll. Bús Elemér László et al.; Közép-dunavidéki Intéző Bizottság, Bp., 1987
• Gasztronómiai híd a ráckevei Duna térségéhez; összeáll. Szánthó Györgyné; "Ráckeve Érték" Egyesület, Ráckeve, 2013
• Horváth M. Ferenc: Ráckevei kistérség, 4307. Apaj, Áporka, Délegyháza, Dömsöd, Dunaharaszti, Dunavarsány, Halásztelek, Kiskunlacháza, Lórév, Majosháza, Makád, Ráckeve, Szigetbecse, Szigetcsép, Szigethalom, Szigetszentmárton, Szigetszentmiklós, Szigetújfalu, Taksony, Tököl; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2004 (Kincses könyvek)
• Hidak a Ráckevei-Duna térségéhez. Egy kis gasztronómiával fűszerezve; összeáll. Szánthó Györgyné; Sophia Nostra, Ráckeve, 2014
• A ráckevei Duna-ág és környéke; Kis-Duna mente TDM Nonprofit Kft., Szigetszentmiklós, 2019
• Kis-Duna menti értékeink; szöveg Ambrus Vilmos, Gere Ágnes; Kis-Duna mente TDM Nonprofit Kft., Szigetszentmiklós, 2019