Kvassay Jenő: (1850-1919) vízépítő mérnök

július 5. – Budapest, 1919. június 6.) vízmérnök, a magyar vízügyi szolgálat jelentős alakja.

Kvassay Jenő
Született	1850. július 5. Buda
Elhunyt	1919. június 6. (68 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	vízépítő mérnök
Iskolái	Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1855)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kvassay Jenő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A köznemesi származású kvassói és brogyáni Kvassay családban született. Apja, kvassói és brogyáni Kvassay Antal (1801-1873), anyja, frankeni Schmidt Hermin (1826-1904) volt. Apai nagyszülei kvassói és brogyáni Kvassay Mihály (1774-1832) és szlavniczai Sándor Erzsébet (1774-†?) voltak. Apai dédapja, tekintélyes és tehetős köznemesi kvassói Károly (1728-1791), Bars vármegye alispánja, királyi táblai ülnök, királyi tanácsos volt. A pesti műegyetemen folytatott gépészmérnöki tanulmányokat, de a mérnöki oklevelet nem szerezte meg. Mezőgazdasági és vízépítési tanulmányokat folytatott a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián, majd Párizsban az École nationale des ponts et chaussées mérnöki főiskolán. A vízügyi szolgálat működését Franciaországban és Németországban tanulmányozta. 1878-ban kinevezték kultúrmérnöknek, és megbízást kapott a földművelésügyi tárcán belül az általa javasolt mezőgazdasági–vízügyi szolgálat, a Kultúrmérnöki Intézmény megszervezésére, amelynek 1880-ban vezetőjévé nevezték ki. 1891-ben a vízügyi igazgatás egységes irányításának szerveként létrehozott Országos Vízépítési és Talajjavítási Hivatal (1899-től Országos Vízépítési Igazgatóság) vezetője lett, és onnan vonult nyugállományba 1918-ban. A kultúrmérnökség működési köre kiterjedt a belvízrendezésre és -lecsapolásra, az alagcsővezetésre és az öntözésre, a mederrendezésre és a vízmosás-megkötésre, a halászati ügyek felügyeletére. Kvassay nevéhez fűződik a vízjogi törvény megalkotása (1885: XXIII. tc.), valamint az Országos Halászati Felügyelőség és a Közegészségügyi Mérnöki Szolgálat megszervezése. Kezdeményezte a balatoni kikötők és a budapesti szabadkikötő megépítését, szorgalmazta a dunai vízi közlekedés fejlesztését.

Vízgazdálkodási, folyószabályozási és mezőgazdasági vízépítési szakirodalmi munkássága is jelentős. Mezőgazdasági vízműtan című munkája évtizedeken át a kultúrmérnökök kézikönyve volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1918-ban Wahrman-díjjal tüntette ki. Négy évtizeden át a magyar vízügy legfőbb irányítójaként működve új korszakot hozott a magyar vízépítés történetében. Budapesten hunyt el 1919. június 6-án. Őrbottyánban van végső nyughelye.

Budapesten, 1889. október 10.-én feleségül vette báró szalai és tavarnai Barkóczy Margitot (1856-1937) báró szalai Barkóczy Mihály (1821-1895) és báró dezséri Rudnyánszky Auguszta lányát. A házasságukból született:

• kvassói és brogyáni Kvassay László (1890-1958), rendkivüli követ és meghatalmazott miniszter.

 

 

Emlékét a róla elnevezett és emléktáblával jelölt, a Ráckevei (Soroksári)-Duna északi bejárati zsilipje (Kvassay-zsilip), valamint Balatonföldváron felállított emlékműve őrzi. Sírja az őrbottyáni temetőben található, az őrbottyáni általános iskola Archiválva 2018. január 5-i dátummal a Wayback Machine-ben az ő nevét viseli.

A nevét viselte a budapesti, Rippl-Rónai utca 26. szám alatti épületben 2007-ig működő műszaki szakközépiskola, ahol út- és vasútépítői oktatás folyt.

• A műegyetem (1874)
• Vizeinkről (1875)
• Rétmívelés (1877)
• Note sur le moulinet de Woltmann (1877)
• Über Natron- und Székboden (1880)
• Kommentár a vizjogi törvényhez (1886)
• A Tiszavölgy szabályozásáról (1888)
• Emlékirat vizszabályozásaink ügyében (1888)

Számos cikke és értekezése jelent meg bel- és külföldi lapokban, valamint folyóiratokban.

• Fejér László: 150 éve született Kvassay Jenő, a dualizmus korának kiemelkedő vízügyi vezetője, in: Honismeret, 2000/4. szám