Paul Barras: Francia politikus, a direktórium tagja

június 30. – Chaillot, Párizs, 1829. január 22.) a francia forradalom fontos szereplője, a Direktórium befolyásos tagja.

Paul Barras
Született	1755. június 30. Fox-Amphoux
Elhunyt	1829. január 29. (73 évesen) Chaillot
Állampolgársága	francia
Foglalkozása	politikus salonnière bíró
Tisztsége	a Nemzeti Konvent képviselője (1792. szeptember 21. – 1795. október 26.) a Nemzeti Konvent elnöke (1795. február 4. – 1795. február 19.)
Sírhelye	Père-Lachaise temető (28) Grave of Barras
Paul Barras aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Barras témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fiatal hadnagyként az indiai Pondichéryben szolgált, innen kapitányi ranggal tért vissza Párizsba, ahol kizárólag az élet örömeinek élt. A forradalom kitörésekor nyomban az új eszmék szolgálatába állott, amiért 1789-ben a rendi gyűlés (États-généraux) tagja lett.

Részt vett a Bastille és a Tuilleriák ostromában és XVI. Lajos halálára szavazott. 1793-ban ő kezdte ostromolni a felkelt Toulont és mint a konvent bizalmi embere, véresen nyomta el a Dél-Franciaországban kitört felkeléseket. Robespierre ennek ellenére nem bízott benne, ezért Barras Robespierre ellenfeleihez szegődött és közreműködött megbuktatásában. A Konvent megbízásából Barras vezette azt a katonai kontingenst, amely az 1794. június 27-ről 28-ra (thermidor 9-ről 10-re) virradó éjszakán – tüzérség bevetésével – megostromolta és bevette a párizsi városházát, és elfogta Robespierre-t.

Novemberben a konvent titkára, majd elnöke, a Közjóléti Bizottság tagja lett, és a mérsékelt irányhoz csatlakozott. Mint a konvent feje, teljesen szakított a hegypárttal, sőt, az 1795. március 10-i zendülés alkalmával a legnagyobb eréllyel lépett fel volt társai ellen, de a royalisták üzelmeit is szigorral elnyomta. Az 1795. október 5-i felkelés alkalmával a konvent őt bízta meg a mozgalom elnyomásával, ő pedig a fiatal Napoléon Bonaparte tábornokot bízta meg ezzel a feladattal. A direktóriumban a legbefolyásosabb és leghatalmasabb ember volt; ő nevezte ki Bonapartét az itáliai francia hadsereg fővezérévé, és ő járt közben Beauharnais tábornok özvegyének eljegyzésében Bonaparte tábornokkal. Groisbois kastélyában és a Luxembourg palotában keleties, fényes ünnepeket rendezett: Récamier, Staël, Tallien asszonyok tiszteletére. 1797. szeptember 4-én royalista ellenfeleit mindkét tanácsból kibuktatta és ezentúl jóformán korlátlanul kormányozta az államot.

Elsősorban ő tette a direktóriumot olyan népszerűtlenné, hogy Bonaparte 1799. november 9-én könnyűszerrel megbuktathatta. Ekkor Barras a Groisbois-kastélyba vonult vissza. Napóleon ismételten azzal gyanúsította, hogy ellenfeleivel játszik össze, sőt, ezzel az ürüggyel száműzte is Barrast Franciaországból. Barras erre Brüsszelbe költözött, később pedig Rómába. A Bourbon-restauráció után visszatért Párizsba, megvette a közeli Chaillot kastélyt, itt – régi hajlamához híven – fényűző mulatságokat rendezett. Ebben a kastélyban halt meg.

Bokor József (szerk.). Paul Barras, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2021. április 25.