A Panzerkampfwagen VI Ausf.
B német nehézharckocsi, amelyet a második világháborúban a PzKpfw VI Tiger I és a PzKpfw V Panther tapasztalatai alapján fejlesztettek ki. Ismert még Tiger (Tigris) II, vagy Königstiger („Királytigris”) néven is. Az utóbbit a szövetséges (amerikai és brit) katonák által használt Royal Tiger vagy King Tiger után. A Königstiger a Kingtiger fordítása, de németül a bengáli tigris neve, és a német hadsereg hivatalosan sohasem használta. Német katonai jelölése Sd.Kfz. 182.
Tiger II | |
Panzerkampfwagen VI Ausf. B Tiger II | |
Típus | nehéz harckocsi |
Fejlesztő ország | Harmadik Birodalom |
Harctéri alkalmazás | |
Gyártó | Henschel |
Gyártási időszak | 1943-1945 |
Gyártási darabszám | 492 |
Háborús részvétel | második világháború |
Általános tulajdonságok | |
Személyzet | 5 |
Hosszúság | 7,62 (lövegcsővel 10,28) m |
Szélesség | 3,755 m |
Magasság | 3,09 m |
Tömeg | 68,5 tonna (Porsche toronnyal) 69,8 tonna (Henschel toronnyal) |
Páncélzat és fegyverzet | |
Páncélzat | Torony: 185/82/82 mm Páncéltest:150/82/82 mm Felső részek: 25 mm |
Elsődleges fegyverzet | 8,8 cm KwK 43 L/71 űrmérethosszal |
Másodlagos fegyverzet | 2-3 db 7,92 mm MG 34 |
Műszaki adatok | |
Motor | V-12 Maybach HL 230 P30 |
Teljesítmény | 700 lóerős benzinmotor (515 kW) |
Felfüggesztés | torziós rugó |
Sebesség | 37 km/h |
Fajlagos teljesítmény | 10 LE/t |
Hatótávolság | 170 km |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tiger II témájú médiaállományokat. |
A Királytigris kifejlesztése egészen 1941. május 26-ig vezethető vissza, ekkor döntöttek a 35–45 tonna kategóriájú nehéz harckocsik fejlesztési ütemének felgyorsítása mellett. A Barbarossa hadművelet tapasztalatai további lendületet adtak a programnak, amellyel a Henschel, a Porsche G.m.b.H., valamint a Krupp vállalatot bízták meg. Utóbbi cégnek a Flak 41 légvédelmi löveg önjáró változatának elkészítése volt a feladata. A Porsche a korábbi VK45.01(P) modell alvázát és erőátviteli rendszerét vette alapul, a felépítmény kialakításán és a lövegtorony elhelyezésén viszont változtattak, okulva a Pz V és Pz VI típusok összehasonlításából, többnyire döntött páncélzattal látták el a korábbi függőleges páncélborítás helyett. Végül a VK45.03(H) terveit fogadták el, ezek közül az első 50 példányt a Krupp által megkonstruált lövegtoronnyal szerelték fel, ennek gyártását azonban törölték, miután kiderült, hogy az íves lövegpajzs úgy térítette el az ellenséges lövedékeket, hogy azok a lövegtorony és a törzs találkozásánál csapódtak be. A Krupp vállalat tervezőmérnökei ezért egy új lövegtoronnyal álltak elő, amely elődjénél jobb védelmet biztosított, továbbá a tágasabb belső tér miatt a lőszer javadalmazást 6 darab lőszerrel egészítették ki.
A gyártásra kerülő Henschel-féle Tigris változat – neve ellenére – inkább a Párduc leszármazottjának tekinthető, mintsem a Tigris I harckocsi továbbfejlesztett változatának. A tervezőmérnökök ugyanis felismerték, hogy a gyártási folyamatok szabványosítása komoly előnyökkel jár, ezért megpróbálták összehangolni a Párduc és a Királytigris alkatrészeinek gyártását. Például a vezető és a rádiós búvónyílásai megegyeztek, és a két harckocsi páncéltestének kialakítása is nagyon hasonló volt.
1944 januárja és 1945 márciusa között összesen 492 darab Királytigrist gyártottak. A termelés üteme 1944 augusztusában érte el a maximumot, ez idő tájt 94 példány gördült le a gyártósorról. A legtöbb egyszerre hadra fogható Királytigris 1944 szeptemberében 226 darab volt. Az előirányzat szerint eredetileg a német gyáraknak összesen 1500 Királytigrist kellett volna legyártaniuk, ám ez meghiúsult, mivel a szövetséges légierő gyakorlatilag megsemmisítette a német infrastruktúra jelentős részét és az ipari komplexumokban is komoly károkat tettek. Az 1944. szeptember 22 és október 7-e között végrehajtott szövetséges légitámadások során a kasseli harckocsigyár 95%-a megsemmisült.
A gyártósorról 1944. január és szeptember között legördülő Királytigriseket - az első három prototípus kivételével - zimmeritbevonattal látták el, amely a mágneses aknák feltapadását akadályozta meg. Néhány járművet mélyvízi átkelésre alkalmassá tettek, de erre főként kísérleti célok miatt került sor. Mindemellett a gyártási időszak alatt folyamatos változtatásokat eszközöltek, hogy javítsanak a típus harcértékén, ám ezek a módosítások összességében nem befolyásolták számottevően a harckocsi küllemét és teljesítményét.
Dátum | 1943 nov. | 1943 dec. | 1944 jan. | 1944 febr. | 1944 márc. | 1944 ápr. | 1944 máj. | 1944 jún. | 1944 júl. | 1944 aug. | 1944 szept. | 1944 okt. | 1944 nov. | 1944 dec. | 1945 jan. | 1945 febr. | 1945 márc. | össz. |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Gyártott példány- szám (db) | 1 | 0 | 5 | 5 | 6 | 6 | 15 | 32 | 45 | 94 | 63 | 26 | 26 | 56 | 40 | 42 | 30 | 492 |
A Panzer VI B-ket a gyárból azonnal a frontra küldték, ahol hamarosan kiderült, a gyártás utáni tesztek és az előzetes vizsgálatok elhagyása számos technikai következménnyel járt. A kormányberendezés tönkrement a jármű súlya miatt, ráadásul a motor hajlamos volt a túlmelegedésre és meghibásodásokra, ezenfelül a benzinmotor fogyasztása is magasabb volt a dízelüzemű változatokhoz képest. Ahogyan a Henschel & Sohn főtervezője, Erwin Adlers is megemlítette, „A meghibásodásokat annak a ténynek tulajdoníthatjuk, hogy a Tigris II a teszteredmények hasznosítása nélkül került sorozatgyártásra.” Eme problémák csak a korai Királytigriseknél (1943-44 eleje) voltak tapasztalhatók, a háború vége felé közeledve a Királytigris megbízhatósága még a Párduc harckocsiét is meghaladta.
A Panzer VI B-t a második világháború egyik legerősebb páncéltörő fegyverével, a 8,8 cm-es KwK 43 L/71 löveggel szerelték fel, amely valamennyi amerikai, brit és szovjet harckocsit képes volt megsemmisíteni 1000–2000 méter távolságból. A cső hosszúsága elérte az 6248 mm-t, így a lövedék több ideig állt kölcsönhatásban a lőporgázzal, ez magasabb torkolati sebességet és jobb páncéltörő képességet biztosított, mivel a páncéltörő lőszerek ekkor még a kinetikus energiával romboltak. A harckocsi összesen 86 darab lőszert vihetett magával, ebből 22 a lövegtorony hátuljában, további 48 pedig a törzs belső oldala mentén került elhelyezésre.
Név | Típus | Tömeg | Kezdősebesség | 100 m | 500 m | 1000 m | 1500 m | 2000 m |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
PzGr.39 | szélsapkás páncéltörő gránát | 10,2 kg | 1000 m/s | 202 mm | 185 mm | 165 mm | 148 mm | 132 mm |
PzGr.40 | keményfémmagvas páncéltörő gránát | 7,3 kg | 1130 m/s | 237 mm | 217 mm | 193 mm | 170 mm | 152 mm |
HI.Gr.39 | kumulatív páncéltörő gránát | 10 kg | 880 m/s | 90 mm | 90 mm | 90 mm | n/a | n/a |
HE | robbanógránát | 7,14 kg | 840 m/s | n/a | n/a | n/a | n/a | n/a |
Gr.39 HL | repeszgránát | 7,65 kg | 600 m/s | n/a | n/a | n/a | n/a | n/a |
Puszta tűzerő alapján a Királytigris akár 3500 m-es távolságból is meg tudta semmisíteni a T-34/85, Cromwell illetve Sherman harckocsikat, ám az alacsonyabb találati valószínűségből adódóan ehhez legalább négy-öt lőszer felhasználására volt szükség. Takarékossági okokból ezért a legénység általában megvárta, míg az ellenséges harcjármű 2000 m-es távolságon belülre ér, így egy-két lövéssel is könnyedén elpusztíthatták az ellenséges páncélost, amely még abból a távolságból sem vehette fel a küzdelmet vele. Akadtak azonban olyan páncélos ászok, akik nem követték ezt a gyakorlatot, és nagyobb távolságból is kielégítő találati arányt értek el.
Szélsapkás páncéltörő gránát
Lőtáv | Gyakorlótéren | Harcban |
---|---|---|
100 m | 100% | 100% |
500 m | 100% | 100% |
1000 m | 100% | 85% |
1500 m | 95% | 61% |
2000 m | 85% | 43% |
2500 m | 74% | 30% |
3000 m | 61% | 23% |
3500 m | 51% | 17% |
4000 m | 42% | 13% |
Ez volt a német páncélos fegyvernem hagyományos és legnagyobb mennyiségben alkalmazott páncéltörő lőszere. A löveghez rendelkezésre álló muníció mintegy felét az utóbbi lőszerváltozat tette ki.
Volfrám-karbid-magvas páncéltörő gránát
Lőtáv | Gyakorlótéren | Harcban |
---|---|---|
100 m | 100% | 100% |
500 m | 100% | 100% |
1000 m | 100% | 89% |
1500 m | 97% | 66% |
2000 m | 89% | 47% |
2500 m | 78% | 34% |
3000 m | 66% | 25% |
3500 m | - | - |
4000 m | - | - |
A 8,8 cm-es harckocsiágyú a PzGr.40 típusú volfrám-karbid-magvas páncéltörő lőszerrel volt a leghatékonyabb, ám 1943 végén ezt a lőszerfajtát már nem gyártották tovább, mivel a volfrámra mint ötvözőanyagra az alkatrészek és szerszámgépek gyártásához is szükség volt. 1944-ben a volfrám-karbid-magvas páncéltörő lőszerből már csak nagyon kevés mennyiség jutott el a páncélos alakulatokhoz, felhasználásukat pedig csak a legerősebben védett célok ellen engedélyezték.
A kiegészítő fegyverzet két MG 34-es 7,92 mm-es géppuska, amelyek a gyalogság ellen nyújtottak védelmet. Ezek közül egyet a frontpáncélba süllyesztett gömbcsuklós foglalatba, egyet pedig a lövegcsővel párhuzamosítva szereltek be. A két fegyverhez összesen 5850 lőszert málháztak.
A Panzer VI B mozgatásáról ugyanaz a 700 lóerő teljesítményű Maybach HL 230 P30 típusú benzinmotor gondoskodott, amelyet a Párduc harckocsiba is beépítettek, ez azonban nehezen tudott megbirkózni a 70 tonnás páncélos tömegével. 10 LE/t fajlagos teljesítményének köszönhetően országúton maximum 38 km/h, míg terepen 17 km/h sebességgel tudott haladni. Az erőátviteli rendszer részét képezte a Maybach OLVAR EG 40 12 16 B típusú sebességváltó is, amelyet a Henschel új L 801-es kormányműrendszere egészített ki, ez lehetővé tette, hogy a nehézharckocsi a tengelye körül is meg tudjon fordulni. Hasonlóan a Tigris I-es harckocsihoz, a Királytigris felfüggesztése is átlapolt futógörgőkből állt, a krónikus kaucsukhiány miatt azonban elálltak a gumibevonatú futógörgők alkalmazásától, ezeket rugalmas acélból készült abroncsokkal igyekeztek kiváltani. Mivel a harckocsi túl széles volt ahhoz, hogy hagyományos német vasúti platókocsin lehessen szállítani, ezért a konstruktőrök kétfajta lánctalpváltozat rendszeresítése mellett döntöttek. Az első típus 660 mm széles volt, ezt a harckocsi szállítása során szerelték fel, egyéb esetben pedig a hagyományos 800 mm-es szélességű lánctalpakat használták.
A Panzer VI B harckocsik hatalmas össztömegüknek köszönhetően a legtöbb Kelet- és Nyugat-európai hídon nem kelhettek át, ezért előre megtervezett útvonalakon kellett haladniuk, ami jelentős harcászati hátrányt jelentett. Emellett a típus hajlamos volt a műszaki meghibásodásokra. A motor egyszerűen túl gyenge volt ahhoz hogy megfelelő menettulajdonságot biztosítson a német nehéz páncélos számára. Ráadásul az ötvözőanyagok hiánya miatt az alkatrészek minősége 1944 és 1945 között sokat romlott, ami műszaki hibákhoz vezetett.
A Királytigris volt a második világháborús német harckocsifejlesztés csúcspontja, és akárcsak elődje, a Panther, rendelkezett a modern harckocsik minden lényeges tulajdonságával. Fontos újítás volt a döntött páncél, amelyet korábban a szovjet T–34-esnél sikerrel alkalmaztak. Ez hatékonyabb védelmet nyújtott a becsapódó lövedékek ellen, mint a PzKpfw IV, vagy a Tiger I esetében használt függőleges változat.
A Panzer VI B páncélzata papíron nagyon erős volt, ám a valóságban itt is közrejátszott a nyersanyaghiány. Megfelelő ötvözőanyagok híján ugyanis a páncélzat törékenyebbé vált, különösen a hegesztési varratok mentén. Ennek ellenére 150 és 180 mm vastag homlokpáncélját a legtöbb ellenséges páncélos képtelen volt átlőni, viszont az 1944-ben rendszeresített szövetséges páncélosok (például Sherman Firefly, M26 Pershing, ISZ–2), páncélvadászok és önjáró lövegek ( M36 Jackson, SZU–100) és például a Zisz-2 57 mm-es és BSZ-3 100 mm-es páncéltörő ágyúk át tudták törni a páncélzatát. Repülőgépfedélzeti fegyverekkel és bombákkal, továbbá tüzérségi tűzzel szintén elpusztítható volt, mégis a legtöbb járművet a hajtáslánc túlterheltségéből adódó szinte folyamatos műszaki meghibásodások miatt kellett felrobbantva hátrahagynia a kezelőszemélyzetnek.
Az Ardenneki offenzíva volt a legutolsó nagyobb volumenű támadás, amellyel a németek megpróbálták magukhoz ragadni a hadászati kezdeményezést a Nyugati fronton. A hadműveletekben az 501. zászlóalj és az 506. SS zászlóalj 52 db királytigrise is részt vett, ám a sűrű Ardenneki erdőségek, valamint a keskeny utak miatt a típus csak korlátozottan volt alkalmas az ehhez hasonló, támadó hadműveletekre. A nehéz páncélosok lomhasága miatt Peiper úgy döntött, hogy harccsoportjának élére inkább a megbízhatóbb és mozgékonyabb Pz IV és Pz V-es harckocsikat állítja, míg a nehezebb Tigris II-eseknek a páncélososzlop végén haladva kellett felvenni a támadóék iramát. A nehézpáncélosoknak azonban csak akkor sikerült beérniük Peiper egységeit, amikor 1944 december 20-án Stoumont körül megállították az előrenyomulásukat. Másnap a szövetségesek La Gleize-nél bekerítették a harccsoportot. December 24-ére az alakulatnak nem maradt üzemanyag- és benzinutánpótlása, ezért 35 harckocsit - köztük 6 királytigrist - kénytelenek voltak felrobbantani, hogy ne kerülhessenek a szövetségesek kezére. A hadjárat alatt összesen 20 királytigris veszett oda, de ebből csak 5 olyan harckocsi volt, amelyik a szövetségesek fegyvereinek esett áldozatul.
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Panzerkampfwagen VI B, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.