Osztrák Császárság: Az osztrák örökös tartományok elnevezése (1804–1867)

Osztrák Császárság A birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok (1867-1918)
A Német-római Birodalom állama (1804–1806) A Német Szövetség állama (1815–1866) Az Osztrák–Magyar Monarchia állama (1867-1918)
Kaisertum Österreich Die im Reichsrat vertretenen Königreiche und Länder 1804. augusztus 11. – 1918. november 12.
A Osztrák Császárság címere A Osztrák Császárság zászlaja
Az Osztrák Császárság (piros) az Osztrák–Magyar Monarchiában (fehér)
Mottó: Indivisibiliter ac Inseparabiliter „Feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul” Nemzeti himnusz: Gott Erhalte Franz Den Kaiser Tartsa Isten! Óvja Isten! Császárunk s a közhazát!
Általános adatok
Fővárosa	Bécs
Terület	300 005 km² (1910)
Népesség	28 571 934 fő (1910)
Hivatalos nyelvek	német
Vallás	római katolikus protestáns ortodox kereszténység izraelita szunnita iszlám
Államvallás	katolicizmus
Nemzeti ünnep	a császár születésnapja
Pénznem	Konvenciós tallér (1804–1857) Egyleti tallér (1857–1867) Osztrák–magyar forint (1867–1892) Osztrák–magyar korona (1892–1918)
Kormányzat
Államforma	abszolút monarchia (1804–1867) alkotmányos monarchia (1867–1918)
Uralkodó	I. Ferenc (1804–1835) I. Ferdinánd (1835–1848) I. Ferenc József (1848–1916) I. Károly (1916–1918)
Dinasztia	Habsburg–Lotaringiai-ház
Államfő	Császár
Államfő-helyettes	Koronaherceg
Kormányfő	Államminiszter (1821–1848) Miniszter-Elnök (1867–1918)
Elődállam Utódállam ←   → ←   → ←
A Wikimédia Commons tartalmaz Osztrák Császárság A birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok (1867-1918) témájú médiaállományokat.

A Monarchia ciszlajtániai területével szemben ott volt a szintén nem hivatalosan Transzlajtánia névvel illetett Magyar Királyság, hivatalos megnevezése szerint a magyar szent korona országai, amelyet többször próbáltak beolvasztani az Osztrák Császárságba, de a magyar felfogás szerint közjogilag tőle mindig független maradt, mint ahogy az 1806-ban megszűnt elődállam Német-római Birodalomtól is.

Miután Napoleon Bonaparte francia első konzul I. Napóleon néven császárrá kiáltotta ki és megkoronázta saját magát 1804-ben megalapítva a Francia Császárságot, félő volt, hogy Napóleon megszünteti a rivális és már csak formálisan létező Német-római Császárságot, és ezzel a Habsburgok elvesztették volna az 1452 óta viselt császári címüket, amivel Európa első számú uralkodóiból visszacsúsztak volna a francia császár és orosz cár mögé. Ezt megakadályozandó az 1620-tól a Cseh Királyságot (Königreich Böhmen) is magában foglaló Osztrák örökös tartományokból (Habsburgische Erblande), valamint Lengyelországnak a Habsburg-uralom alá került területeiből, a Galíciai és Ladomériai Királyságból (Königreich Galizien und Lodomerien) megalapították az új államot, lényegében a császári címhez rendeltek hozzá területeket. Az osztrák császári cím már örökletes volt a választófejedelmek (Kurfürst) által megválasztott német-római császárral szemben. Államjogilag az osztrák felfogás szerint a Magyar Királyság csak az 1848-1849-es szabadságharc leverését követően, a neoabszolutizmus idején, a kiegyezést megelőzően tartozott az Osztrák Császársághoz, de a magyar közjogi gondolkodás ezt vitatja. 1867-ben a kiegyezéssel az Osztrák Császárság alakult át Osztrák-Magyar Monarchiává. A kiegyezést követően az osztrák birodalomfél neve mesterséges alkotás lett: a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok, amelyet nem hivatalosan megint csak Osztrák Császárságnak kezdtek címezni a központi Ausztria nevének kiterjesztéseként. Az új császári cím és császárság megalapítását csak két évvel élte túl a német-római császári cím és a Német-római Császárság, amely 1806-ban valóban megszűnt, és ezzel a Habsburgok számára már csak az új császári cím maradt egészen 1918-ig.

•  
  Az Osztrák-Császárság kiscímere 1815-1866 között, 1867 és 1915 között pedig az Osztrák-Magyar Monarchia kiscímere.
•  
  Az Osztrák-Császárság középcímere 1815-1866 között, 1867 és 1915 között pedig az Osztrák-Magyar Monarchia középcímere.
•  
  Ciszlajtánia (birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok) kiscímere 1915-1918 között.
•  
  Az osztrák császári korona (Österreichische Kaiserkrone vagy Krone des Kaisertums Österreich), eredetileg II. Rudolf császár számára készült.
•  
  I. Ferenc, az első osztrák császár, teljes osztrák császári díszben.

 

Az Osztrák Császárság (Ciszlajtánia) központja Bécs volt, amely egyben a Monarchia egyik fővárosa is volt, Budapest mellett. 1910-ben a térségben élők száma 28 571 900 fő volt. A nyugati határának Vorarlberg, a keletinek a Galíciai Királyság valamint a Bukovinai Hercegség, az északinak a Cseh Királyság, a délinek pedig a Dalmáciai Királyság számított.

 

Szent István Koronájának Országai (Transzlajtánia), mely nem volt része az Osztrák Császárságnak:

• Magyarország
• Horvát–Szlavónország
• Fiume (Corpus separatum)

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Cisleithania című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.