Max Horkheimer: Német szociálfilozófus

február 14. – Nürnberg, 1973. július 7.) német szociálfilozófus, a frankfurti iskola vezető teoretikusa.

Max Horkheimer
Született	1895. február 14. Zuffenhausen
Elhunyt	1973. július 7. (78 évesen) Nürnberg
Állampolgársága	német amerikai
Szülei	Moses Moritz Horkheimer
Foglalkozása	filozófus neveléstudós szociológus egyetemi oktató irodalomkritikus
Iskolái	Lajos–Miksa Egyetem Goethe Egyetem Frankfurt Dillmann-Gymnasium Stuttgart Albert Ludwig Egyetem, Freiburg
Kitüntetései	Frankfurt am Main díszpolgára Frankfurt am Main város Goethe-plakettje (1953) Goethe-Plakette des Landes Hessen (1970)
A Wikimédia Commons tartalmaz Max Horkheimer témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Horkheimer Zuffenhausenben, a Schwieberdinger Straße 58. szám alatti irodaépületben látta meg a napvilágot zsidó gyáros gyermekeként. A stuttgarti gimnáziumot 1911-ben otthagyta (15 évesen) és apja gyárában lett tanuló. A hároméves tanulmányi idő befejeztével 1914-ben apja nyomdokaiba lépett. Az első világháború frontjára csak 1917-ben hívták be mint cégvezetőt. 1919-ben esti gimnáziumban letette az érettségit Münchenben. 1919-től 1922-ig a müncheni Lajos–Miksa Egyetemen, ill. Frankfurt am Main-ban az Freiburgi Egyetemen tanult. 1922-ben doktorált summa cum laudéval Frankfurtban Hans Corneliusnál, akinek az asszisztense lett három évre. 1925-ben ugyanott habilitált. 1926-ban feleségül vett apja egykori titkárnőjét, Rose („Maidon“) Christine Riekhert.

1930-tól a frankfurti Johann Wolfgang Goethe Egyetemen oktatott szociálfilozófiát a bölcsészkaron. Még ugyanabban az évben az 1924-ben alapított Társadalomkutatási Intézet igazgatója lett az intézet bezárásáig (alapító Carl Grünberg). Genfen át New Yorkba emigrált, ahol a Columbia Egyetemen amerikai kollégiái segítségével továbbvitte a kutatóintézetet. 1941-ben átköltözött a nyugati partra, Pacific Palisades-be (Los Angeles) és Thomas Mann közvetlen szomszédja lett. Munkatársa és jóbarátja Theodor Adorno kevéssel később követte őt. 1947-ben jelentette meg az Egyesült Államokban Eclipse of Reason, és Adornóval közösen a Dialektik der Aufklärung című két fő művét. 1949-ben Horkheimer visszatért a frankfurti egyetemre és 1950-ben újra megnyílt vezetése alatt a szociológiai kutatóközpont (Adorno volt a helyettese). 1951-ben az egyetem rektorává választották. Horkheimer már 1957-ben barátjával, Friedrich Pollockkal a svájci Montagnolába költözött.

Horkheimer volt a Zeitschrift für Sozialforschung című lap alapítója és 1939-ig felelős szerkesztője, s amely később Studies in Philosophy and Social Science (1940–42) címen jelent meg. Ezen kívül Horkheimer kezdeményezésére jelent meg 1936-ban Párizsban a Studien über Autorität und Familie. A két tanulmány spiritus rektoraként szorosan együttműködött több marxista és Freud-követő kutatóval, akiket később összefoglalóan a Frankfurti Iskola néven említettek .

Frankfurt am Main városa Max Horkheimert Goethe-emlékéremmel tüntette ki 1953-ban, majd díszpolgárrá is avatta 1960-ban. A berni zsidó temetőben temették el.

• Max Horkheimer–Theodor W. Adorno: A felvilágosodás dialektikája. Filozófiai töredékek; ford. Bayer József et al.; Gondolat–Atlantisz, Bp., 1990 (Kísértések)
• Max Horkheimer–Theodor W. Adorno: A felvilágosodás dialektikája. Filozófiai töredékek; ford. Bayer József, Geréby György, Glavona Zsuzsa, Mesterházi Miklós, Vörös T. Károly; 2. jav. kiad.; Atlantisz, Bp., 2011 (Kísértések) ISBN 9789639777149

 

• Rolf Wiggershaus: Max Horkheimer zur Einführung, Hamburg: Junius, 1998, ISBN 3-88506-977-6

• A kommunikációelmélet tudománytörténeti hagyományai