A maggyűjtő hangyák a hangyák (Formicidae) egyik nem rendszertani alapon, hanem hasonló életmódjuk alapján elkülönített csoportja.
Többségük a bütyköshangyaformák (Myrmicinae) alcsaládjából kerül ki.
1. Bütyköshangyaformák (Myrmicinae) alcsalád:
2. Tövishangyaformák (Pseudomyrmecinae) alcsalád:
3. Vöröshangyaformák (Formicinae) alcsalád:
Jellemzően fullánkos hangyák; csípésük mérgező. Különösen kellemetlen az Arizonában élő Pogonomyrmex maricopa csípése.
Egy faj kivételeivel gyakorlatilag kizárólagos táplálékaik tápnövényeik magvai. Az érett magvakat gyűjtik be, és azokat a következő betakarításig a fészkükben kialakított speciális kamrákban, a magtárakban halmozzák fel. A kivétel az egyszerűség kedvéért ebbe a csoportba sorolt és gombaevő Euprenolepis procera faj.
Egyes kutatók szerint a maggyűjtés némely sivatagi–félsivatagi fajok természetes reakciója arra körülményre, hogy élőhelyükön nincsenek vagy csak minimális mennyiségben találhatók meg a hangyák olyan szokásos táplálékai, mint például a mézharmat.
Az egyes fajok gyűjtő hajlandósága gyakran időjárásfüggő. A legkedvezőbbnek többnyire a közvetlenül eső utáni időszakot tartják, mivel az eső sok magot ver a földre. Az egyes bolyok magatartása erősen különböző lehet — vannak olyan bolyok, amelyek dolgozói a legszárazabb napokon gyűjtenek leginkább.
Major dolgozóik fő feladata a fészekbe behordott magok felaprítása — erre a minor dolgozókénál erőteljesebb szájszervük különösen alkalmassá teszi őket (Tartally).
A Közép-Európában honos fajok aktívan vesznek részt tápnövényeik magvainak termesztésében. Ezt segíti, hogy ezen növények:
magvaikon olajtartalmú testecskéket, úgynevezett hangyakalácsokat (elaioszómákat) növesztenek. Ezek a kocsonyás, ragadós-szivacsos, sok olajat és fehérjét tartalmazó, a fiatal magokon még üvegszerűen fényes, csillogó nyálkás magfüggelékek a hangyák és ritkábban más rovarok számára értékes tápanyagokat tartalmaznak. A lipidekben gazdag magfüggelék jórészt a köldökzsinórból fejlődik, és kialakulásába sokak szerint a külső maghéj (teszta) is besegít. Az elaioszóma nem hogy nem játszik szerepet a csíranövény táplálásában, de teljes lebomlásáig kimondottan gátolja a magvak csírázását. A hangyák viszont az ilyen magvakat becipelik a bolyba, mert az olajos függelékek a lárvák fontos táplálékai. A mag fölöslegesnek ítélt részét, de immár csírázóképes részét a hangyák a többi szeméttel eltávolítják a bolyból, és ezzel jelentősen segítik e növények elterjedését. A magok terjesztésének ez a módja, a myrmecochoria a kölcsönös előnyökre épülő együttélés szép példája.
A hangyák magterjesztése a zárvatermők terjesztésében jelent meg evolúciós újításként. Két különlegessége, hogy
A terjesztés jutalma az olajsavakban gazdag hangyakalács, amelynek funkciója azonos a növények által a gerinceseknek szánt jutalmakkal, a húsos gyümölcsökkel.
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Maggyűjtő hangyák, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.