Münnich Ferenc, teljes nevén Münnich Ferenc Nándor Ede (Seregélyes, 1886.
november 18. – Budapest, 1967. november 29.) jogász, kommunista politikus, miniszterelnök, 1956 után a rendszer második legfontosabb kádere, egyik jelképe, NKVD-ezredes.
Münnich Ferenc | |
1921-ben | |
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 7. elnöke | |
Hivatali idő 1958. január 28. – 1961. szeptember 13. | |
Előd | Kádár János |
Utód | Kádár János |
Katonai pályafutása | |
Csatái | |
Születési név | Münnich Ferenc Nándor Ede |
Született | 1886. november 18. Seregélyes |
Elhunyt | 1967. november 29. (81 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Párt | MSZMP és elődei |
Foglalkozás | jogász, politikus |
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1910) |
Díjak | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Münnich Ferenc témájú médiaállományokat. |
Münnich Ferenc a Fejér vármegyei Seregélyesen született, római katolikus német származású családban, Münnich Ede és Szájbély Ilona gyermekeként. Eperjesen és Kolozsvárott jogot tanult. Hadnagyként harcolt a keleti fronton az osztrák–magyar hadseregben. Orosz hadifogságba esett 1915-ben; a szibériai Tomszkba deportálták, ahol ma is utca van elnevezve róla.
Hazatérése után a Kommunisták Magyarországi Pártja egyik alapító tagja és a Szlovák Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosa, illetve a szlovák vörös hadsereg szervezője volt. 1919. május 24-én Budapesten házasságot kötött a pozsonyi születésű Csippek Gabriellával, Csippek Ferenc és Brunner Sarolta lányával.
A tanácsköztársaságok leverése után Bécsbe szökött, majd 1922 és 1936 között a Szovjetunióban élt.
Harcolt a spanyol polgárháborúban. Otto Flatter néven érkezett Albacetébe. Több beosztásban is harcolt, a huescai csata után mint a XV. hadosztály vezérkari főnöke, majd mint a XI. nemzetközi brigád parancsnoka. A visszavonulás után franciaországi táborba került. Két év után, 1941-ben a szovjet diplomácia közbenjárására Olaszországot, Jugoszláviát, Bulgáriát megjárva került vissza a Szovjetunióba.
1942 és 1945 között főszerkesztő volt a Moszkvai Állami Rádió Magyar Osztályán. 1945-ben visszatért Magyarországra, ahol előbb Budapest rendőrfőkapitánya volt (1946–1949), majd diplomataként szolgált, 1949 és 1956 között. 1948-ban Kossuth-érdemrenddel (harmadik osztály) tüntették ki.
Bár a keményvonalas kommunista vezetők közé tartozott, az 1956-os forradalom során október 27-étől november 3-ig Nagy Imre második kormányának belügyminiszteri tisztségét is viselte.
Kádár Jánossal a nyilvánosság tudomása nélkül 1956. november 2-án és 3-án Moszkvában tárgyalt a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) elnökségével. Münnich szerepe a moszkvai út előkészítésében nem teljesen tisztázott; Kádár vele találkozott és Münnich Andropov szovjet nagykövettel tárgyalt aznap este (november 1-jén), s akkor mindkettőjüket a Szovjetunióba vitték. A kortársak közül sokan azt gyanították, hogy Münnich tőrbe csalta Kádárt, ugyanakkor a moszkvai tárgyalások jegyzőkönyvei alapján nem képviseltek eltérő álláspontot a szovjet beavatkozásról.
A szovjet pártvezetés egyes tagjai, főleg Molotov, Münnichet szerették volna a magyar miniszterelnöki székben látni, mert Kádár egyesek szemében azt a benyomást keltette, hogy túl közel áll Nagy Imre miniszterelnök vonalához, miközben Münnich és Bata István nyíltan kiálltak a szovjet fegyveres beavatkozás szükségessége mellett. Hruscsov azonban, aki november 3-án érkezett vissza Moszkvába Jugoszláviából, Kádárt támogatta.
Van olyan feltételezés is, hogy a szovjet vezetők azzal is nyomást gyakoroltak a Kádár–Münnich-párosra, hogy ha ők nem vállalják, akkor a Moszkvában tartózkodó Rákosi Mátyás–Gerő Ernő–Hegedüs András trióból léphet valaki a helyükbe. (Ha nem is így történt, ez reális eshetőségnek látszhatott.)
Münnich november 4-étől a Kádár János vezette első Kádár-kormányban a fegyveres erők és a közbiztonsági ügyek minisztere, illetve miniszterelnök-helyettes, november 11-én pedig az MSZMP KB tagja lett. Részt vett a karhatalmi ezredek és a munkásőrség megszervezésében. A Kádár-kormány lemondását követően a Minisztertanács elnöke volt 1958 és 1961 között. A Szovjetunió 1967-ben Lenin-renddel tüntette ki. Halála után 1989-ig utca viselte a nevét Budapest V. kerületében. Szobrát 1990. március 21-én – Krassó György – vezetésével – a lábánál lefűrészelték és vörös festékkel leöntötték. Később csonkán állították fel a szoborparkban.
Elődje: Boros István |
| Utódja: Boros István |
Elődje: Kádár János |
| Utódja: Kádár János |
Elődje: Maléter Pál |
| Utódja: Révész Géza |
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Münnich Ferenc, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.