Libertarianizmus: Az egyéni felelősségben gyökerező politikai ideológia
A libertarianizmus vagy libertarizmus egyrészt a klasszikus kontinentális liberalizmusban, szabad piacban, az egyéni felelősségben, másrészt pedig az individualizmusban gyökerező politikai ideológia.
A libertarianizmus azoknak a politikafilozófiai ágazatoknak és mozgalmaknak a gyűjteménye, amelyek a szabadságot teszik a legfőbb elvüknek. A libertáriusok a politikai szabadságot és függetlenséget, a választási szabadságot, az önkéntes társulást és az egyéni ítélethozatalt hirdetik az államhatalommal szemben, az állam méretével kapcsolatban viszont eltérő nézeteket vallanak. Néhányuk teljesen meg akarja szüntetni az államot (anarcho-kapitalizmus), néhányan csak egészen minimális, „éjjeliőr” szerepre akarják szorítani azt (minarchizmus). A libertarianizmus szó az autoritarizmus szó ellentéte.
A fogalom a kollektivista anarchista hagyományból ered, és jelentése eredetileg a Le Libertaire: Journal du Mouvement Social nevű francia lapnak köszönhető. A Harmadik Köztársaság idején ugyanis tilos volt az anarchista szót használni, ezért Joseph Déjacque és Sébastien Faure a libertárius szocialista fogalmát találták ki.
Története
A libertariánus szót először szabadgondolkodók használták a szabad akarat híveire, megkülönböztetve őket a determinizmuséitól.
Pierre-Joseph Proudhon, aki először hívta magát anarchistának, olyan társadalmat ír le, ami mindenféle kormányzati szerep nélküli együttműködésen alapul, és nem versenyen vagy kényszeren. Joseph Déjacque francia anarchokommunista használta először a libertaire szót 1857-ben, egy Proudhonnak írt levelében. A libertariánus kommunizmus kifejezés is Franciaországban született, 1880-ban, egy anarchista kongresszuson. 1911-ben Pjotr Kropotkin is a libertariánus elveknek az anarchizmusra gyakorolt nagy hatásáról beszélt.
A 19. század végétől, amikorra a liberalizmuson belül megerősödtek az etatista vonások, a régi elvek hívei magukat kezdték klasszikus liberálisnak, piaci liberálisnak vagy libertariánusnak hívni. Olyanokat találunk közöttük, mint a New Dealt teljesen hatástalannak és morális csődnek nevező Leonard Read.
Az 1930-as évektől kezdve fejlődik az a közép-európai iskola, amit az osztrák Ludwig van Mises és Friedrich August von Hayek neve fémjelez. Ők nevezték a kollektivizmus akkori új szocialista és fasiszta tendenciáit totalitarizmusnak.
Amerikában a második világháború után, a hidegháború idején az objektivizmus, az individualizmus, majd a konzervatív Barry Goldwater üzenete – egyéni és gazdasági szabadság, antikommunizmus – gyakorolt óriási hatást a libertariánus eszmékre. A vietnámi háború idején a libertariánusok eltávolodtak a konzervatívoktól, akik morális okokból megengedhetőnek tartották a szabadság korlátozását.
Az 1970-es évektől libertariánus oktatási intézmények, agytrösztök (pl. Cato Institute) alakultak, és párt is, volt republikánusokat, demokratákat és függetleneket egyaránt vonzva.
Libertariánus elvek
A libertariánusok szerint az egyén teljesen gazdája önmagának, és bizonyos feltételek mellett joga van külső dolgok felett is tulajdonjogot szerezni. Nem jobboldali ideológia, mivel ellenez minden korlátozó törvényt olyan kérdésekben mint a szex, drogok, kötelező katonai szolgálat. Mégis létezik a baloldali és jobboldali libertarianizmus olyan értelemben, hogy a természetes erőforrásokat közösnek vagy egyénileg teljesen kisajátíthatóaknak tartják.
De vannak, akik elutasítják az ilyen kategóriákat – Leonard Read autoritáriusnak bélyegezte őket. Harry Browne szerint is csak libertariánusok vannak, akik hisznek az egyéni szabadságban és az egyéni felelősségben. Véleménye szerint a kormány nem a megoldás, hanem maga a probléma.
Isaiah Berlin 1958-ban definiálta a negatív szabadságot, ami korlátozza az állam beavatkozását, és a pozitív szabadságot, ami a paternalista államnak az egyén önmegvalósításához való hozzájárulása. Szerinte és sok libertariánus szerint a pozitív szabadság iránti igény autoritarizmushoz vezethet.
A libertariánusok két, markánsan különböző etika között szoktak választani. Az egyik a következményetika, ami egy cselekvést azért pártol, mert a kívánatos dolgokhoz, pl. jóléthez, hatékonysághoz vezetnek – ők a konzekvencialista libertariánusok. A másik a deontológia, ami a dolgok jóságát önmagában nézi – ők a deontologikus libertariánusok, de nevezik őket jogelméleti vagy természetjogi libertariánusoknak, ill. libertariánus moralistáknak is.
Egy másik nézet a szerződéses libertarianizmus, ami szerint egy kormányzat legitimitása nem a kormányzottak beleegyezéséből, hanem a kormányzottak közötti szerződésből ered.
Libertariánus irányzatok
Anarchizmus
Az anarchizmus sok elméletet és hagyományt foglal magában, de mindegyikük ellenzi a kötelező kormányzatot, azaz az államot. Bár az anarchizmust baloldali ideológiának szokás tekinteni, tagjai között mindig voltak individualisták és – újabban – anarchokapitalisták, akik támogatják a tulajdon- és piacorientált struktúrákat. Az anarchisták a szélsőséges individualizmustól a szélsőséges kollektivizmusig sok mindent támogathatnak.
Baloldali libertarianizmus
A baloldali libertarianizmus vagy ballibertarianizmus a természeti erőforrások elosztását tekintve általában véve egalitárius elv, miszerint senki sem igényelhet magántulajdont ezek felett mások hátrányára. A legtöbb ballibertariánus támogat valamiféle jövedelem-újraelosztást, azon az alapon, hogy mindenki egyenlő arányban jogosult a természeti erőforrásokra. A ballibertarianizmus támogatói olyan jelenkori személyiségek, mint Noam Chomsky és Michael Otsuka. A ballibertarianizmust gyakran a libertárius szocializmus szinonímájaként is értik.
Libertárius szocializmus
A libertárius szocializmus olyan társadalmat akar felépíteni, amiben az erőszakszervezetek, kényszerintézmények és hierarchiák megszűnnek, de legalábbis a hatókörük drasztikusan csökkentett, és amiben minden személynek szabad és egyenlő elérése van az információ és a javak tekintetében. Az egyenlőséget úgy érnék el, hogy megszüntetnék a magántulajdonhoz való jogot, a termelési módot pedig a munkásosztály és a társadalom mint egész ellenőrizné.
Ide tartozik a legtöbb anarchizmus, olyanok, mint az anarchokommunizmus, anarchokollektivizmus, anarchoszindikalizmus, tanácskommunizmus, valamint a Marx és Lenin által leírt kommunizmus is.
Geolibertarianizmus
A geolibertarianizmus igyekszik összeegyeztetni a libertarianizmust a geoizmussal. A geoizmust a megalkotója, Henry George nyomán georgizmusnak is hívják. A geoisták nyomán a geolibertáriusok szerint minden föld közös tulajdon, amihez mindenkinek egyenlő joga van, ezért annak használatáért az egyéneknek adót kell fizetniük a közösség javára. Nem a puszta használatért kell fizetni, hanem azért a jogért, hogy másokat kizárhassanak a használatból, és hogy a kormányzat ezt a jogukat megvédje. Ugyanakkor egyetértenek a libertáriusokkal abban, hogy mindenkinek kizárólagos joga van a munkája gyümölcséhez, azt az állam nem gyűjtheti be kollektívan, és meg sem adóztathatja sem a munkát, sem a munkabért, sem a megtermelt javakat. A geolibertáriusok a hagyományos libertáriusokkal együtt teljes mértékben védik az egyéni emberi jogokat, semmilyen egyéni cselekményt sem tekintve bűncselekménynek, amíg annak másik áldozata nincs. A földhasználati díjat értékalapú földadó formájában szednék be a közösség javára. Miután ez lenne az egyedüli adó, single taxereknek is hívják őket. A geolibertarianizmus nevet Fred E. Foldvary találta ki.
A geoanarchizmus a geolibertarianizmus önkéntes formája, ahol az adót magánegyesületek szednék be az egyesületből való kilépési lehetőséggel – így lemondva az egyesület szolgáltatásairól.
A zöld libertarianizmus a geolibertarianizmus alkalmazása a zöld mozgalomban.
Mutualizmus
A mutualizmus baloldali, szabadpiaci, libertariánus, anarchista elmélet, amit Pierre-Joseph Proudhon indított útjára. A piaci szocializmussal szemben ebből hiányzik az állam szerepe és a tervezés. Olyan társadalmat vizionál, amelynek minden tagja rendelkezik termelési móddal – termelőeszközökkel és munkaerővel –, akár individuálisan, akár kollektívan, és kereskedik is, olyan feltételekkel, hogy a csereértéket a befektetett munka mennyisége szabja meg (ld. munkaérték-elmélet). Az individuális anarchistákkal szemben a mutualizmus preferálja a – kollektivista – nagyipart, de az államszocializmussal ellentétben elveti a termelési mód társadalmi ellenőrzését.
Jobboldali libertarianizmus
A jobboldali libertarianizmus vagy jobblibertarianizmus a ballibertarianizmus áramlataival szemben a természeti erőforrások kihasználását tekintve is individualista, nem pedig kollektivista. Az államot általában nem a fő veszélynek tekintik, hanem megreformálandó objektumnak, aminek révén végül elérhetik a céljaikat. Kizárólag a parlamentarizmus révén gondolják minimalizálni vagy eltüntetni az államot. Semmilyen ellengazdaságot nem támogatnak, a fokozatosság és a reform hívei.
Piaci anarchizmus
A piaci anarchizmus vagy szabadpiaci anarchizmus az anarchizmus és a libertarianizmus egyik jobboldali, azaz individualista nézetrendszere. Összeegyezteti az állam eltüntetésének igényét a szabadpiaccal, az állami monopóliumokat versenyszellemű magánintézményekkel helyettesíti a rendőri védelem, igazságszolgáltatás és egyéb védelem területén. Ezen szervezetek szolgáltatásait önkéntes alapon, fizetség ellenében vehetik igénybe azok, akik igényt tartanak rá, szemben a kötelező állami szolgáltatással és kényszerrel, amit kötelező adózás finanszíroz.
Olyan változatai vannak, mint az agorizmus, anarchokapitalizmus, önkénteselvűség.
Minarchizmus
A minarchizmus a piaci anarchizmussal ellentétben nem akarja teljesen eltüntetni az államot, csak minimális szerepre szorítani, a rendőrség, honvédelem, igazságszolgáltatás és adóztatás területére, azaz az ún. éjjeliőr állam híve. Ezt a minimális államot szükségesnek is tartja az emberi szabadság maximalizálása érdekében.
A kifejezést az egyébként agorista Samuel Edward Konkin III találta ki. A minarchizmus neves képviselője volt többek között Ludwig von Mises, Milton Friedman és Ayn Rand.
Libertárius progresszivizmus
A libertárius progresszivizmus még sarjadó irányzat, amely az önmegfogalmazás stádiumában van. A progresszivizmus, azaz szociálliberalizmus összehangolását jelenti a piaci alapú libertarianizmussal. A szociálpolitikában pl. a készpénz-, azaz holttőke-juttatás mellett a tőkejuttatást is tekintetbe veszi, ill. a szociális jólétet a gazdasági fejlődésre akarja alapozni. A gazdaság eszerint az elv szerint alapvetően a piac dolga, de az államnak néha közbe kell lépnie, hogy az emberek a fejlődésnek ne áldozatai, hanem haszonélvezői legyenek.
Libertárius konzervativizmus
A libertárius konzervativizmus vagy konzervatív libertarianizmus a libertarianizmus és a konzervativizmus összeolvasztása. Gazdaságilag és a szabadságot tekintve libertarianizmus, inkább csak életmódjában konzervatív, azaz nem veti el a konzervatív kulturális értékeket. Gyakran idézik Ronald Reagant, aki szerint a konzervativizmus szíve és lelke a libertarianizmus. A libertárius konzervatívok támogatják az erős nemzeti védelmet, de elutasítják a birodalomépítést. Ugyanakkor az amerikai libertárius konzervatívok hisznek abban, hogy az állam visszaszorításának legjobb módja az amerikai alkotmány érvényre juttatása.
Neolibertarianizmus
A neolibertarianizmus a libertarianizmus és a neokonzervativizmus elemeinek elegyítése. Amerikában eredendően az inkrementalizmus jellemzi, míg a külpolitikában az önérdekre és a nemzeti védelemre hivatkozva intervencionalista. A neolibertárius kifejezést az iraki háború idején kezdte népszerűsíteni weblogjában Jonathan Henke, egyidőben Dale Franksszel és Bruce McQuainnel.
Paleolibertarianizmus
A paleolibertarianizmus gazdaságilag az anarchokapitalizmus követője, politikailag a paleokonzervativizmus szövetségese, kulturálisan konzervatív irányzat, ami azonban élesen szemben áll a neokonzervativizmussal. Mindenfajta intervenciót elutasít a külpolitikában. Politikailag decentralizált, hívei általában semmilyen politikai pártnak sem tagjai, a civil szervezeteket támogatják. Elutasítják az állami beavatkozást az egyén élet-, szabadság- és tulajdonjogaiba, de elutasítják más libertáriusok harcát az olyan, ún. pozitív jogokért, mint a melegjogok vagy az abortusz joga.
Libertárius paternalizmus
A libertárius paternalizmus szerint, amit neveznek gyenge paternalizmusnak vagy aszimmetrikus paternalizmusnak is, az állam segíthet meghozni azokat a döntéseket, amiket az egyén maga meghozna, ha meglennének hozzá a képességei. De a kemény paternalizmussal szemben, ami bizonyos dolgokat tilt, másokat kötelezővé tesz, a gyenge paternalizmus csak befolyásolja az egyén szándékait, anélkül, hogy áthágná az akarat szabadságát. A neoliberalizmus versenyével szemben ez a versenyszellemű életre felkészítő iskola.
Objektivizmus
Források
- Politikai filozófiák enciklopédiája (Kossuth Kiadó, Budapest, 2003) ISBN 963 09 44162
További információk
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Libertarianizmus, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.