Leonard Simon Nimoy (Boston, Massachusetts, 1931.
március 26. – Los Angeles, Kalifornia, 2015. február 27.) amerikai színész, filmrendező, énekes, költő és fotóművész. Leginkább a Star Trek-beli Spock szerepéről ismert; a szerepet először az 1966 és 1969 között futó eredeti Star Trek-sorozatban, majd 1979 és 2013 között nyolc mozifilmben alakította.
Leonard Nimoy | |
Született | Leonard Simon Nimoy 1931. március 26. West End |
Elhunyt | 2015. február 27. (83 évesen) Bel Air |
Állampolgársága | amerikai |
Nemzetisége | amerikai |
Házastársa |
|
Gyermekei | két gyermek: Julie Nimoy Schwartz (1955) Adam Nimoy (1956) |
Szülei | Max Nimoy Dora Spinner |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései | csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán |
Halál oka | krónikus obstruktív légúti betegség |
Sírhelye | Hillside Memorial Park |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1950–2015 |
Műfajok | |
Tevékenység | színész, fotográfus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Leonard Nimoy témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nimoy huszonévesen kezdte pályafutását, az 1950-es években színészeket tanított Hollywoodban és kisebb szerepeket játszott mozi- és tévéfilmekben. Első főszerepét 1952-ben, a Kid Monk Baroni című filmben játszotta. Még ugyanebben az évben játszott először földönkívülit, egy Narab nevű marslakót a Zombies of the Stratosphere című filmben.
1965-ben kapta meg Spock szerepét, melyet először a The Cage című epizódban játszott. A sorozat nyitóepizódjának szánt epizódot a tévécsatorna elutasította, az ez után leforgatott résszel azonban a sorozat 1966-ban mégis elindult. Nimoy a sorozat 1969-es befejezéséig minden epizódban szerepelt. A sorozat, és különösen Spock jelentős hírnévre és kulturális jelentőségre tett szert, Nimoyt háromszor jelölték érte Emmy-díjra, a TV Guide pedig az 50 legjobb tévés szereplő közé sorolta. A sorozat befejezése után Nimoy a Mission: Impossible sorozat két évadában szerepelt, emellett számos filmben és televíziós sorozatban is megjelent, feltűnt dokumentumfilmek narrátoraként, és a színpadra is visszatért. Az 1973–74-ben futott, egy évadot megélt Star Trek-rajzfilmsorozatban a hangját kölcsönözte Spocknak; élőszereplős filmben 1979-ben alakította ismét, a Star Trek világában játszódó első mozifilmben, a Star Trek: Csillagösvényben, amelyet öt további mozifilm követett. A Star Trekhez fűződik mozifilmes rendezői debütálása is, a harmadik filmet ő rendezte, a negyediknek pedig a történetét is ő írta. Négy további, nem Star Trek-film rendezése után visszavonult a rendezői pályától.
A 2000-es évek elejéig főleg televíziós szerepekben és narrátorként jelent meg (1991-ben Spock szerepét is felelevenítette a Star Trek: Az új nemzedék című, új Star Trek-sorozat Unification című dupla epizódjában, 1995-ben pedig a Végtelen határoknak egy epizódjában tűnt fel, amelyet a fia, Adam rendezett). Ezután nagyrészt a fényképezésnek szentelte életét, három fényképalbuma jelent meg. 2009-ben tért vissza a mozivászonra, hogy az újrainduló Star Trek mozifilm-sorozat első, Star Trek című részében az idős Spockot alakítsa; egyben rengeteg javaslattal segítette a fiatal Spockot alakító Zachary Quintót. A film 2013-as folytatása, a Star Trek – Sötétségben volt utolsó filmszerepe.
Spock alakjával pályafutása nagy része alatt azonosították; az 1960-as évek második felében befutott, rövid életű énekesi karrierje is két sci-fi témájú albummal indult. 1975-ben megjelent I Am Not Spock („Nem vagyok Spock”) című önéletrajzát sok rajongó úgy értelmezte, tiltakozik a beskatulyázás ellen és nem akarja, hogy továbbra is Spockkal azonosítsák. Maga Nimoy azt mondta, csak tisztázni akarta a különbségeket saját maga és Spock között, de mindig élvezte a szerepet. A félreértések tisztázására írta meg húsz évvel később I Am Spock („Spock vagyok”, 1995) című életrajzát. Nimoy 1985-ben csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en.
Nimoy Bostonban született ukrán származású zsidó szülők gyermekeként. Nyolcéves kora óta játszott színdarabokban, filmszerepben húszéves korában, 1951-ben tűnt fel először, a Queen for a Day című filmben. 1952-ben kapta első főszerepét, a Kid Monk Baroniban.
1964-ben kapta meg a félig ember, félig vulcani Csillagflotta-tiszt, Mr. Spock szerepét a Star Trekben. A sorozat 1966 és 1969 között futott, ezalatt Nimoyt háromszor jelölték Emmy-díjra.
A Star Trek tévésorozat vége után Nimoy egy kémet (Paris) alakított a Mission: Impossible című sorozatban, mely 1969 és 1971 között ment, majd egy western következett, a Catlow, melyben Yul Brynnerrel szerepelt együtt. 1973-ban rövid időre újra Mr. Spock lett, bár ezúttal csak a hangjára volt szükség, a Star Trek folytatásaként készült rajzfilmsorozatnak azonban hamarosan vége szakadt. Ezenkívül több filmben is szerepelt, a színpadon is sikereket aratott többek között a Hegedűs a háztetőn, A király és én és a Sherlock Holmes, Tennessee Williams: A vágy villamosa, Macska a forró bádogtetőn, Loewe: My Fair Lady, Shaffer: Equus, Kesey: Száll a kakukk fészkére, Bart: Olivér! című darabjában. A Vincent című egyszemélyes darabot Vincent van Gogh levelei alapján írta Nimoy és évekig játszotta színpadon nagy sikerrel.
Egy különleges jelenségekkel foglalkozó műsor házigazdája és narrátora is volt (In Search Of…). Lemezei is jelentek meg, melyeken Star Trekkel kapcsolatos dalokat és népszerű dalok feldolgozásait énekelte.
Számos sikere ellenére az emberek még mindig legsikeresebb szerepével azonosították, amivel ő egyre kevésbé volt kibékülve. 1977-ben megjelent önéletrajzi írása, az I Am Not Spock (Nem vagyok Spock), amit rajongói értetlenül fogadtak. Ezzel némileg ellentétben állt, hogy ekkor már készülődött a szerep felújítására egy tervezett új Star Trek-sorozatban, melyet végül is nem forgattak le, helyette a Star Trek megjelent a mozivásznon. 1979-ben, a Csillagösvény (Star Trek: The Motion Picture) című filmben Spock, miután megpróbál szakítani csillagflottás múltjával, végül visszatér az Enterprise fedélzetére. 1982-ben, mintegy kísérletképpen arra, hogy végleg leszámoljon a szereppel, Spock a Star Trek II: Khan haragja című filmben hősi halált hal. Nimoy később megbánta a döntést, és a Star Trek III: Spock nyomában című filmben Spock feltámad. Ez az első mozifilm, amelyet Nimoy rendezett. A következő Star Trek filmet szintén ő rendezte, aztán átengedte a helyet William Shatnernek.
1982-ben Emmy-díjat kapott egy Golda Meirről szóló filmben, mint legjobb mellékszereplő, 1987-ben pedig ő rendezte a Három férfi és egy bébi című filmet (a hasonló című francia vígjáték amerikai feldolgozását). Ezt leszámítva a nyolcvanas évek is a Star Trek jegyében teltek, Nimoy szerepelt mind a hat filmben, mely az első Enterprise űrhajó legénységéről szólt (a hetedikre is felkérték, de visszautasította, mivel ebben már nem fontos szerepet játszott volna, jóformán csak a nevét használták volna reklámként). Emellett a Star Trek: Az új nemzedék két epizódjában is vendégszerepelt.
1991-ben készült el a Soha ne felejts (Never Forget) című filmje, amelyben egy magyarországi (munkácsi) származású zsidó férfit alakít, aki túlélte a koncentrációs tábort és Amerikában harcolni kényszerült a törvény előtt a holokauszt-tagadókkal. A film megtörtént eseményt dolgoz fel.
Jelentősebb szerepei még: a Marco Polo című minisorozatban Achmet, a Hemingway írásából készült Sun Also Rises, a bibliai témájú David, amelyben Sámuel prófétát játssza.
1995-ben megjelent második önéletrajza, az I Am Spock (Én vagyok Spock), melyben megbékél azzal, hogy Spockkal azonosítják, és rájön, mennyire az élete részévé vált a szerep.
Nimoy aktív szerepet vállal a zsidó közösség életében, a reformjudaizmus híve. Kétszer nősült, első felesége Sandi Zober színésznő (1954-től 1987-es válásukig), a második pedig Susan Bay (1988-tól). Első házasságából két gyermeke született, Julie és Adam, aki filmrendezőként apja nyomdokaiba lépett.
2002 szeptemberében Nimoy bejelentette, hogy visszavonul a filmiparból.
2009-ben újra visszatért a vászonra: ő játszotta az idős Spockot a Star Trek XI. filmben és néhány epizódot vállalt A rejtély (Fringe) című sorozatban is.
2013-ban még elvállalja Spock (idős) szerepét a Star Trek Sötétségben.
(Szinkronszínészi) szerepet vállalt az 1986-os egész estés animációs Transformers-rajzfilmben, valamint a 2011-es Transformers 3.-ban, utóbbiban (Sean Connery-val együtt) Sentinel fővezér megformálásában vett részt.
2015. február 27-én hunyt el hosszú betegség után. Krónikus obstruktív légúti betegségben szenvedett, amit saját bevallása szerint korábbi dohányzása okozott. Utolsó twitter üzenete a rajongóknak következő volt: "A life is like a garden. Perfect moments can be had, but not preserved, except in memory. LLAP — Leonard Nimoy (@TheRealNimoy) February 23, 2015" – "Az élet olyan, mint egy kert. Lehetnek tökéletes pillanatai, de nem maradnak meg, kivéve az emlékezetben. (LLAP) Hosszú és eredményes életet."
Ezt a szakaszt némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Leonard Nimoy, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.