Kuncz Ignác: (1841–1926) jogtudós, jogfilozófus, az MTA levelező tagja

július 31. – Kolozsvár, 1903. január 25.) jogtudós, jogfilozófus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Elméleti közjogi munkássága mellett életműve elsősorban az államelmélet jogfilozófiai szempontú művelésében jelentős, nevéhez fűződik a 19. század végi nemzetállam-elmélet legrészletesebb kidolgozása. Kunz Jenő (1844–1926) jogtudós, szociológus bátyja, Kuncz Ödön (1884–1965) jogász és Kuncz Aladár (1885–1931) író, lapszerkesztő nagybátyja.

Kuncz Ignác
Született	1841. július 31. Réde
Elhunyt	1903. január 25. (61 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	jogtudós, jogfilozófus, pedagógus
Sírhelye	Házsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Kuncz Ignác témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Középiskoláit Győrben és Székesfehérváron végezte el, majd a Pesti Egyetemen szerzett jogtudományi doktori oklevelet 1866-ban. Időközben már 1864-től Fejér vármegye tiszteletbeli, majd 1866-tól tényleges, harmadik aljegyzője volt. 1866-tól 1873-ig a Pécsi Jogakadémián oktatott, ezzel párhuzamosan 1868-tól a Pesti Egyetemen a magyar közjog magántanára volt. 1873-ban a Győri, majd 1874-ben a Pozsonyi Jogakadémiára nevezték ki a jog- és államtudomány, az alkotmányjog, a kormányzati politika és a magyar közjog tanárává. 1893-tól 1901-ig a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a politika nyilvános rendes tanára volt.

Tudományos pályája során elsősorban az államszervezet elméleti és módszertani kérdéseivel (államelmélet) és politikatudománnyal foglalkozott. Pályája elején Pauler Tivadar erkölcsöt és jogot szigorúan szétválasztó jogpozitivista iskoláját, szubjektivista-racionalista jogelméleti irányzatát követte. Az 1880-as évektől megjelent állambölcseleti írásaiban már szembeszállt a politikai nemzetnek az egyéntől a társadalmon át az államig ívelő individualista felfogásával, és kidolgozta saját nemzetállam-elméletét. Ebben tagadta az állam társadalmi meghatározottságát, az egyének és társadalmi csoportok államalkotó szerepét. Ezzel szemben azt hirdette, hogy az állam sajátos szerkezeti elemekkel (államszervezet, államhatár, államnyelv stb.) rendelkező váz, amelyet a hatalom egyedüli forrása és alanya, az erkölcsi és akarati egységében oszthatatlan, az egyének és azok érdekei fölé helyezett nemzet tölt ki. Elméletében voltaképpen a francia hagyományú nemzetfogalmat („Egy nyelv, egy nemzet, egy állam.”) tágította további értelmezésekkel. Meglátása szerint az állam maga a nemzet, s az individuum csak e közösség – szavaival élve „kollektív személyiség” – része, nem mellesleg pedig egyéni érdekeit feledve a nemzetért tenni köteles részese. Elméletét 1888-ban foglalta össze A nemzetállam tankönyve című munkájában, amely 1902-ig még további két kiadást ért meg.

Államtudósi felfogása jogtudományi gondolkodására és érdeklődésére is kihatott, jelentős hangsúlyeltolódásokkal kezelte a közjog és magánjog kérdéskörét. Elsősorban a magyar közjoggal és annak részterületeivel foglalkozott, jogfelfogása a normativizmusban fogant, azaz a jogrendszerre nem továbbértelmezendő korpuszként, hanem feltétel nélkül betartandó normaként tekintett. Egyebek mellett tanulmányozta a közigazgatási jogot (közigazgatási bíráskodás, törvényhatóságok, helyi önkormányzatok stb.), a büntetőjogot (mentelmi jog, büntetőeljárás-jog stb.). A magyar közjog történetével, az államelmélet egyetemes múltjával szintén foglalkozott, Platóntól és Arisztotelésztől egészen Machiavelliig tekintette át az államgondolat alakulását.

Államelméleti munkái mellett rendszeresen jelentek meg közleményei a Jogtudományi Közlönyben, a Közigazgatási Lapokban és a Magyar Philosophiai Szemlében.

Tudományos érdemei elismeréseként 1896-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.

• Az államélet főbb mozzanatai, tekintettel a magyar közjogra. Pécs, Schőn, 1870, 81 p.
• Az állam és társadalom alaki megkülönböztetése. in: Közigazgatási Lapok 1877
• A közigazgatási biráskodás. in: Jogtudományi Közlöny XIII. 1878
• A közigazgatás függetlensége a közigazgatási bíráskodásban. in: Jogtudományi Közlöny XIX. 1884
• A democratia eszméje és szervezete. Budapest, 1885. REAL-EOD
• Az állam, mint nemzet: Kritikai értekezés a divatos államjogi és politikai nézetek felett. in: Magyar Philosophiai Szemle VI. 1887. 45–70. p.
• A közjogi s különösen a közigazgatási biráskodás philosophiája. in: Magyar Philosophiai Szemle VI. 1887. 390–417. p.
• Államigazgatási elvek és rendszerek. in: Magyar Philosophiai Szemle VII. 1888. 81–111. p.
• Állam és társadalom. in: Magyar Philosophiai Szemle VII. 1888. 403–428. p.
• A nemzetállam tankönyve. Pozsony, Wigand, 1888, 331 p.
• Önkormányzat. in: Magyar Philosophiai Szemle IX. 1890. 321–353. p.
• Állami önkormányzat. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1896, 77 p. (Akadémiai székfoglalója) REAL-EOD

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.  
• Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 629. o. ISBN 963-9257-04-4  
• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 1251. o. ISBN 963-547-414-8  

• Somló Bódog: Kuncz Ignác. in: Huszadik Század 1903
• Jászi Oszkár: Kuncz Ignác. in: Jogállam 1903
• Kmety Károly: Kuncz Ignác. in: Jogtudományi Közlöny 1903
• Vasas Géza: Magyar nemzetfelfogások a dualizmus korában Archiválva 2009. június 27-i dátummal a Wayback Machine-ben. in: Magyar Szemle X. 2001. 3. sz.
• Székely Tamás: „Az állam maga a nemzet”: Kuncz Ignác nemzetállami koncepciója. Aetas, XXV. évf. 4. sz. (2010) 131–155. o.
• Hamza Gábor: Emlékezés Kuncz Ignácra (1841–1903), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjára. Magyar Tudományos Akadémia (2022)