Kossa István: (1904–1965) magyar politikus, miniszter, országgyűlési képviselő

Ez a szócikk a miniszterről szól. Hasonló címmel lásd még: Kósa István (egyértelműsítő lap).

március 31. – Budapest, 1965. április 9.) magyar politikus, eszperantista, aki a két világháború között szociáldemokrata szakszervezeti vezető és a Villamos Szövetség főtitkára lehetett. A háború után magas pozíciókat tölthetett be, mint kommunista politikus, országgyűlési képviselő és miniszter is volt.

Kossa István
Magyarország iparügyi minisztere
Hivatali idő 1948. augusztus 5. – 1949. június 11.
Előd	Szakasits Árpád
Utód	a tisztség kettévált nehéz- és könnyűipari miniszterségre (Zsofinyecz Mihály, Marosán György)
Magyarország pénzügyminisztere
Hivatali idő 1949. június 11. – 1950. február 24.
Előd	Gerő Ernő
Utód	Olt Károly
Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke
Hivatali idő 1951 – 1952. január 5.
Előd	nem volt
Utód	Horváth János
Magyarország kohó- és gépipari minisztere
Hivatali idő 1952. január 5. – december 6.
Előd	Zsofinyecz Mihály
Utód	kettévált Általános Gépipari Minisztériumra és Kohászati Minisztériumra
Magyarország általános gépipari minisztere
Hivatali idő 1952. december 6. – 1953. július 4.
Előd	nem volt
Utód	beolvasztották a Kohó- és Gépipari Minisztériumba
Magyarország pénzügyminisztere
Hivatali idő 1956. október 24. – 1957. május 9.
Előd	Olt Károly
Utód	Antos István
Születési név	Kósa István
Született	1904. március 31. Balatonlelle
Elhunyt	1965. április 9. (61 évesen) Budapest
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Párt	Magyar Dolgozók Pártja Magyar Szocialista Munkáspárt Magyar Kommunista Párt
Foglalkozás	közgazdász eszperantista politikus szakszervezeti tisztségviselő
A Wikimédia Commons tartalmaz Kossa István témájú médiaállományokat.

Ifjúsága, szociáldemokrata korszaka

Házasságon kívül született, így napszámosként dolgozó anyja vezetéknevén anyakönyvezték. Apja ismeretlen. Négyévesen elárvult, egy időre árvaházba került, végül rokonai vették magukhoz és gondoskodtak taníttatásáról. A keszthelyi piarista gimnázium elvégzése után leérettségizett és Budapestre költözött, ahol egy ideig a Neues Politisches Volksblatt nevű újságnál volt gyakornok, majd 1922-ben a BSZKRT-nél lett villamoskalauz. 1928-ban lépett be a Villamos- és Helyi Érdekű Vasúti Alkalmazottak Szövetségébe (röviden Villamos Szövetség), ahol – miután 1932-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba – 1933 elején főtitkárrá választották. Röviddel ezt követően illegális újság terjesztésének vádjával őrizetbe vették, de ártatlannak bizonyult, és felmentették. 1940-ig töltötte be a Villamos Szövetség titkári funkcióját, közben igyekezett megakadályozni a nyilasok terjeszkedését a szakszervezetben. 1942-ben más szakszervezeti vezetőkkel együtt a megszállt Ukrajnába vezényelték a 401. büntetőszázaddal, de 1943 januárjában átszökött a fronton és szovjet fogságba esett. Itt (miután még Magyarországon megismerkedett Demény Pál illegális kommunista mozgalmával) a KMP emigráns szárnyával is kapcsolatba került. Elvégzett egy antifasiszta tanfolyamot, majd ő is bekapcsolódott a hadifoglyok közti propagandába.

Kommunista szakszervezeti vezető

A KMP utasítására 1944 novemberében tért vissza Magyarországra: kapcsolatépítés céljából Szegeden keresztül a még ostromlott Budapestre ment, ahol a Magyar Front képviselőivel, Darvas Józseffel és Ortutay Gyulával tárgyalt az ideiglenes kormány létrehozásáról. 1945 januárjában beválasztották az MKP budapesti Központi Vezetőségébe, illetve annak Vas Zoltán vezette titkárságába. Miután a hazatérő emigránsokból álló debreceni KV összeolvadt a budapestivel, májusban kikerült a KV titkárságából, ugyanakkor az újonnan létrehozott Politikai Bizottság tagja lett. Eközben Apró Antallal közösen a szakszervezetek újjászervezésén dolgozott. 1945 februárjában a Szakszervezeti Tanács (Szaktanács) főtitkárává választották, ennek képviseletében novemberben rész vett a Szakszervezeti Világszövetség párizsi alakuló ülésén, ahol a végrehajtó bizottság tagjává választották. Kossa híve volt a szakszervezetek önállóságának, ezért ellenezte pártellenőrzés alá vonásukat. Mivel az MKP meghatározó tagjai ezzel ellentétes állásponton voltak, Kossa befolyása egyre csökkent, végül 1948. augusztus 7-én lemondott a szaktanácsi főtitkárságról.

Állami funkciók a Rákosi- és Kádár-korban

 

Kossa 1945 áprilisban (még szakszervezeti jelöltként) Budapestről, novemberben már MKP-listásként Győr-Moson-Sopron megyéből, 1947 augusztusától haláláig pedig Veszprém megye képviseletében jutott be a mindenkori törvényhozásba. 1948. augusztus 5-én iparügyi miniszterré nevezték ki, majd 1949 júniusától 1950 februárjáig a Dobi-kormány pénzügyminisztere, egyben a gazdaságirányítás csúcsszerve, a Népgazdasági Tanács tagja volt. Befolyása azonban egyre csökkent: 1950 februárjában elvesztette PB-, majd áprilisban KV-tagságát is. (Ide 1951 februárjában póttagként visszakerült, de érdemi beleszólása nem volt az irányításba.) Előbb az Országos Munkaügyi Bizottság elnökségét bízták rá, majd decembertől a kohó- és gépipari miniszter első helyettese lett, 1951-ben pedig az Állami Egyházügyi Hivatal vezetésével bízták meg. 1952 januárjában kohó- és gépipari, decemberben pedig általános gépipari miniszterré nevezték ki a Rákosi-kormányban. Az első Nagy Imre-kormány idején a Munkaerő-tartalékok Hivatalának elnöke, majd 1954 végétől az Országos Tervhivatal elnökhelyettese volt.

Az 1956-os forradalom idején, október 26–31. között a második Nagy Imre-kormány pénzügyminisztere volt, ezután a pártszékház telefonközpontját irányította. Amikor november 4-én rádión bejelentették a „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány” megalakulását, kiderült, hogy annak Kossa is a tagjai közé került: újfent pénzügyminiszteri tárcát kapott. 1957 februárjában az MSZMP KB tagjává választották, májusban pedig közlekedés- és postaügyi miniszterré nevezték ki. 1963 decemberében, alig másfél évvel halála előtt nyugdíjazták.

1945–1949 között a Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetsége (MADOS) elnöke volt, majd ezt követően még 1953-ig töltötte be a Magyar Sakkszövetség elnöki tisztségét.

• A Magyar Szabadság érdemrend ezüst fokozata (1946)
• A Kossuth-érdemrend II. osztálya (1948)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (1948)
• A Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. és II. fokozata (1950)
• A Munka Vörös Zászló érdemrendje (1955)
• Munkás-paraszt Hatalomért emlékérem (1958)
• Munka Érdemrend, arany fokozat (1964)

• Munkásegységgel – a magasabb életszínvonalért. Farkas Mihály, Kossa István, Apró Antal felszólalásai a Magyar Kommunista Párt 3. kongresszusán; Szikra, Bp., 1946
• A szakszervezetek mai feladatai; Athenaeum Ny., Bp., 1946 (A Szakszervezeti Tanács könyvtára)
• Az értelmiség és a szakszervezetek; Szakszervezeti Tanács, Bp., 1947 (A munka könyvtára)
• A szakszervezeti mozgalom kérdései; hozzászólás Vas Miklós, Surányi Péter; Szakszervezeti Tanács, Bp., 1947 (A munka könyvtára)
• Üzemi bizottságok kézikönyve; szerk. Kossa István, Szakasits Antal, Nagy Béla; Szakszervezeti Tanács, Bp., 1947
• A magyar szakszervezeti mozgalom története Kossa István előadása 1947. jan. 3-án; Szikra, Bp., 1947 (A Magyar Kommunista Párt politikai akadémiája)
• Kőműves József–Kossa István: Mik a biztosítottak jogai betegség, öregség, rokkantság, özvegység, árvaság és baleset esetére?; OTI–Szakszervezeti Tanács, Bp., 1947
• A magyar szakszervezetek új feladatai; Szakszervezeti Tanács–Munka, Bp., 1948 (Munka könyvtára)
• Dunától a Donig; Athenaeum Ny., Bp., 1948
• Kádár János–Marosán György–Kossa István: A párttal a népért; Szikra, Bp., 1948
• Fordulat a szakszervezeti mozgalomban. Referátum a szakszervezeti vezetők 1. országos értekezletén. 1948. márc. 20.; Szakszervezeti Tanács–Munka, Bp., 1948
• Kossa István nyilatkozata a szociális gondoskodásról, a szakszervezetek és az új Függetlenségi Front viszonyáról, és élmunkásokról; Szikra, Bp., 1948
• Nehéz ébredés. Önéletrajzi regény; Szépirodalmi, Bp., 1957
• A magyar közlekedéspolitika időszerű kérdései; Kossuth, Bp., 1962
• Vissza a Dunához. Regény; utószó Barabás Tibor; Szépirodalmi, Bp., 1965

• Magyar életrajzi lexikon 1000–1990. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.  
• Az 1947. szeptember 16-ra Budapestre összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Marelyn Kiss József, Vida István. Budapest: Magyar Országgyűlés. 2005. arch Hozzáférés: 2012. január 11.  
• 1956-os Ki kicsoda az MTI honlapján
• Kossa István fényképe https://www.flickr.com/photos/59061037@N02/50929830702/in/dateposted-public/ Hozzáférés: 2021.02.10