A Kereszténydemokrata Tömörülés (hollandul Christen-Democratisch Appèl, rövidítve CDA) kereszténydemokrata politikai párt Hollandiában.
Hagyományosan az egyik legnagyobb holland parlamenti párt, bár 2010 óta jelentősen visszacsúszott a rangsorban.
Kereszténydemokrata Tömörülés Christen-Democratisch Appèl | |
Mottó: Is het tijd voor verandering (Itt az idő a változásra.) | |
Adatok | |
Elnök | Wopke Hoekstra |
Alelnök | Rutger Ploum |
Alapítva | 1980. október 11. |
Elődpárt | Katolikus Néppárt Forradalomellenes Párt Keresztény Történelmi Unió |
Tagok száma | 48.775 (2017) |
Ideológia | Kereszténydemokrácia Konzervativizmus |
Politikai elhelyezkedés | Jobbközép |
Parlamenti jelenlét | Képviselőház: 5 / 150 12 / 75 5 / 12 89 / 570 |
Nemzetközi szövetségek | Közép Demokrata Internacionálé |
Európai párt | Európai Néppárt |
EP-frakció | Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) |
Hivatalos színei | Zöld |
Weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kereszténydemokrata Tömörülés Christen-Democratisch Appèl témájú médiaállományokat. |
1977-ben alakult mint a Katolikus Néppárt, az akkor százesztendős protestáns Forradalomellenes Párt és a szintén protestáns és régi Keresztény Történelmi Unió szövetsége. Azóta három kivételével minden holland kormánynak tagja volt.
A 2010-es választáson a párt súlyos vereséget szenvedett. Elvesztette mandátumai felét, és a képviselőházban csak a negyedik legnagyobb párt lett. 2010 és 2012 között a Szabadság és Demokrácia Néppártja (VVD) oldalán tagja volt a jobboldali kisebbségi kormánynak (első Rutte-kormány), amelyet kívülről támogatott Geert Wilders Szabadságpártja. A 2012-es választáson a CDA újabb mandátumokat vesztett, és az ötödik helyre szorult vissza.
A párt történelme 1880-ig nyúlik vissza. Ebben az évben számos katolikus és protestáns párt együttműködött az úgynevezett Koalíció-ban (Coalitite). Közösen voltak érdekeltek az egyházi iskolák közfinanszírozásában. Az együttműködések nem voltak problémáktól mentesek, ugyanis számos antipápista és konzervatív arisztokrata elhagyta a Forradalomellenes Pártot (AVP) és átment a Keresztény Történelmi Unió (CHU) pártba. A nézeteltérés oka a katolikusok és protestánsak eltérő véleménye az Apostoli Szentszék befolyásáról Hollandiában és Holland Kelet-India jövőjét illetően.
1918 körül három kereszténydemokrata párt volt jelen Hollandiában: a katolikus Római Katolikus Választmány Általános Ligája, a protestáns Forradalomellenes Párt és Keresztény Történelmi Unió. Az Általános Liga 1926-ban beolvadt a Római Katolikus Állami Pártba, ami 1945-től a Katolikus Néppárt tagja lett.
1918 és 1967 között a kereszténydemokrata pártoknak mindig megvolt a többségük a Staten-Generaal mindkét házában. Ez alatt az idő alatt a holland társadalom nagy változáson ment keresztül: szekularizálódott és egyre kevesebb szavazatot kaptak a pártok: 1963-as választáson a szavazatok 51%-át, 1972-ben pedig mindössze a 32%-ot érték el.
A három vallásos párt csökkenő támogatottságuk miatt úgy döntöttek, hogy egy közös politikai programot hoznak létre, amivel az Első-Biesheuvel kormány létrejött 1971-ben. A Joop den Uyl vezette 1973-1977 közötti kormánykoalícióból a Keresztény Történelmi Uniót kizárta Den Uyl, így a három vallásos párt külön frakciókban voltak a Képviselőházban és csak a KVP és ARP kapott miniszteri és miniszter-helyettesi tárcákat.
1976-ban a három vallásos párt elhatározta, hogy az 1977-es választáson közös listán indul Kereszténydemokrata Tömörülés (Christen-Democratisch Appél) néven. A közös lista vezetője az addigi KVP-párti igazságügyminiszter Dries van Agt volt, aki a választási kampányban leszögezte a párt, hogy középen vannak és se nem jobboldaliak, se nem baloldaliak. A közös listának köszönhetően a három párt stabilizálta addigi mandátumainak számát. Van Agt felkérte a munkáspárti Joop den Uyl addigi kormányfőt, miniszterelnök-helyettesnek, ám hosszú tárgyalások ellenére sem akart a koalíció tagja lenni így 300 napos tárgyalás után a konzervatív-liberális VVD-vel alakítottak kormányt.
1980. október 11.-én a három vallásos párt egyesülésével a Kereszténydemokrata Tömörülés egységes párttá vált. 1981-ben a van Agt vezette koalíció elvesztette többségét, így a Hans Wiegel vezette VVD helyett a Munkáspárttal kötött koalíciót. Joop den Uyl lett a miniszterelnök-helyettes, ám személyi és politikai konfliktusok miatt a koalíció 1982-ben felbomlott.
Az 1982-es választás után az egykori katolikus Ruud Lubbers lett a CDA vezetője, egyben ő alakított koalíciót a VVD-vel. Ez a kereszténydemokrata-konzervatív liberális koalíció reformok sorozatát hozta el: kiadáscsökkentés, költségvetés átalakítása, rokkantsági nyugdíj rendszerének megváltoztatása, közszolgáltatások privatizálása. Lubberst 1986-ban és 1989-ben is újraválasztották. 1989-ben a VVD-vel is meglett a többségük de Lubbers a Munkáspárttal akart koalíciót és 1994-ig velük kormányzott.
Az 1994-es választás nagy vereséget hozott a pártnak. belső feszültség volt amiatt, hogy Ruud Lubbers helyett Elco Brinkmann lett a párt listavezetője. A társadalom pedig már nem támogatta a reformokat, így 1918 óta először kereszténydemokraták nélküli kormánykoalíció jött létre.
A 2002-es választásokat alapvetően beárnyékolta Pim Fortuyn nyíltan meleg, szélsőjobboldali politikus ellen elkövetett gyilkosság. A választáson az általa alapított Pim Fortuyn Listája 17%-ot érve a második helyen végzett, a CDA lett a választás nyertese emellett 14-gyel növelte addigi mandátumainak számát. Ennek fényében a CDA listavezetője Jan Peter Balkenende alakíthatott kormányt: ám az első kormánykoalíciót belső ellentétek lehetetlenítették el, mert a PFL nem rendelkezett kellő társadalmi bázissal és a névadó párt alapító halála után felszínre törtek a belső harcok. Emiatt 2003-ban előrehozott választást tartottak, ahol a CDA megerősítette pozícióját és Wouter Bos listavezetésével a Munkáspárt is számos mandátumot nyert a PFL párt rovására. Balkenende koalíciós tárgyalásokat folytatott Bosszal, azonban a koalíciós tárgyalásokon nem tudtak megegyezni. Végül a D66 és a VVD pártokkal alapítottak koalíciót.
Az új koalíció szigorúbb bevándorlási törvényt hozott, társadalombiztosítási reformot hajtott végre és munkajogi intézkedéseket vezettek be.
A 2006-os választások után a párt gyökeresen változtatott álláspontján: az új kormánykoalícióba bekerült a Munkáspárt és a Keresztény Unió is. Megnövelték a költségvetési kiadások adók növelésével.
A 2010-es választáson a pártnak hatalmas veresége lett: a negyedik helyre esett vissza és elvesztette mandátumainak felét a párt, megelőzte őket a VVD, Munkáspárt, Szabadságpárt. A vereség miatt Balkenende lemondott, ám ügyvezető miniszterelnök maradt az új Mark Rutte vezette kormány felállásáig.
Mark Rutte vezetésével 1918 óta először lett liberális kormányfője Hollandiának. Az Első-Rutte kormány koalíciós partnere lett a párt, amit kívülről a Szabadságpárt támogatott. A 2012-es előrehozott választáson a párt újabb vereséget szenvedett, majd ellenzékbe került. A párt 2012-ben új elnököt választott meg Sybrand van Haersma Buma személyében. Buma a VVD-t tette felelőssé a kormányválság miatt.
Választási év | Képviselőház | Kormány/Ellenzék? | Jegyzetek | |||
---|---|---|---|---|---|---|
Kapott szavazat | Kapott szavazat % aránya | Elnyert/elnyerhető mandátum | +/– | |||
1981 | 2,677,259 | 30.8 (#1) | 48 / 150 | 1 | Kormánykoalíció PvdA és D66 pártokkal | |
1982 | 2,420,441 | 29.4 (#2) | 45 / 150 | 3 | Kormánykoalíció a VVD párttal. | |
1986 | 3,172,918 | 34.6 (#1) | 54 / 150 | 9 | Kormánykoalíció a VVD párttal. | |
1989 | 3,140,502 | 35.3 (#1) | 54 / 150 | 0 | Kormánykoalíció a Munkáspárttal. | |
1994 | 1,996,418 | 22.2 (#2) | 34 / 150 | 20 | Ellenzék | |
1998 | 1,581,053 | 18.4 (#3) | 29 / 150 | 5 | Ellenzék | |
2002 | 2,653,723 | 27.9 (#1) | 43 / 150 | 14 | Kormánykoalíció a VVD és a Pim Fortuyn Listája pártokkal. | |
2003 | 2,763,480 | 28.6 (#1) | 44 / 150 | 1 | Kormánykoalíció a VVD és a D66 pártokkal. | |
2006 | 2,608,573 | 26.5 (#1) | 41 / 150 | 3 | Kormánykoalíció a VVD párttal. | Kisebbségi kormány |
2010 | 1,281,886 | 13.6 (#4) | 21 / 150 | 20 | Kormánykoalíció a VVD párttal és a Szabadságpárt külső támogatásával. | |
2012 | 801,620 | 8.5 (#5) | 13 / 150 | 8 | Ellenzék | |
2017 | 1,301,796 | 12.4 (#5) | 19 / 150 | 6 | Kormánykoalíció a VVD, D66 és Keresztény Unió pártokkal. | |
2021 | 989,385 | 9.5 (#4) | 15 / 150 | 4 | Kormánykoalíció a VVD, D66 és Keresztény Unió pártokkal. | |
2023 | 345,822 | 3.3 #(4) | 5 / 150 | 10 | TBD | |
Választási év | Szenátus | Kormányra került-e | Jegyzetek | |||
Elnyert szavazatok száma | Elnyert szavazatok % aránya | Elnyert/elnyerhető mandátumok száma | +/– | |||
1991 | 27 / 75 | Győzelem | ||||
1995 | 19 / 75 | 8 | Vereség | |||
1999 | 20 / 75 | 1 | Vereség | |||
2003 | 23 / 75 | 3 | Győzelem | |||
2007 | 21 / 75 | 2 | Győzelem | |||
2011 | 11 / 75 | 10 | Győzelem | |||
2015 | 12 / 75 | 1 | Vereség | |||
2019 | 9 / 75 | 3 | Vereség |
Választási év | Elnyert szavazatok száma | Elnyert szavazatok % aránya | Elnyert/elnyerhető mandátumok száma | +/– | Jegyzet |
---|---|---|---|---|---|
1979 | 2,017,743 | 35.6 (#1) | 10/25 | ||
1984 | 1,590,218 | 30.0 (#2) | 8/25 | 2 | |
1989 | 1,813,035 | 34.5 (#1) | 10/25 | 2 | |
1994 | 1,271,840 | 30.8 (#1) | 10/31 | 0 | |
1999 | 951,898 | 26.9 (#1) | 9/31 | 1 | |
2004 | 1,164,431 | 24.4 (#1) | 7/27 | 2 | |
2009 | 913,233 | 20.1 (#1) | 5/25 | 2 | |
2014 | 713,767 | 15.0 (#2) | 5/26 | 0 | |
2019 | 669,555 | 12.18 (#3) | 4/26 | 1 |
A párt négy fő ideológiája: a közös felelősségvállalás, sáfárság, igazság és szolidaritás. A közös felelősségvállalás esetében a párt szerint nem egyetlen szervezetnek kell működni: az állammal ellentétben a piacnak, szociális intézményeknek, egyházaknak és szakszervezetnek kell együttműködni. Ez a szellemiség a protestantizmusból vezethető le. A párt szerint a szubszidiaritás elve mentén a felelősséget meg kell osztani a holland községek, tartományok, nemzeti szint és uniós szint között.
A párt hosszú időn keresztül mérsékelt középpártként működött, az 1980-as és 1990-es évek alatt a jobboldal vezető pártja volt, a 2012-es választáson számos szavazót vesztett el, akik a populistává váló Szabaddemokrata Néppártra szavaztak át.
Ezt követően a párt magát "radikális centristaként" hirdeti, a párt legfőbb politikai céljai a lakásokra kivetett jelzálog kamatcsökkentése, egykulcsos adó, környezetvédelmi adó bevezetése, esélyegyenlőség, bevándorláskritikus politika.
Oktatási kérdésben a párt fontosnak tartja a szabad iskolaválasztást, az iskolát mint társadalmi integráció elősegítőjének tartják. A párt szerint a központi tanterv helyett a Szabaddemokrata Néppárthoz hasonlóan, a helyi önkormányzatok hatáskörében kéne helyi sajátosságokhoz alkalmazkodni tudó tantervet kidolgozni.
A párt választói hagyományosan a katolikus és protestáns felekezetekhez tartoznak, akik jellemzően vidéken élnek és időskorúak.
Földrajzilag a párt fellegvárainak Észak-Brabant, Limburg, Overijssel tartományok és a Dél-Hollandban található Westland települések számítanak. A párt hagyományosan gyengén szerepel a négy legnépesebb holland városban (Amszterdam, Rotterdam, Hága és Utrecht) esetében, emellett Groningen és Drenthe tartományokban.
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Kereszténydemokrata Tömörülés, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.