A karma (szanszkrit, vagy karman, páli: kamma) szanszkrit fogalom, melynek szó szerinti jelentése „cselekedet” vagy „tett”.
A szanszkrit karmaphala (tibeti: rgyu 'bras) a karma „gyümölcse”, „hatás” vagy „eredmény”. A karmavipaka egy hasonló kifejezés, a karma „érése” vagy „főzése”.
A buddhista hagyományokban a karma az akaratlagosan, szándékosan elkövetett szóbeli, fizikális, vagy gondolat általi cselekedetekre (csétana) vonatkozik, amelynek a jövőben következményei vannak. Ezeket a szándékokat meghatározó tényezőnek tekintik a lét körforgatagában (szanszára) történő újraszületésekben.
A karma koncepciója talán kevésbé volt jelentős a korai buddhizmusban és később különböző értelmezések alakultak ki. A buddhista filozófia egyik fő problémája az, miképp lehetséges a karma és az újjászületés, ha egyszer nincs én, aki újjászülethetne, és hogyan raktározódnak az idő múlásával a tudatban (tudatalattiban) a karma nyomai, illetve „magvai”.
A karma és a karmaphala alapvető fontosságú buddhista koncepciók. Segítenek megérteni, hogy az akaratlagos tetteink miatt születünk mindig újra a szanszárában, míg a buddhista ösvény, a nemes nyolcrétű ösvény megmutatja a kiutat ebből a folytonos körforgásból.
Az újraszületés, általános hit – a buddhizmus szerint tapasztalat – a buddhista hagyományokban. Eszerint a lények mindig a hat birodalom valamelyikében születnek újra a egymást követő körforgásként, amelynek okozója a tévelygés (avidja), a vágy (trisna) és a gyűlölet (dvésa). A születések körforgását nevezik úgy, hogy szanszára. Ez egy kezdet és vég nélküli folyamat. A szanszárából való kiszabadulás lehetséges a buddhista ösvényen keresztül, amellyel megszüntethető a nem-tudás, és lecsillapítható a vágy és a gyűlölet. Ezáltal megszűnik a folytonos újjászületések folyamata.
Az újjászületések körforgását a karma határozza meg, szó szerint: „cselekedet”. következményének tekintették, és feltehetően a karma törvényének kevesebb fontosságot tulajdonítottak. A buddhista terminológiában a karma az akaratlagos cselekedetekre (csátana) vonatkozik, amelyek verbálisan, fizikálisan vagy mentálisan történhetnek; valamint a karma nem jelöli a karma következményét, ezt a karma gyümölcsének vagy eredményének nevezik (kamma-phala, kamma-vipáka).
A karmának következményei vannak a jövőben. Ez a karma-phala, azaz „cselekedet gyümölcse”. Minden tettnek van következménye, de a karmikus következmények csak azok, amelyek egyrészt a tett morális minőségéből fakadnak, másrészt a cselekedet mögött meghúzódó motivációból.
A jó morális cselekedetek üdvös, a rosszak pedig alacsonyabb létbirodalmakban való újjászületést eredményeznek. A legfontosabb tényező az, hogy a cselekedet mennyiben járul hozzá mások jólétéhez, esetleg mennyi kárt okoz.
A különböző buddhista hagyományok nem mindig értenek egyet abban, hogy ezek az akaratlagos cselekedetek hogyan vezetnek újjászületéshez és abban, hogy az aniccsa (mulandóság) és az anatta (én-nélküliség) megértése, hogyan segíthet az újjászületések megállításában. A korai buddhizmusban nem létezett kidolgozott elmélet az újjászületésről és a karmáról. Az újjászületést a sóvárgás és a tévelygés eredményének tekintették.
A későbbi buddhizmusban az alap gondolat az, hogy a klésák („zavaró érzelmek”), a csétana („akarat”), és a tanha („szomj”, „sóvárgás”) irányításából származó szándékos cselekedetek okozzák a tudatban a benyomásokat, a tendenciákat illetve a „magvakat” (képletesen mint az „elültet egy gondolatot valaki fejében”). Ezek a benyomások, vagy „magvak” később beérnek és eredményük vagy gyümölcsük lesz. Ha valaki túljut a zavaró érzelmeken (klésák), akkor megtöri az oksági hatások láncát, amely a hat birodalomban történő újjászületéshez vezet. A függő keletkezés 12 oksági láncolata elméleti hátteret nyújt. Elmagyarázza, miképp vezetnek a zavaró érzelmek újjászületéshez.
Buddha karma-tanítása a dzsainizmussal ellentétben nem szigorúan determinisztikus, hanem abban a körülményeben rejlő tényezők is szerepet játszanak. Nem merev és mechanikus, hanem rugalmas, képlékeny és dinamikus folyamatról van szó. Nincs meghatározott, egyirányú kapcsolat egy bizonyos tett és a következménye között. Egy tett karmikus hatását nem kizárólag maga a tett határozza meg, hanem a személy természete is, aki azt elkövette és a körülmények is, amelyben az elkövetés történt.
A karma nem jelent „sorsot” vagy „végzetet”. A karmikus következmény nem egy isten vagy egy teljhatalmú lény által kinyilvánított „ítélet”, hanem természetes folyamatok eredménye. Az életben bizonyos élmények korábbi cselekedetek eredményei, azonban az erre való reakcióink nincsenek eleve elrendelve, még akkor sem, ha azoknak saját következményeik lesznek a jövőben. Igazságtalan cselekedetek kedvezőtlen körülményekhez vezethetnek, amelyek révén később könnyebb lesz újabb igazságtalan cselekedeteket elkövetni. Mindeközben a szabad akarat megmarad.
A karma és gyümölcse tanítások igazi fontossága abban a felismerésben rejlik, hogy az egész folyamatot meg kell állítani. Az Acsintita-szutta figyelmeztet, hogy „a kamma következményei” a négy felfoghatatlan dolog közé tartozik, amelyeket nem lehet sem koncepciók által sem logika és érvelés révén megérteni.
A buddhista hagyomány szerint Buddha a megvilágosodáskor teljes belátást nyert a karma működésébe. Bronkhorst szerint viszont ezeket később adták a történethez, éppúgy, mint a „felszabadító belátás” fogalmát is.
Az Anguttara-nikája egyik szuttájában (AN 5.292) Buddha kijelenti, hogy senki sem kerülheti el a karmikus cselekedetek következményeit.
A karmikus következmények ebben (páli: dittadhammika) vagy a következő életben (páli: szamparájika) jönnek elő. Az előbbinél esetleg könnyebben megfigyelhető a kapcsolat cselekedet és a következménye között, például amikor egy tolvajt a hatóságok elkapnak és megkínoznak, azonban a kapcsolat nem feltétlenül egyértelmű és valójában nem érhető tetten.
A Szamjutta-nikája alapvető különbséget tesz elmúlt karma (páli: purānakamma, már megtörtént), és a jelenben létrejövő karma (páli: navakamma) között. A jelenben egyszerre keletkezik új karma és oltódik ki régi cselekedetek által keltett karma. A karma a korai kánonban háromrétű: mentális (szanszkrit: manaḥkarman), fizikai (szanszkrit: kájakarman) és verbális (szanszkrit: vákkarman).
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Karma a buddhizmusban, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.