Julija Volodimirivna Timosenko: Ukrán politikus, közgazdász, üzletasszony

november 27. –) ukrán politikus, közgazdász, üzletasszony, 2005. január 24-e és szeptember 8-a, valamint 2007. december 18-a és 2010. március 4-e között Ukrajna miniszterelnöke. A narancsos forradalom egyik kulcsfigurája volt: ő vezette a Julija Timosenko Blokkot (BJUT). Indult a 2010-es ukrán elnökválasztáson, melynek második fordulójába Viktor Fedorovics Janukovics mellett ő jutott be, ám Janukovics végül kb. 3%-kal győzött.

Julija Volodimirivna Timosenko
Julija Timosenko 2018-ban
Ukrajna 13. miniszterelnöke
Hivatali idő 2007. december 18. – 2010. március 4.
Helyettes	Olekszandr Valentinovics Turcsinov
Előd	Viktor Fedorovics Janukovics
Utód	Mikola Janovics Azarov
Ukrajna 10. miniszterelnöke
Hivatali idő 2005. január 24. – 2005. szeptember 8.
Helyettes	Mikola Janovics Azarov
Előd	Viktor Fedorovics Janukovics
Utód	Jurij Ivanovics Jehanurov
Született	1960. november 27. (63 éves) Dnyipropetrovszk, Szovjetunió
Párt	Batykivscsina (1999–)
Szülei	Lyudmila Telehina Volodymyr Hrihyan
Házastársa	Olekszandr Timosenko (1979–)
Gyermekei	Yevhenia Tymoshenko
Foglalkozás	politikus, közgazdász
Iskolái	Dnipro University of Technology Oles Honchar Dnipro National University
Vallás	ortodox keresztény
Díjak	Miner's Glory 2nd class Miner's Glory 3rd class Order of the Great September Revolution 1969 (2009) Order of the holy Great Martyr Barbara 2nd class (1998) Order of the Orthodox Crusaders of the Holy Sepulchre (2009)
Julija Volodimirivna Timosenko aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Julija Volodimirivna Timosenko témájú médiaállományokat.

19 éves korában férjhez ment Olekszandr Timosenkóhoz, a szovjet kommunista párt (SZKP) egy középvezetőjének fiához, majd a Komszomolban töltött be tisztségeket. 1984-ben végzett a Dnyipropetrovszki Állami Egyetemen közgazdászként, később pedig kandidátusi fokozatot szerzett. A peresztrojka által megteremtett környezetben hamar komoly üzleti sikereket ért el, azon belül is főleg az energiaiparban. 1990–1998 között több nagy vállalat vezetője volt. 1995-től két éven át a legnagyobb ukrán földgázimportőr céget vezette, ekkor kapta a „gázhercegnő” becenevet. Meggazdagodásában jelentős szerepet játszott a Pavlo Lazarenko exkormányfőhöz fűződő viszonya. Férjével, Olekszandr Timosenkóval együtt ők szerezték meg az ukrán energia- és nyersanyag-gazdálkodás kulcspozícióit.

A politikában 1996-ban jelent meg, képviselői mandátumot szerezve az ukrán törvényhozásban. A Kirovohradi területen rekordnak számító 92,3%-os támogatottságot ért el. Politikai életútja ezután számos színes fordulatban bontakozott ki miniszterelnökségéig. 1999-től 2001-ig Viktor Juscsenko miniszterelnök-helyettese volt. 2001-ben Leonyid Kucsma elnök, vámokirat hamisítással és földgázcsempészéssel vádolva, lemondatta posztjáról, sőt börtönbe is záratta. Innen néhány hét múlva szabadult; a vádak végül nem bizonyosodtak be.

2005 júliusában a Forbes magazin a világ harmadik legbefolyásosabb nőjének szavazta meg; csak Condoleezza Rice és Wu Yi kerültek elé.

2011. augusztus 5-én letartóztatták azzal a váddal, hogy 2009-ben a kormány jóváhagyása nélkül engedélyezte az orosz gáz magasabb áron történő vásárlásáról szóló szerződések aláírását, amelyek így rendkívüli előnytelenek voltak Kijev számára. Október 11-én hét év börtönre ítélték. Az EU szerint az eljárás mögött politikai megfontolások álltak.

2014. február 22-én szabadon engedték, és pár óra után már Kijevben, a Majdanon tartott beszédet. Március 8-án Berlinben megkezdték akut porckorongproblémái orvoslását, melyek mozgásszervi panaszokat okoztak, emiatt csak kerekesszékkel és bottal volt képes közlekedni. 2014. április 14-én a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában megszüntette az ellene folytatott eljárást. Elindult a 2014. május 26-án tartott elnökválasztáson is, de kikapott Petro Porosenko üzletembertől, akire a legtöbb szavazat érkezett.

2020. augusztus 23-án koronavírus-fertőzéssel diagnosztizálták. Kórházba szállították. Állapotát súlyosnak, de nem életveszélyesnek minősítették. A láza nem csökkent 39°C alá. Később gépi lélegeztetést alkalmaztak. Timosenko családtagjai között is találtak fertőzötteket: lánya, Jevhenyija, valamint annak férjének a tesztje is pozitív lett.

• Menedékjog Timosenko férjének, HVG, 2012. (34. évf.) 2. (1702.) sz. 11. old.
• Ukrajna a Timosenko-per után: a börtön ablakából, HVG, 2011. (33. évf.) 42. (1690.) sz. 27. old.
• Németh András: Ukrajna a Timosenko-per után: szakítópróba, HVG, 2011. (33. évf.) 42. (1690.) sz. 26-27. old.
• Timosenko első hetei Ukrajnában: Julija 2.0,HVG, 2008. (30. évf.) 6. (1498.) sz. 34-35. old.

• Hivatalos honlap (ukrán, orosz, angol)