Hollandia Az Eurovíziós Dalfesztiválokon

Hollandia
Adatok
Műsorsugárzó
Nemzeti válogató	Nationaal Songfestival 1956–1960, 1962 1963–1964 dal, 1965–1966, 1967 dal, 1968-1970, 1971–1974 dal, 1975–1978, 1979 dal, 1981–1984, 1986, 1987–1988 dal, 1989–1990, 1992, 1993–1994 dal, 1996, 1997 dal, 1998–2001, 2003–2006, 2009 dal, 2010 előadó, 2011 dal, 2012
Belső kiválasztás	1961, 1963–1964 előadó, 1967 előadó, 1971–1974 előadó, 1979 előadó, 1980, 1987–1988 előadó, 1993–1994 előadó, 2007–2008, 2009 előadó, 2010. dal, 2011 előadó, 2013–
Részvételek és eredmények
Részvételek	62 (53 döntő)
Első részvétel	1956
Legjobb eredmény	1. (1957, 1959, 1969, 1975, 2019)
Legrosszabb eredmény	utolsó (1958, 1962, 1963, 1968, 2011 elődöntő)
Rendezések	Hilversum 1958 Amszterdam 1970 Hága 1976 Hága 1980 Rotterdam 2021
Összpontszám a döntőkben 2004 óta	1467 (13.)
Külső hivatkozások
Honlap	Az AVROTROS eurovíziós honlapja Hollandia profilja a eurovision.tv-n
Sablon • Wikidata • Segítség

A holland műsorsugárzó a Nederlandse Publieke Omroep, amely 1950-ben alapító tagja volt az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 1956-ban csatlakozott a versenyhez.

Hollandia eddig öt alkalommal, 1957-ben, 1959-ben, 1969-ben, 1975-ben és 2019-ben aratott győzelmet

Évről évre

 

Hollandia egyike annak a hét országnak, melyek részt vettek a legelső, 1956-os Eurovíziós Dalfesztiválon, ahol ők voltak az első fellépők, így hozzájuk fűződik a dalverseny legelső dala. A korai évek egyik legsikeresebb országa volt, 1975-ben már a negyedik győzelmüket érték el, ám ezalatt ugyanennyi utolsó helyet is szereztek. 1958-ban két győzelmük között házigazdaként az utolsó helyen végeztek, ez az egyetlen alkalom, hogy ez megtörtént. 1975 után hosszú ideig nem tudtak a dobogón végezni; 1998-ban álltak a legközelebb hozzá, akkor a 4. helyen végeztek. 2014-ben azonban ismét felállhattak a képzeletbeli dobogóra, mivel az elődöntő megnyerése után a 2. helyen végeztek.

1985-ben és 1991-ben nem vettek részt a versenyen, mert a döntő napja egybeesett egy nemzeti ünneppel, illetve az 1993 és 2003 között érvényben lévő kieséses rendszer értelmében 1995-ben és 2002-ben nem vehettek részt az előző év rossz eredménye miatt. Az elődöntőket 2004ben vezették be, és ekkor sikerült továbbjutniuk a döntőbe, ott azonban rekordmennyiségű 135 ponttal kevesebbet kaptak, mint pár nappal korábban.

Ezután sorozatban nyolcszor kiestek az elődöntőben, ami rekordnak számít. Sőt 2011-ben az utolsó helyen végeztek, 1968 óta először. A sikertelen sorozatot Anouk 2013-as döntőben elért kilencedik helye törte meg. A siker a következő évben is folytatódott: az első elődöntő megnyerése után a döntő 2. helyén végeztek. 2015-ben azonban ismét kiestek az elődöntőben, viszont a következő három évben továbbjutottak, kétszer a 11. helyen végeztek utána pedig a 18. helyen. 2019-ben az országot képviselő Duncan Laurencenek 44 év után ismét sikerült győzelmet szerezni Hollandiának, így 2020-ban Hollandiában rendezték volna meg a dalfesztivált, azonban elmaradt a verseny a Covid19-pandémia miatt. A következő évben már ténylegesen Hollandia rendezte a versenyt.

2020-ban Jeangu Macrooy képviselte volna az országot, azonban március 18-án az Európai Műsorsugárzók Uniója bejelentette, hogy 2020-ban nem tudják megrendezni a versenyt a COVID–19-koronavírus-világjárvány miatt. A holland műsorsugárzó jóvoltából végül újabb lehetőséget kaptak az ország képviseletére a következő évben. 2021-ben így nem kellett az elődöntőben szerepelniük, azonban a döntőben 23.-ak lettek és a nézői szavazás során nulla pontot kaptak. Rajtuk kívül az Egyesült Királyság, Németország és Spanyolország kapott szintén nulla pontot a nézőktől. 2022-ben tizenkét év után ismét holland nyelvű versenydallal neveztek, ami a döntő tizenegyedik helyezettje lett. 2023-ban újra nem sikerült kvalifikálni magukat a döntőbe, az elődöntőben tizenharmadikak lettek.

Nyelvhasználat

Hollandia eddigi hatvanhárom versenydalából harminckilenc holland nyelvű, huszonegy angol nyelvű és három kevert nyelvű volt: egy angol és holland, egy angol és kitalált nyelvű, egy pedig angol és szranan volt.

A dalverseny első éveiben nem vonatkozott semmilyen szabályozás a nyelvhasználatra. 1966-tól az EBU bevezette azt a szabályt, hogy mindegyik dalt az adott ország egyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagyis Hollandia indulóinak holland nyelven. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre eltörölték. Ők ezalatt 1973 kivételével mindig egy angol nyelvű dallal neveztek, és 1975-ben érték el negyedik győzelmüket.

A nyelvhasználatot korlátozó szabályt 1999-ben véglegesen eltörölték, és azóta 2010 kivételével mindig angol nyelvű dallal neveztek.

Nemzeti döntő

A holland nemzeti döntő a Nationaal Songfestival volt, melyet néhány év kivételével minden alkalommal megrendeztek az ország debütálása óta. A holland tévé 1961-ben, 1980-ban és 2008-ban döntött a nemzeti döntő nélküli belső kiválasztás mellett. Az utolsó nemzeti döntőt 2012-ben rendezték, azóta belső kiválasztással döntenek.

Az első, 1956-os nemzeti döntőt három előadó nyolc dalának részvételével rendezték, és a nézők levelezőlapon szavazva választották ki a két indulót. 1959-ben és 1960-ban mindegyik dalt kétszer adták elő. A nézők kiválasztották a győztes dalt, egy zsűri pedig azt, hogy melyik énekes adja elő a versenyen.

A következő évek rossz eredményei után a holland tévé több módszert is kipróbált: vagy egy előadó énekelte mindegyik dalt, vagy az előző évekhez hasonlóan több előadó vett részt, és néha elődöntőket is rendeztek.

1975-ben egy egyedi lebonyolítási módot alkalmaztak. A három döntős mindegyike elénekelt három dalt. Egy zsűri kiválasztotta a győztes dalt, majd ezt még egyszer előadták. Ezután a közönség száz tagja egy rózsaszálat annak az énekesnek, aki szerintük a legjobb volt. A győzelem ellenére ezt a módszert nem ismételték meg, később regionális zsűrik választották ki a győztest, egy előadó több dala, vagy több előadó közül. 1997 óta a nézők is részt vesznek a döntésben telefonos szavazás segítségével.

Az utóbbi években a belső kiválasztás vált jellemzővé. 2007-ben, 2009-ben és 2011-ben a felkért előadó dalai közül a nézők választhattak, míg 2008-ban és 2013-tól minden évben a dalt is nemzeti döntő nélkül választották ki.

1956–2023

Hollandia a következő országoknak adta a legtöbb pontot az elődöntőben: Hely Ország Pont 1.   Svédország 101 2.   Norvégia 94 3.   Örményország 87 4.   Dánia 76 5.   Belgium 73 6.   Ukrajna 66 7.   Izrael 65 8.   Oroszország 56 9.   Magyarország 49 10.   Málta 48

Hollandia a következő országoktól kapta a legtöbb pontot az elődöntőben: Hely Ország Pont 1.   Dánia 112 2.   Belgium 82 3.   Ausztria 68 4.   Észtország 67 5.   Málta 66 6.   Svédország 67 7.   Norvégia 67 8.   Magyarország 57 9.   Izland 55 10.   Örményország 55

Hollandia még sosem adott pontot az elődöntőben a következő országoknak: Monaco, Szlovákia

Hollandia még sosem kapott pontot az elődöntőben a következő országoktól: Szlovákia

Hollandia a következő országoknak adta a legtöbb pontot a döntőben: Hely Ország Pont 1.   Svédország 213 2.   Belgium 203 3.   Franciaország 189 4.   Svájc 174 5.   Németország 167 6.   Egyesült Királyság 167 7.   Norvégia 157 8.   Írország 153 9.   Izrael 150 10.   Dánia 142

Hollandia a következő országoktól kapta a legtöbb pontot a döntőben: Hely Ország Pont 1.   Belgium 199 2.   Franciaország 167 3.   Németország 163 4.   Írország 159 5.   Svájc 154 6.   Norvégia 150 7.   Ausztria 145 8.   Spanyolország 138 9.   Svédország 137 10.   Izrael 135

Hollandia még sosem adott pontot a döntőben a következő országoknak: Fehéroroszország, Montenegró, San Marino, Szlovákia

Hollandia még sosem kapott pontot a döntőben a következő országoktól: Andorra

Év	Rendező	Kommentátor	Pontbejelentő
1956	Lugano	Piet te Nuyl	—
1957	Frankfurt am Main		Willem Duys
1958	Hilversum	Siebe van der Zee	Piet te Nuyl
1959	Cannes	Piet te Nuyl	Siebe van der Zee
1960	London
1961	Cannes
1962	Luxembourg	Willem Duys	Ger Lugtenburg
1963	London		Pim Jacobs
1964	Koppenhága	Ageeth Scherphuis
1965	Nápoly	Teddy Scholten
1966	Luxembourg
1967	Bécs	Leo Nelissen	Ellen Blazer
1968	London	Elles Berger	Willem Duys
1969	Madrid	Pim Jacobs	Leo Nelissen
1970	Amszterdam		Flip van der Schalie
1971	Dublin		Nem volt
1972	Edinburgh
1973	Luxembourg
1974	Brighton	Willem Duys	Dick van Bommel
1975	Stockholm
1976	Hága
1977	London	Ati Dijckmeester	Ralph Inbar
1978	Párizs	Willem Duys	Dick van Bommel
1979	Jeruzsálem		Ivo Niehe
1980	Hága	Pim Jacobs	Flip van der Schalie
1981	Dublin
1982	Harrogate
1983	München	Willem Duys
1984	Luxembourg	Ivo Niehe
1985	Göteborg	Gerrit den Braber	Nem vettek részt
1986	Bergen	Leo van der Goot	Joop van Zijl
1987	Brüsszel	Willem van Beusekom	Ralph Inbar
1988	Dublin		Joop van Os
1989	Lausanne
1990	Zágráb
1991	Róma	Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt
1992	Malmö	Willem van Beusekom	Herman Slager
1993	Millstreet		Joop van Os
1994	Dublin
1995	Dublin	Paul de Leeuw	Nem vettek részt
1996	Oslo	Willem van Beusekom	Marga Bult
1997	Dublin		Corry Brokken
1998	Birmingham		Conny Vandenbos
1999	Jeruzsálem		Edsilia Rombley
2000	Stockholm		Marlayne
2001	Koppenhága
2002	Tallinn		Nem vettek részt
2003	Riga		Marlayne
2004	Isztambul	Willem van Beusekom és Cornald Maas	Esther Hart
2005	Kijev		Nancy Coolen
2006	Athén	Cornald Maas és Paul de Leeuw	Paul de Leeuw
2007	Helsinki		Paul de Leeuw és Edsilia Rombley
2008	Belgrád	Cornald Maas	Esther Hart
2009	Moszkva		Yolanthe Sneijder-Cabau
2010	Oslo	Cornald Maas és Daniël Dekker
2011	Düsseldorf	Jan Smit és Daniël Dekker	Mandy Huydts
2012	Baku		Vivienne van den Assem
2013	Malmö		Cornald Maas
2014	Koppenhága	Cornald Maas és Jan Smit	Tim Douwsma
2015	Bécs		Edsilia Rombley
2016	Stockholm[a]		Trijntje Oosterhuis
2017	Kijev		Douwe Bob
2018	Lisszabon		O’G3NE
2019	Tel-Aviv		Emma Wortelboer
2021	Rotterdam	Cornald Maas és Sander Lantinga	Romy Monteiro[b]
2022	Torino	Cornald Maas és Jan Smit	Jeangu Macrooy
2023	Liverpool		S10
2024	Malmö	Cornald Maas és Jacqueline Govaert	Nikkie de Jager

Megjegyzések
↑ a: 2016-ban a második elődöntő alatt Douwe Bob volt a második szakkommentátor.
↑ b: Eredetileg a szóvivő Duncan Laurence (2019 győztes) lett volna, de mivel a műsor előtt pozitív lett a PCR-tesztje, így nem tudott személyesen részt venni a döntőn. A helyét Romy Monteiro, énekesnő vette át.

Barbara Dex-díj

Év	Előadó	Dal	Eredmény az Eurovízión		Helyszín
			Helyezés	Pontszám
2015	Trijntje Oosterhuis	Walk Along	14. (elődöntő)	33	Ausztria, Bécs

Marcel Bezençon-díj

Kategória	Év	Előadó	Dal	Zeneszerző(k) Szöveg / zene	Eredmény az Eurovízión		Helyszín
					Helyezés	Pontszám
Zeneszerzői-díj	2014	The Common Linnets	Calm After the Storm	Ilse DeLange, JB Meijers, Rob Crosby, Matthew Crosby és Jake Etheridge	2.	238	Dánia, Koppenhága
Művészeti díj
	2003	Esther Hart	One More Night	Tjeerd van Zanen és Alan Michael	13.	45	Lettország, Riga
Sajtódíj	2019	Duncan Laurence	Arcade	Duncan de Moor, Joel Sjöö és Wouter Hardy	1.	498	Izrael, Tel-Aviv

ESC Radio Awards

Kategória	Év	Előadó	Dal	Eredmény az Eurovízión		Helyszín
				Helyezés	Pontszám
Legjobb együttes	2014	The Common Linnets	Calm After the Storm	2.	238	Dánia, Koppenhága
Legjobb dal	2019	Duncan Laurence	Arcade	1.	498	Izrael, Tel-Aviv

•  
  Corry Brokken Hilversumban (1958)
•  
  A De Spelbrekers Luxembourgban (1962)
•  
  Conny Vandenbos Nápolyban (1965)
•  
  A Teach-In Stockholmban (1975)
•  
  Edsilia Rombley Helsinkiben (2007)
•  
  Hind Belgrádban (2008)
•  
  A De Toppers Moszkvában (2009)
•  
  Sieneke Osloban (2010)
•  
  Anouk Malmöben (2013)
•  
  A The Common Linnets Koppenhágában (2014)
•  
  Trijntje Oosterhuis Bécsben (2015)
•  
  Douwe Bob Stockholmban (2016)
•  
  Az OG3NE Kijevben (2017)
•  
  Waylon Lisszabonban (2018)
•  
  Duncan Laurence Tel-Avivban (2019)
•  
  S10 Torinóban (2022)
•  
  Mia Nicolai és Dion Cooper Liverpoolban (2023)

• Hollandia a Junior Eurovíziós Dalfesztiválokon

• Hollandia profilja a eurovision.tv-n
• Az AVROTROS eurovíziós honlapja