Hangyafa: Növénynemzetség

Eredeti előfordulási területe az Amerikákban van. Megtalálható az Amerikai Egyesült Államok déli határától Közép-Amerikán és a Karib-térségen át Dél-Amerika legnagyobb részéig; csak Patagóniából, az Andokból és a hegylánc nyugati oldaláról hiányzik. Afrika néhány országába és Délkelet-Ázsiába, valamint Indonéziába betelepítették.

Gyűrűs törzse magas. Törzse és ága is odvas, üreges. Apró virágai füzérvirágzatba állnak össze (Pallas).

Neve arra utal, hogy ez a fa a a hangyakedvelő növények közé tartozik és eredeti élőhelyén az aztékhangyákkal (Azteca spp.) él szimbiotikus kapcsolatban.

Az együttműködés részeként a fa hangyafészeknek kiválóan alkalmas üregeket alakít ki törzsében, és a hangyák ezekbe költöznek be — ez a jelenség a mürmekodomácia. A fa nemcsak fészkelőhelyet „kínál fel” a hangyáknak, de úgynevezett Müller-féle tápláléktestecskéket is (SZTE7).

„Cserébe” a hangyák megvédik a gazdanövényeiket azok különféle (főleg rovar-) kártevőitől és egyúttal átterelik utóbbiakat a gazdanövény kompetítoraira (versenytársaira). A 2020-as évek elején mutatták ki, hogy a hangyák emellett a fatörzs sérüléseit is befoltozzák, sokszorosára növelve a növényi szövetek regenerálódó képességét. Különösen akkor javítják aktívan a fa sebeit, ha utódaikat közvetlen veszélyben érzik. A kutatók úgy vélik, hogy ez a viselkedés eredetileg a lajhárok és hangyászok kártételei miatt alakulhatott ki — ezek az állatok ugyanis gyakran a hangyafák törzsén élesítik karmaikat, komoly sérüléseket okozva (Landy).

Gyümölcse a lajhárok fő tápláléka (Pallas).

Több faj borízú gyümölcse ehető. Fája rendkívül és könnyű, ezért tutajokat építenek belőle. Egyúttal nagyon puha is, ezért a hagyományos (kétféle fa összedörzsölésével végzett) indián tűzgyújtás egyik alapanyaga volt. Kérgéből cseranyagot főznek, hársa fonás-szövésre alkalmatos (Pallas)

A népi gyógyászatban a guarumbo Cecropia obtusifolia és néhány más faj leveléből állítólag vérnyomáscsökkentő és egyéb célokra is használt teát főznek.

A 2020-as évek elejéig leírt 62 faj:

• Cecropia albicans Trécul
• Cecropia andina Cuatrec.
• Cecropia angulata I.W.Bailey
• Cecropia angustifolia Trécul
• Cecropia annulata C.C.Berg & P.Franco
• Cecropia bullata C.C.Berg & P.Franco
• Cecropia chlorostachya C.C.Berg & P.Franco
• Cecropia concolor Willd.
• Cecropia dealbata B.S.Williams
• Cecropia distachya Huber
• Cecropia elongata Rusby
• Cecropia engleriana Snethl.
• Cecropia ficifolia Warb. ex Snethl.
• Cecropia gabrielis Cuatrec.
• Cecropia garciae Standl.
• Cecropia glaziovii Snethl.
• Cecropia goudotiana Trécul
• Cecropia granvilleana C.C.Berg
• Cecropia herthae Diels
• Cecropia heterochroma C.C.Berg & P.Franco
• Cecropia hispidissima Cuatrec.
• Cecropia hololeuca Miq.
• Cecropia idroboi Cuatrec.
• Cecropia insignis Liebm.
• Cecropia kavanayensis Cuatrec.
• Cecropia latiloba Miq.
• Cecropia litoralis Snethl.
• Cecropia longipes Pittier
• Cecropia marginalis Cuatrec.
• Cecropia maxima Snethl.
• Cecropia megastachya Cuatrec.
• Cecropia membranacea Trécul
• Cecropia metensis Cuatrec.
• Cecropia montana Warb. ex Snethl.
• Cecropia multisecta P.Franco & C.C.Berg
• Cecropia mutisiana Mildbr.
• Cecropia obtusa Trécul
• guarumbo Cecropia obtusifolia Bertol.
• Cecropia pachystachya Trécul
• Cecropia palmata Willd.
• Cecropia pastasana Diels
• ujjas hangyafa Cecropia peltata L. - típusfaj
• Cecropia pittieri B.L.Rob. ex A.Stewart
• Cecropia plicata Cuatrec.
• Cecropia polystachya Trécul
• Cecropia purpurascens C.C.Berg
• Cecropia putumayonis Cuatrec.
• Cecropia reticulata Cuatrec.
• Cecropia sararensis Cuatrec.
• Cecropia saxatilis Snethl.
• Cecropia schreberiana Miq.
• Cecropia sciadophylla Mart.
• Cecropia silvae C.C.Berg
• sátonyfa Cecropia strigosa Trécul
• Cecropia subintegra Cuatrec.
• Cecropia tacuna C.C.Berg & P.Franco
• Cecropia telealba Cuatrec.
• Cecropia telenitida Cuatrec.
• Cecropia ulei Snethl.
• Cecropia utcubambana Cuatrec.
• Cecropia velutinella Diels
• Cecropia virgusa Cuatrec.

• Cecropia Loefl. Plants of the World Online
• Accepted species Plants of the World Online
• Alvarez-Buylia, Elena and Andriana A. Garay. “Population Genetic Structure of Cecropia obtusifolia, A Tropical Pioneer Tree Species” Evolution , Vol. 48, No. 2 (Apr., 1994), pp. 437–453. https://www.jstor.org/stable/2410103
• Backes, Paulo & Irgang, Bruno - Mata Atlântica: as árvores e a paisagem. Porto Alegre, Paisagem do Sul, 2004.
• Berg, C.C. and Pilar Franco Rosselli and Diane W. Davidson. 2005. “Cecropia” Flora Neotropica, Vol 94 pp. 1–230. New York Botanical Garden Press. https://www.jstor.org/stable/4393938
• Burger, W. 1977. Flora Costaricensis, Family #52, Moraceae. Fieldiana, Botany 40:94-215.
• Engler, A 1964. Syllabus der Pflanzerfamilian, H.Melchior (ed.), 12th ed., vol. 2 Borntraeger, Berlin
• Frisch, J.D. & Frisch, C.D. - Aves Brasileiras, 3rd. edition, S.Paulo, 2005, ISBN 85-85015-07-1
• Lok, A. F., Chong, K.Y, Nghiem, T. P, and H. T. Tan. “The Distribution and Ecology of Cecropia Species (Urticaceae) in Singapore” Department of Biological Sciences, National University of Singapore. Nature in Singapore 2010 pages 199-200. Print.
• Longino, John T. "The Cecropia-Azteca association in Costa Rica." Olympia, WA: The Evergreen State College, 2005. Print.
• Longino, John T. "Cecropia of Costa Rica." Academic Program Pages at Evergreen. N.p., n.d. Web. 4 Nov. 2011. https://web.archive.org/web/20170923073928/http://academic.evergreen.edu/projects/ants/ANTPLANTS/CECROPIA/Cecropia.html
• Judd, et al. Plant systematics. 2. ed. Sunderland: Sinauer Associates, 2002. Print.
• Rocha, F.F.; Lima-Landman, M.T.R.; Souccar, C.; Tanae, M.M.; De Lima, T.C.M. & Lapa, A.J. (2007): Antidepressant-like effect of Cecropia glazioui Sneth and its constituents – In vivo and in vitro characterization of the underlying mechanism. Phytomedicine 14(6): 396-402. doi:10.1016/j.phymed.2007.03.011 (HTML abstract)
• Thorne, R. F. 1976. A phylogenetic classification of the Angiospermae. pp. 35–106. In: Hecht, Steere, & Wallace, eds. Evolutionary Biology, Vol. 9. New York: Plenum Press.
• Landy: Landy-Gyebnár Mónika: Unatkozó tinik tettek izgalmas felfedezést
• SZTE7: 7. Fészkelési szokások, fészektípusok
• Pallas: Bokor József (szerk.). Hangyafa, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: Hiba: Érvénytelen idő.