A gyanta különféle kemény, illetve félkemény, amorf, áttetsző, többnyire sárgás árnyalatú anyagok gyűjtőneve.
Összetételük változatos. A természetes gyanták többségét növények termelik. A gyanta szó köznyelvi jelentése nem egyértelmű; a nyelvhasználat ingadozó:
A szűkebb értelmezés szerint tehát a fenyőfélék sok illóolajat tartalmazó váladéka voltaképpen nem gyanta, hanem balzsam. Ennek felel meg az az értelmezés is, amely a fenyők által termelt balzsam beszáradt maradéka már gyanta A balzsam tehát lényegében illóolajjal kevert gyanta, amely éppen ezért sziruposabb–folyósabb annál. Mivel a gyanták és balzsamok közt folyamatos az átmenet, ezeket itt összevontan szerepeltetjük, viszont külön tárgyaljuk a tőlük jelentősen eltérő összetételű mézgákat.
Felhasználásuk rendkívül változatos, ennek következményeként a természetes változatok mellett már sokféle mesterséges gyanta is van.
A természetes és mesterséges gyanták közös jellemzőjük, hogy vízben gyakorlatilag nem, szerves oldószerekben (alkohol, éter) és zsíros olajokban korlátozottan oldódnak.
A természetes gyanták a terpénekéhez hasonló kémiájú, anyagok. Összetevőik két fő csoportja a gyantasavak és a gyantaolajok. A balzsamok ezek mellett alkoholokat, fenolokat, észtereket és étereket tartalmaznak — ezek az adalékanyagok elsősorban a váladék illatát, színét és keménységét módosítják érdemben. Könnyen megolvaszthatók, de tovább hevítve párolgás helyett elbomlanak. Éghető anyagok; lángjuk erősen kormoz.
A mai növényi gyanták olyan, ragacsos váladékok, amelyeket főleg fenyőfélék és trópusi fák termelnek a fán ütött sebek védelmére. Ezek a gyanták, amelyek a fa törzsét és egyes fajok leveleit is behálózó, kiválasztó epitélsejtekkel bélelt gyantajáratokban halmozódnak fel, azokból a sérülésbe ömlenek, majd a szabad levegőn megszilárdulnak; védő szerepük és mechanizmusuk tehát a kaucsukfa által kiválasztott kaucsukéhoz hasonló.
Balzsamot elsősorban a fás szárú növények termelnek törzsükben, méghozzá számos trópusi fa, valamint a tűlevelűek (Pinopsida) osztályának fajai. Jóval ritkábban mirigyszőrök is választanak ki gyantát, például a vadgesztenye rügypikkelyein.
Emellett termelnek hasonló anyagokat egyes lágyszárúak: a
családok fajai. Ezekben a váladékot általában a női virágzat felleveleinek felszínén kiválasztásra módosult mirigysejtek termelik.
A fákban termelt balzsamok fő szerepe a sérülésvédelem: a fatörzs sebeiben az erre szolgáló hézagos szövetekből beszivárog a balzsam, és eltömíti a sérülést. Beszáradva (ahogy elpárolognak belőle az illóolajok) gyantává alakul, és meggátolja seb elfertőződését.
Ismertebb növényi gyanták:
A fenyőgyanták bepárlási maradéka a kolofónium.
A kémiai átalakulások az elsődlegesen már megszilárdult gyantákban is folytatódnak, ezek a folyamatok azonban már nagyon lassúak. Félfosszilis, illetve fosszilis változataik közül a legismertebbek a borostyánkő és a kopál.
Az állati eredetű gyanták közül a legismertebb a sellak.
Az illatos balzsamok kultikus célú felhasználása a történelem előtti időkre tekint vissza. Ettől nem független orvosi alkalmazásuk: antiszeptikus, gombaölő és gyulladáscsökkentő hatásukat több ősi kultúrákban is füstölőkben égetve aknázta ki. A híoszi pisztácia (Pistacia lentiscus) gumigyantája, a masztix volt az első olyan anyag, amellyel a lyukas fogakat tömítették.
Természetes élőhelyeiken, legalább ötezer éve gyűjtik több, a balzsamfafélék (Burseraceae) családjába tartozó növénynemzetség gyantáit (pontosabban: balzsamait). Ezek közül a legnevesebbek:
Régóta ragasztó-, bevonó- és kötőanyagnak használják főleg a
gyantákat.
A ciprusi terpentinfa (Pistacia terebinthus) és a palesztinai terpentinfa (Pistacia palaestina) gyantájából terpentint párolnak le.
Kedvező zsírtaszító tulajdonságait több területen is kiaknázzák. Elterjedt kötő- és tömítőanyagok.
A festék-, nyomda-, és papíriparban enyvezéshez használják.
A masztix ma a rágógumik alkotóanyaga.
A komlógyanta anyagai adják a sörök ízét, illatát, stabilizálják habját és tartósító hatásuk is jelentős.
A híoszi pisztáciafa (masztixfa, Pistacia lentiscus) gyantájával ízesítik a masztika nevű görög szeszesitalt.
Komlógyantákat tartalmaz számos nyugtató és enyhe altató.
A kendergyanták THC-tartalmának tudatmódosító hatása a marihuánában és a hasisban érvényesül.
A legkülönbözőbb anyagokra festett képek alapozóinak fontos összetevői a különféle gyanták, emellett számos régi festék fontos összetevői közt is szerepelnek.
A gyanta nélkül a szőr túlságosan könnyen csúszik a húrokon, és nem hozza megfelelő rezgésbe őket. Ezért fontos, hogy a vonó ne csússzon meg a húrokon, hanem egyenletes tapadással folyamatosan rezegtesse azokat. Az egyes vonós hangszerekhez más-más típusú vonógyantát használnak, az egyes fajtákon belül minőségi kategóriákkal, amelyeket gyakran a gyanta színe jelez — van többféle árnyalatú zöld és sárga.
A gumiipar alapanyagként használ többféle természetes és szintetikus gyantát. Természetes gyanta pl. a fenyőgyanta, és a természetes latex is tartalmaz (1%-nál kisebb mennyiségben) olyan anyagokat, mint a gyanták. A gumigyártásban a gyanták lágyítóként, csúsztatóként funkcionálnak, gyanták alkalmazásával jobban elkeverednek egymással a gumikeverék alapanyagai. A gyanták javítják a félkésztermékek alaktartóságát, növelik ragadósságát, savtartalmuknak köszönhetően növelik a beégési időt, javítják a vulkanizátum dinamikus tulajdonságait. Növelik a fém-gumi és szövet-gumi tapadást nyersen és vulkanizálva.
Az elektronikában fémérintkezések, vezetékek forrasztásakor használják a felületek oxidmentesítésére. A forrasztás hőfokán elbomolva egy gyenge sav képződik, mely eltávolítja az oxidréteget, elzárja a levegőtől, majd elbomlik. Elterjedtek a gyantával kevert forrasztóónok is.
Az illatszeriparban a gyantákat főleg szájápoló anyagokhoz, szappanokhoz és testápoló krémekhez használják, valamint néhány méregdrága parfümben.
A gyantát a kozmetikusok elsősorban szőrtelenítésre (depiláció) használják.
A bőrre tapadt maradékot legegyszerűbben olajos kendővel távolíthatjuk el. Az olaj lehet babaolaj vagy egyszerű napraforgóolaj.
A borostyánkőből gyakran készítenek ékszereket és dísztárgyakat. Híres arról a tulajdonságáról, hogy kitűnő állapotban őrzi meg a még képlékeny állapotában beleragadt kisebb állatokat, elsősorban ízeltlábúakat. Ilyen állatzárványokból eddig több mint 2600 fajt határoztak meg.
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Gyanta, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.