Golop község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Szerencsi járásában, a Szerencsi-dombság keleti peremén, a Szerencs-patak völgyében, Miskolctól 45 kilométerre északkeletre.
A településen világörökségi helyszín található |
Golop | |||
A Vay-kastélyok | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Magyarország | ||
Vármegye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
Járás | Szerencsi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Angelovics Helga (független) | ||
Irányítószám | 3906 | ||
Körzethívószám | 47 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 544 fő (2023. jan. 1.) | ||
Népsűrűség | 57,48 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 9,43 km² | ||
Földrajzi nagytáj | Észak-magyarországi-középhegység | ||
Földrajzi középtáj | Tokaj–Zempléni-hegyvidék | ||
Földrajzi kistáj | Szerencsi-dombság | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 14′ 14″, k. h. 21° 11′ 19″, k. h. 21° 11′ 19″ | |||
Golop weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Golop témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
A település története a vármegyehatárral egymástól szétválasztott Alsógolop és Felsőgolop Árpád-kori alapításáig megy vissza. Alsógolop a Golopy család ősi fészke, a 14. századtól egyházas hely, Felsőgolop pedig várbirtok volt. A török hódoltsági időkben elpusztult, főként református magyar lakossággal újratelepült falvak birtokosa a 18–20. században a báró Vay család volt, akik Alsógolopon alakították ki birtokközpontjukat. Nekik is köszönhető, hogy a település a 18. század óta a tokaji borvidék része. 1882-ben a két települést Golop néven egyesítették, ezt követően épült fel római katolikus temploma.
A település fő nevezetességei a Vay-kastélyok (16–17. század, illetve 1820 körül), valamint a 17. században épült famennyezetes református templom.
A település földrajzilag a Tokaj–Zempléni-hegyvidék kistáján, a Szerencsi-dombság északkeleti peremén, a Szerencs-patak alsó szakaszán fekszik. A patakvölgyben kialakult agyagos vályog összetételű réti öntéstalaj vízgazdálkodása kedvező. Itt található a dombság legjelentősebb forrása, a 15 l/min vízhozamú Pál-kút. A mai település történeti magját alkotó egykori Alsógolopot délről a Somos-hegy, északról a Malom-árok (vagy Sás-pataka) határolta.
Szomszédos települései Monok (5 km) és Tállya (2 km), a legközelebbi város Abaújszántó (6 km), valamint Szerencs (8 km).
Legfontosabb megközelítési útvonala a Bekecstől Tállyáig húzódó 3711-es út, mely áthalad a központján, annak főutcájaként.
Vasútvonal nem érinti, de a keleti határszéle közelében elhalad egy egyvágányú vasúti mellékvonal, a Szerencs–Hidasnémeti-vasútvonal, melynek egy, a falu nevét viselő megállási pontja is van. Golop megállóhely Tállya északnyugati külterületei között létesült, közvetlenül a 39-es főút és a 3711-es út találkozása mellett, Golop központjától jó másfél kilométerre keletre.
Golop első említése IV. Béla uralkodásának idejéből, egy 1258-as forrásból ismert Glup alakban. A név vélhetően egy szláv eredetű személynévre vezethető vissza, amely a korabeli cseh nyelvből Hlúp formában ismert (jelentése ’ostoba’). Korábbi elképzelések nem zárták ki annak lehetőségét, hogy a településnév eredete egy kun személynévben keresendő. A település neve a századok során Galoph, Galuk, Goluph, Gulub, Gulup, Kolop, Kolup, Kulup és Sulup formában is felbukkant az írott forrásokban.
A terület már az őskorban lakott volt, a település határából a bükki kultúrához sorolható újkőkori cserépanyag került elő, emellett késő bronzkori sírokat is feltártak itt.
Golop már az Árpád-korban voltaképpen két, egymástól elkülönült település volt: a Zemplén vármegyéhez tartozó Golop vagy Alsógolop, amely a Golopyak és mások birtoka volt, valamint az Abaúj vármegyéhez tartozó várbirtok, Felsőgolop (Felsewgolop, 1427). 1296-ban Alsógolophoz tartozó településrészként jegyezték fel Szenteskuta (Zenthes-Kuta) nevét, amelyet egy 1564-es forrás már csak elhagyott pusztaként említett.
1255-ben IV. Béla király Mátyás szepesi prépost testvérének, Andrásnak adományozta Golopot. Ő lett a Golopy család első névről ismert őse, a falu pedig az elkövetkező bő három évszázadra utódainak családi birtoka. Golop már a 14. század első felében bizonyosan egyházas hely volt, az 1332–1337. évek tizedszedő lajstromában említették Mindenszentek-templomát, és János nevű papját. Az oklevelek tanúsága szerint a századok során a Golopyakon túl mások is szereztek itt birtokrészeket: az Aba nemzetség debrői ága (1258), Monoky Mihály (1354), az egri káptalan (1356), az Isépy, Cselei és Dobi családok (1405), a Dobi és Monoky családok (1435), Zombori Nagy István és Pohárnok István (1473), a tokaji pálosok (1476), Beyczy Gergely, Mucsey Pál és Geörbedy László (1548), Beyczy Ambrus (1549), Sennyey István, Pernyeszy Imre és Bakos János (1598). A Golopy család utolsó helyi birtokosként feljegyzett sarja Golopy Gáspár volt 1571-ben, 1605-ben magva szakadt a családnak. Időközben egy 1576-os forrás a törökök által teljesen elpusztított helyként említette a falut.
A török dúlást követően a báró Vay család 1721-ben tűnt fel először a forrásokban mint golopi birtokos, ezt követően vette kezdetét itteni birtokközpontjuk kialakítása. A 18. század második felétől a Vay mellett a Vécsey család is birtokos lett Alsógolopon, de az Andrássyak, Ibrányiak és Reviczkyek is rendelkeztek birtokrészekkel a faluban. A 19. század elején már mindkét falut a Vay család birtokolta, bár Alsógolopon a Vécsey családnak még voltak elzálogosított birtokrészei.
Egy 1822-es főbírói számadás szerint a 206 lakosú Alsógolop nevezetessége a Vay-kastélyokon és a református templomon kívül egy kovácsműhely volt. A jobbágyokból és summásokból álló lakosság a falu szántóit és kaszálóit művelte, emellett a 18. század óta a hegyaljai vagy tokaji borvidékhez tartozó szőlőhegyein (Kisoldal, Gázó stb.) „másod- és harmadrendű” minőségű bort termeltek. A 19. század végén, de még a filoxéravész előtt, 1873-ban a golopi szőlőbirtokosok 81,6 hektáron évi 380 akó bort termeltek. A 19. század derekán dohánytermesztéséről is nevezetes volt a falu. A lakosság nagy része a 19. század második felében még református felekezetű volt, hitéletüket templomuk papja irányította. A falu római katolikus lakói a monoki egyházközséghez tartoztak, akik 1888-ban közadakozásból felépítették a Szűz Mária-kápolnát a településen. Ugyanekkor a falu görögkatolikus lakói az abaújszántói, az izraeliták pedig a tállyai egyházközséghez tartoztak. Borovszky Samu 1905-ben már római katolikus többségű településként említette a 109 házzal rendelkező, 700 lakosú egyesített települést. 1920-ban Golop 827 lakosának 64,0%-a római katolikus, 28,7%-a református, 4.6%-a görögkatolikus, 2,1%-a pedig izraelita vallású volt.
1909. szeptember 30-án adták át a kassa–hegyaljai helyi érdekű vasút Szerencs és Hidasnémeti közötti csatlakozóvonalát, ezzel megteremtődött Golop vasúti összeköttetése is.
A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény megerősítette Golopot mint a tokajhegyaljai borvidék települését.
Egyes források szerint Alsó- és Felsőgolop egyesítésére már 1455-ben sor került, valójában egy erre az évre datált oklevél csupán Felsőgolopot is Zemplén vármegye részeként sorolta fel. 1850-ben Golop még mindig ún. kétlaki község volt: míg véglegesítették Alsógolop Zemplén vármegyéhez tartozását, a felsőgolopi rész továbbra is Abaúj-Torna vármegye része maradt. A két falut az 1881. évi LXIII. törvénycikkel, 1882. április 4-ei hatállyal egyesítették, voltaképpen a 392 fős Felsőgolopot a 200 lakost számláló Alsógolophoz csatolták. Az így kialakult új település Golop néven 1950-ig Zemplén vármegye Szerencsi járásához tartozott, azon belül az Ondi körjegyzőség része volt. 1950-ben az akkor létrejött Borsod-Abaúj-Zemplén megye önálló tanácsú községévé alakították, 1973-tól a monoki székhelyű közös tanácsú község társközsége volt, 1990-ben pedig községi státust kapott. 2014 óta a Szerencsi járás települése.
A településen 2001. március 11-én időközi polgármester-választást tartottak, az előző polgármester lemondása miatt.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 593 | 765 | 923 | 966 | 1062 | 821 | 560 | 550 | 545 | 544 |
1890 | 1910 | 1930 | 1941 | 1960 | 1980 | 2013 | 2014 | 2021 | 2023 |
A 2001-es népszámlálás adatai szerint a településnek csak magyar lakossága volt.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,5%-a magyarnak, 0,4% németnek, 0,2% szlováknak, 0,9% ukránnak mondta magát (15,3% nem válaszolt; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 54,3%, református 21,4%, görögkatolikus 3,9%, evangélikus 0,5%, felekezeten kívüli 0,9% (19% nem válaszolt).
2022-ben a lakosság 92,2%-a vallotta magát magyarnak, 4% cigánynak, 0,9% ukránnak, 0,5% németnek, 1,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 47,8% volt római katolikus, 19,5% református, 5,1% görög katolikus, 1,1% evangélikus, 2,9% felekezeten kívüli (22,5% nem válaszolt).
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Golop, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.