A Kanári-szigetekhez tartozó La Gomera fő érdekessége a sziget közepén kialakított 40 km²-es, a sziget területének mintegy 10%-át elfoglaló Garajonay Nemzeti Park, a kanári babérlombú erdő legteljesebb bemutató helye.
Az erdőben a névadó kanári babér (Laurus novocanariensis) mellett további 400 bennszülött növényfaj él, egyebek közt a kanári fűzfa és a kanári magyal. A mérsékelt égövi esőerdőt 1981-ben nyilvánították természetvédelmi területté, és az UNESCO 1986-ban felvette a világörökség listájára. Nemcsak a szürkefarkú babérgalamb (Columba junoniae) él fái között, de több mint ezer gerinctelen faj is (többségük rovar), és ezek közül mintegy 100 kifejezetten őshonos.
Garajonay Nemzeti Park | |
IUCN kategória: II (Nemzeti park) | |
Ország | Spanyolország |
Elhelyezkedése | Kanári-szigetek, La Gomera |
Terület | 39,5 km² |
Alapítás ideje | 1981. január 22. |
Világörökségi adatok | |
Világörökség-azonosító | 380 |
Típus | Természeti |
Kritériumok | (VII)(IX) |
Felvétel éve | 1986 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 28° 07′ 34″, ny. h. 17° 14′ 14″, ny. h. 17° 14′ 14″ | |
Garajonay Nemzeti Park weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Garajonay Nemzeti Park témájú médiaállományokat. |
A park a San Sebastian, Hermigua, Agulo, Vallehermoso, Valle Gran Rey and Alajero nevű hegyekre és a hegyek közti, erodált, lankás fennsíkra terjed ki; magában foglalja a sziget legmagasabb pontját is (1484 m).
Közúton a sziget valamennyi nagyobb településéről elérhető.
A park nevét egy legendás guancs szerelmespárról, Garáról és Jonayról kapta. Gara La Gomera uralkodójának lánya volt, szerelmese pedig tenerifei. A fiatalok, amikor belátták, hogy családjuk tilalma ellenében nem lehetnek egymáséi, öngyilkosok lettek: a sziget legmagasabb csúcsáról a mélybe vetették magukat.
Spanyolország 1812-es alkotmánya felszámolta a nemesek kiváltságait, és az állam tulajdonába adta az addig magánkézben volt erdőbirtokokat. Az erdőket közösségi tulajdonná nyilvánította — ekként is szerepelnek La Gomera erdői a spanyol köztulajdonok utolsó, 1879-ben kelt listáján.
A nemzeti parkot 1981-ben alapították; az UNESCO Világörökség listájára 1986-ban vették fel. A szigetlakók továbbra is használhatják a park azon részeit, amelyeken hagyományos ünnepeiket tartják és látogathatják a zarándokhelyeket. A földhasználat egyéb, hagyományos módjait, így a gyűjtögetést és a legeltetést azonban erősen korlátozták.
A genetikai állománymegőrző, növényvédő programot 1984-ben kezdték el, és 1991-ben egészítették ki a veszélyeztetett fajok élőhelyeinek regenerációs tervével.
La Gomera a Kanári-szigetek vulkanológiailag legnyugodtabb tagja; az egyetlen olyan sziget, amely az emberi történelemben egyetlen, ismert kitörést sem produkált. A terület nagy részén bazalt lávapadok váltakoznak a közéjük települt tufarétegekkel. A domborzat mikroelemeinek jellegzetes képviselői a tufából kipreparálódó kőzettelérek (dyke-ok) és kürtőfáciesek (neckek; ezek közül több külön nevet is kapott, mint pl. a park délkeleti részén magasodó Agando, Ojila, La Zarcilla és Las Lajas).
A Makaronéziára általában jellemző meleg mérsékelt éghajlat fontos jellemzője kis napi és ugyancsak kis éves hőingás. A páratartalom nagy; a hegyek gyakran felhőbe burkolóznak. A csapadék nagy része a felhőkből kicsapódó pára; ez az úgynevezett „vízszintes eső”. A déli oldalak rendszerint szárazabbak mint az északiak, a völgyek nedvesebbek, mint a hegyhátak.
A park területének mintegy 70%-án nő a babérlombú erdő — a Kanári-szigetek babérlombú erdőinek mintegy fele ezen az egy helyen maradt fenn. A sok kis forrás és patak által táplált, buja vegetáció nagyjából olyan, mint amilyen a harmadkorban, a jégkorszak előtt lehetett Dél-Európában. A növényfajok ötöde-negyede, az állatfajok körülbelül fele endemikus.
A kanári babérlombú erdő (Laurisilva canaria) társuláscsoport távolról sem egységes; benne számos növénytársulás váltakozik. Ezek fő alakító tényezői:
A változatos viszonyoknak köszönhetően mintegy kétezer növényfajt írtak le innen. Az endemikus fajok közül némelyek a szigetcsoport más tagjain is nőnek, de vannak olyanok is, amelyek csak e szigeten honosak.
A szigeten kígyók egyáltalán nem élnek; az emlősöket négy denevérfaj képviseli. A parkban észlelt 27 madárfajból kettő:
a Kanári-szigeteken endemikus. A parkban eddig leírt 960 gerinctelen fajból körülbelül 100 bennszülött.
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Garajonay Nemzeti Park, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.