A főnévi igenév (a latinban legismertebb megfelelője az infinitivus) az ige egyik személytelen alakja, amely kisebb-nagyobb mértékben főnévként tud működni.
A nyelvek többségében (germán, szláv, újlatin nyelvek stb.) egyúttal az ige szótári alakja (illetve annak első tagja), vagyis az ige azonosítására szolgál.
A magyarban hagyományosan a ‑ni végződésű alakot nevezik így, noha nem toldalékolható főnévként, és nem is tudja betölteni annak a tipikus szerepeit. Példák: „énekelni jó dolog” (mi jó dolog? – főnévi jelleg); „szeret énekelni” (mit szeret? – tárgy); „énekelni ment” (célhatározó); stb.
A fentiek nyomán az ‑ás/‑és végű alakot (pl. éneklés) is felvetették ilyen értelemben, amellyel az előbbi alak gyakran felcserélhető, és a tipikusan főnévi toldalékokat is felveheti, a hiányzó funkciókat is kifejezheti (pl. énekléshez, énekléssel, éneklésnél), miközben igei jelentését változatlanul őrzi. Hátránya, hogy nem teljesen produktív, ill. időnként lexikális kivételei akadnak: a táncolás, dolgozás szavak helyett például a tánc, munka szavakat használjuk, míg táncolni, dolgozni alakjaik szabályosak. Ezek azok az esetek, amikor eleve főnévből képzett igével állunk szemben, aminek visszafőnevesítése nem áll összhangban a nyelvérzékkel.
A ‑ni végű főnévi igenévnek ritka (de például a portugálban vagy a törökben is meglévő) jellemzője, hogy ragozható: énekelnem, énekelned, énekelnie stb. – ezek az alakok személytelen ragozású segédigék mellett használatosak (kell, szabad stb.).
Szenvedő alakja a ‑va/ve végű határozói igenévvel képezhető: szeretni és szeretve lenni.
A magyar nyelvben a főnévi igenév szerepe kibővült a jövőidő képzéssel. A magyar igeragozás nem ismer jövő idejű igeragot, azt a jelen idejűvel fejezi ki. Ezt időhatározóval lehet kiegészíteni, ha nyomatékos jövőidejűséget szándékszunk kifejezni. A megyek ige jelen idejű (E1), ugyanakkor azt is kifejezi, hogy majd megyek, vagy később megyek. A magyar nyelvben már viszonylag régen megjelent a főnévi igeneves jövőidőképzés, amit segédigével kell megtámogatni: „menni fogok”, illetve „el fogok menni”. Ebben a formában a segédige kapja a megfelelő jelen idejű igeragot, a jövő idejűséget a segédige alapjelentése hordozza. Ebben a szerkezetben az igekötő is elválik az igéjétől, és a segédige beékelődik a kettő közé. Kalewi Wiik finn nyelvész szerint ez az egyik első lépése a ragozó nyelvek flektálóvá alakulásának, ennek alapján a ragozó nyelvektől idegen az effajta jövőidőképzés.
Számos más nyelvben létezik a főnévi igenévnek elő- és utóidejű megfelelője, amelyeket a magyarban csak körülírással, ill. mellékmondattá alakítással lehet kifejezni:
Egy példa angolból:
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Főnévi igenév, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.