Labdarúgó, 1922 Deák Ferenc: (1922-1998) magyar labdarúgó, gólrekorder

január 16. – Budapest, 1998. április 18.) magyar labdarúgó és rekorder gólkirály. A Szentlőrinci AC, a Ferencváros és a Bp. Dózsa csatáraként játszott. Életében 830 mérkőzésen lépett pályára, és 1370 gólt szerzett, mérkőzésenkénti gólátlaga 1,65 volt.

Deák Ferenc
A labdarúgó családja körében
Személyes adatok
Születési dátum	1922. január 16.
Születési hely	Budapest, Magyarország
Halálozási dátum	1998. április 18. (76 évesen)
Halálozási hely	Budapest, Magyarország
Sírhely	Farkasréti temető (1-1-465/466)
Állampolgárság	magyar
Becenév	Bamba
Poszt	középcsatár
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1940–1947 Szentlőrinci AC 186 (358) 1947–1950 Ferencvárosi TC 83 (121) 1950–1954 Bp. Dózsa 107 (109) 1955–1956 Bp. Spartacus 48 (52) 1957 VM Egyetértés 10 (6) 1959 Siófok 2 (2) Összesen 436 (648)
Válogatottság
1946–1949 Magyarország 20 (29)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Deák Ferenc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Labdarúgás Balkán-bajnokság arany 1947

Ez a szócikk az 1922-ben született gólrekorder labdarúgóról szól. Hasonló címmel lásd még: Deák Ferenc (egyértelműsítő lap).

1922. január 16-án született Budapesten, a Ferencvárosban. A családi péküzletben is dolgozó fiú pályafutását tizenhárom évesen kapusként kezdte. Egy lövés azonban úgy fejen találta, hogy az eszméletét is elvesztette, ezért otthon eltiltották a futballtól. A pályától azonban nem, és a meccseken olyan ügyesen lődözgette vissza a kiment labdákat, hogy a tehetségek után kutató Berkessy Elemér, az FTC edzője felfigyelt rá. Sikerült meggyőznie a szülőket, hogy a fiú folytathassa a játékot, ők azt a feltételt szabták, hogy a kapuba nem állhat többé. Labdarúgó pályafutását lakóhelyén, Pestszentlőrincen kezdte, ahol az egyik helyi csapatban játszott.

Klubcsapatban

Az 1945–46, 1946–47 és 1948–49-es idényben ő vezette az európai góllövőlistát. 1945–46-ban 34 mérkőzésen 66 gólt rúgott, ami máig világrekord. Abszolút értelemben csak Archibald Stark előzte meg 67 góllal, de 44 mérkőzésen. Csatárként 1947-től három éven keresztül a Fradi színeiben játszott. Középcsatárként 1947-től 1950-ig az FTC-ben játszott, az 1948–49-es szezon végén bajnoki címet szerzett. Ebben a bajnoki idényben a 30 mérkőzés alatt 140 gólt lőttek a megalakulásának fél évszázados jubileumát ünneplő csapat támadói, ebből ő maga 59 találatot vállalt. A három év alatt 111 mérkőzésen 155 gólt szerzett. Bamba ekkor került a Ferencvárosból (1950) a rivális újpestiekhez. A lila-fehéreknél töltött négy éve alatt azonban itt sem hagyta abba a gólgyártást, 77 fellépésén 53 gólt szerzett. Játékoskarrierjének utolsó éveit a VM Egyetértésnél, a Bp. Spartacusnál, illetve a Siófoknál töltötte.

Támadóként háromszor volt gólkirály, 1997-ben Münchenben pedig megkapta az évszázad gólkirálya címet.

A válogatottban

Deák Bamba a válogatottban is remekelt. Összesen 20 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben. A nemzetközi mérkőzések során 29 gólt szerzett, gólarány 1,45. Ez világrekord. Megelőzi Just Fontaine-t, aki 30 gólt lőtt 21 mérkőzésen, gólaránya 1,43.

Legjobb formáját az 1947-es Bulgária elleni mérkőzésen hozta, ahol a magyar csapat 9&nnsp;: 0-ra verte a bolgárokat. E mérkőzésen négyszer juttatta be a labdát az ellenfél kapujába. 1949-ben aztán az újonnan kinevezett szövetségi kapitány, Sebes Gusztáv úgy ítélte meg, hogy a kiváló center politikailag megbízhatatlan, ezért kitette a csapatból, a helyére Hidegkutit állította. Bambát ez nagyon megviselte, mivel így lemaradt az olimpiai győzelemről, az évszázad mérkőzéséről, és mindazokról a sikerekről, amelyek hosszú évekig a világ legjobb csapatává emelték a magyar válogatottat.

Külföldön is számon tartották, s bár lett volna rá lehetősége, ő itthon maradt. 1947-ben a török Fenerbahçe tett neki ajánlatot, amit visszautasított; 1949-ben a világ akkor egyik legjobbjának számító Torino kereste meg, de ezt sem fogadta el. Utólag kiderült, hogy élete legjobb döntését hozta, mert nem sokkal később az olasz csapat tagjai repülőgép-szerencsétlenség áldozatai lettek.

1999-ben (posztumusz) megkapta a Magyar Örökség díját, Pestszentimre-Pestszentlőrinc díszpolgára lett. Deák Ferenc emléket őrzi az a serleg, amelyet évről évre az élvonalbeli bajnokság gólkirályának adnak át, és vándorkupát is elneveztek róla. 2007-ben nevét felvette egy XVIII. kerületi általános és sportiskola utánpótlás-labdarúgóbázisa. Hagyatékát 2015-től a Puskás Akadémia őrzi. Életregénye 1992-ben jelent meg A bamba címmel, Minden idők legnagyobb gólkirálya alcímmel.

• Magyar bajnokság
  • bajnok: 1948-49
  • 3.: 1947-48, 1950, 1951, 1952
  • gólkirály
    • 1945-46 (66 gól, abszolút rekord)
    • 1946-47 (48 gól)
    • 1948-49 (59 gól)
• A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)
• Magyar Örökség díj: 2000 (posztumusz)
• Pestszentlőrinc-Pestszentimre díszpolgára (posztumusz) 2000

Mérkőzései a válogatottban

Magyarország
#	Dátum	Helyszín	Hazai	Eredmény	Vendég	Kiírás	Gólok	Esemény
1.	1946. október 6.	Budapest. Üllői úti stadion	Magyarország	2 – 0	Ausztria	barátságos	2	13'   32'
2.	1946. október 30.	Esch-sur-Alzette	Luxemburg	2 – 7	Magyarország	barátságos	3	30'   70'   75'
3.	1947. augusztus 17.	Budapest, Üllői úti stadion	Magyarország	9 – 0	Bulgária	Balkán-kupa	4	15'   34'   52'   79'
4.	1947. augusztus 20.	Budapest, Üllői úti stadion	Magyarország	3 – 0	Albánia	Balkán-kupa	1	53'
5.	1947. szeptember 14.	Bécs, Práter stadion	Ausztria	4 – 3	Magyarország	barátságos	-	46'
6.	1948. április 22.	Budapest, Üllői úti stadion	Magyarország	7 – 4	Svájc	Európa-kupa	2	36'   76'
7.	1948. május 2.	Bécs, Práter stadion	Ausztria	3 – 2	Magyarország	Európa-kupa	1	48'
8.	1948. május 23.	Budapest, Üllői úti stadion	Magyarország	2 – 1	Csehszlovákia	Európa-kupa	1	73'
9.	1948. szeptember 19.	Varsó	Lengyelország	2 – 6	Magyarország	Balkán-kupa	1	67'
10.	1948. október 3.	Újpest, Megyeri úti stadion	Magyarország	2 – 1	Ausztria	barátságos	1	16'
11.	1948. október 24.	Bukarest	Románia	1 – 5	Magyarország	Balkán-kupa	2	30'   68'
12.	1948. november 7.	Szófia, Junak Stadion	Bulgária	1 – 0	Magyarország	Balkán-kupa	-
13.	1949. április 10.	Prága	Csehszlovákia	5 – 2	Magyarország	Európa-kupa	-	85′
14.	1949. május 8.	Újpest, Megyeri úti stadion	Magyarország	6 – 1	Ausztria	Európa-kupa	2	1'   48'
15.	1949. június 12.	Újpest, Megyeri úti stadion	Magyarország	1 – 1	Olaszország	Európa-kupa	1	29'
16.	1949. június 19.	Stockholm, Råsunda Stadion	Svédország	2 – 2	Magyarország	barátságos	-	41'
17.	1949. július 10.	Debrecen, Nagyerdei stadion	Magyarország	8 – 2	Lengyelország	barátságos	4	14'   45'   52'   64'
18.	1949. október 16.	Bécs, Práter stadion	Ausztria	3 – 4	Magyarország	barátságos	2	24'   28'
19.	1949. október 30.	Újpest, Megyeri úti stadion	Magyarország	5 – 0	Bulgária	barátságos	1	17'
20.	1949. november 20.	Újpest, Megyeri úti stadion	Magyarország	5 – 0	Svédország	barátságos	1	70'
	Összesen			20	mérkőzés		29	gól

• Sírja a Farkasréti temetőben van.
• Budapest XIII. kerületében, a Hollán Ernő utcában egy emléktábla lett elhelyezve.
• Budapest XVIII. kerületében, a Tövishát utcában egy emléktáblát állítottak tiszteletére.

•  
  Sírja Budapesten. Farkasréti temető: 1-1-465/466.
•  
  Emléktáblája egykori lakhelyén, a Hollán Ernő utca 31. szám alatt
•  
  Emléktáblája Budapest XVIII. kerületében

• Kép, infó
• Pongrácz György: A Bamba. Minden idők legnagyobb gólkirályáról. Deák Ferenc életregénye; SZAC, Szentlőrinc, 1992
• Horváth H. Attila: Informális tanulás az Aranycsapat korában. Tanulási színterek vizsgálata Puskás és Deák mikrokörnyezetében; Gondolat, Bp., 2011

• Ki kicsoda a magyar sportéletben?: I. kötet (A–H). Szekszárd: Babits. 1994. 249. o. ISBN 963-495-008-6  
• Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 66. o. ISBN 963-547-414-8  
• XVIII. kerületi Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény
• Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. Budapest: Sportkiadó. 1977. ISBN 963-253-501-4  
• Nagy Béla: Fradisták. Budapest: Sportpropaganda. 1981. ISBN 963-7542-44-2