Szepesi György: (1922–2018) magyar újságíró, kommentátor

Ez a szócikk a sportújságíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Szepesi György (egyértelműsítő lap).

február 5. – Budapest, 2018. július 25.) magyar rádiós sportkommentátor, „az Aranycsapat tizenkettedik játékosa”, 1982–1994 között a FIFA vezető testületének tagja, aki annak 2012-es budapesti kongresszusán a szervezet legrangosabb kitüntetését, a FIFA Érdemrendet vehette át.

Szepesi György
Szepesi György (balról) a Budapesten rendezett X. nyári Universiadén Csík Tibor ökölvívóbajnokkal (1949. augusztus 21.)
Született	Friedländer György 1922. február 5. Budapest
Elhunyt	2018. július 25. (96 évesen) Budapest
Beceneve	„az Aranycsapat tizenkettedik játékosa”
Álneve	Galambos
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	újságíró sportriporter
Iskolái	Testnevelési Főiskola (1951–1954)
Kitüntetései	Rózsa Ferenc-díj (1963) SZOT-díj (1969) MOB-médiadíj (1992) Ezüst Olimpiai Érdemrend (1995) Aranytoll (1999) Joseph Pulitzer-emlékdíj (2002) Radnóti Miklós antirasszista díj (2004) Prima Primissima díj (2004) Életműdíj (MSÚSZ) (2004) Budapest díszpolgára (2005) a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje (2005) Szabad Sajtó díj (2012) FIFA Érdemrend (2012. május 24.)
Sírhelye	Farkasréti temető
A Magyar Labdarúgó-szövetség 22. elnöke
Hivatali idő 1979 – 1986
Előd	Kutas István
Utód	Somogyi Jenő
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Szepesi György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

1922-ben Friedländer György néven született Budapesten Friedländer Miklós és Rajkovits Irén gyermekeként. Később, 10-11 éves korában családjával Angyalföld és Újpest határára költözött. Édesapja Szepesváralján született, ő ezért vette fel a Szepesi nevet. 1944-ben Szepesi Ukrajnában és Kelet-Magyarországon, apja Budapesten volt munkaszolgálatos, majd a buchenwaldi koncentrációs táborban halt meg.

Az angyalföldi grundokon került legelőször kapcsolatba a futballal. Mint majd minden fiúgyermek, nagy focista szeretett volna lenni. Későbbi vallomásaiból megtudhatjuk, már akkoriban belátta, hogy kortársai ez irányú tehetsége jóval felülmúlja az övét. Megemlít pár nevet – például Puskás Ferenc, Szusza Ferenc –, akik szerinte korának legnagyobbjai voltak. Baráti kapcsolata ezen személyekkel még 60 év után is igen intenzív volt.

1945-től lett a Magyar Rádió munkatársa. 1946-tól kezdett lapokban publikálni. 1951–54 között a Testnevelési Főiskola hallgatója volt. 1958-ban és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjának nevezték ki. 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett. 1967–75 között a Magyar Rádió szakszervezeti bizottságának elnöke volt. 1975–78 között bonni tudósítóként dolgozott. 1979–86 között az MLSZ elnöke volt. 1981–92 között a szórakoztató és sportfőosztály osztályvezetője volt. 1982–94 között a FIFA vezető testületének tagja volt. 1996–97-ben a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja volt.

Jó szívvel felismerte mások talentumát, és úgy döntött, hogy ő a pálya széléről, nem pedig a pályáról próbálja meg előrevinni a magyar sportot. Első szerelme, a futball mellett más sportágakat is kedvelt, és a sport majdnem minden téren jelen volt életében. Legendás közvetítései hallgatók millióinak szereztek mérhetetlenül nagy örömöt. Mindenhol jelen volt, ahol a magyar sportsikerek felbukkantak. Egyedi lelkesedése, sajátos közvetítési stílusa kiemelte a többiek közül. Egy beszélgetés során megkérdezték tőle, hogy miért nem észlelhető már a régi idők szívből fakadó közvetítése napjainkban. Így felelt: „Ma a legtöbb riporter nem hivatásként éli meg és végzi a munkáját, hanem kenyérkeresetként, és ez bizony érződik.”

Minden bizonnyal rádiós közvetítőmunkájának legemlékezetesebb pillanata az „évszázad mérkőzése” volt. Bátran mondhatjuk, hogy az akkori angol–magyar mérkőzés ideje alatt ő volt a tizenkettedik játékos, hisz lelkes, szívből fakadó közvetítése hozzájárult az Aranycsapat történelmi győzelméhez. Mindig közel állt a csapathoz, győzelmekkor együtt ünnepelt, vesztes mérkőzések után pedig együtt sírt Puskásékkal. A következő idézetből megismerhetjük, mennyire tisztelte a magyar sportot, illetve a sportolókat: „Mikor például Gyarmati Dezső gólt dobott, tehát a bal kezéről a hálóba került a labda, úgy beszéltem erről – azt súgtam a mikrofonba – hogy ilyen bal kéz nincs már több a világon, ez olyan, mint Puskás bal lába. Vagyis ez a hasonlat azt jelentette, hogy én nem magamat emeltem Gyarmati mellé – tehát nem azt mondtam, hogy én még ilyen dobást nem láttam – hanem egy másik világklasszis játékost, Puskás Öcsit, pontosabban annak is a bal lábát. Sokszor láttam Gyarmati kezét, tudtam, mit tud az a kéz. Az Öcsi bal lábát pedig százszor, ezerszer láttam az öltözőben, ahogy féltették, ahogy masszírozták, ahogy a világbajnokságokon két orvos, három orvos is körülállta.” És ennek a hatalmas tiszteletnek és elismerésnek megtudhatjuk a forrását is: „aki nem érezte a kispályák öltözői levegőjét, aki nem mosdott lavórban – én most a harmincas, negyvenes évek környékéről beszélek – aki nem tudta, milyen az a kérges cipő, vagy fűzős labda, az nem is érezhette és nem is érthette azt, ami a pályán a fiúkkal történik. Az nem is tudta közvetíteni azt a hangulatot.”

A Nemzeti Sport szerint ő volt „az Aranycsapat tizenkettedik játékosa”. Minden idők legnagyobb sportbemondójának tartják, akinek a rádióközvetítéseit használták fel a televíziós közvetítésekhez is: alámásolták a hangját, a kép és a hang pedig tökéletesen megegyezett. Emellett a magyarországi televíziózás kezdetén a nézőknek is szokásuk volt, hogy ha a televízió és rádió ugyanazt a mérkőzést közvetítette, lehalkították a tévét, és Szepesi rádióközvetítését hallgatták hozzá, mert így élvezetesebb volt a mérkőzés.

2018. július 25-én virradóra, 96 éves korában rövid szenvedés után elhunyt Szepesi György. A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) saját halottjának tekinti legszenvedélyesebb sporttársát. Gianni Infantino, a FIFA elnöke Csányi Sándornak, az MLSZ elnökének és a FIFA alelnökének címzett levélben együttérzését fejezte ki a Magyar Labdarúgó-szövetségnek és mindenekelőtt Szepesi György hozzátartozóinak. Szepesi Györgyöt családjával egyetértésben augusztus 15-én 11 órától a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

• Szocialista Munkáért érdemérem (1953)
• Rózsa Ferenc-díj (1963)
• SZOT-díj (1969)
• Gerevich-díj
• Egon Erwin Kisch-díj (1995)
• A NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozata (1995)
• Orth György-díj (1996)
• XIII. kerület díszpolgára (1997)
• Aranytoll (1999)
• Gerevich Aladár-emlékérem (2000)
• Joseph Pulitzer-emlékdíj (2002)
• Radnóti Miklós antirasszista díj (2003)
• Prima Primissima díj (2004)
• Budapest díszpolgára (2005)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, polgári tagozat (2005) – példaértékű, méltán népszerű, sajátos hangvételű rádiós és sportriporteri életműve elismeréseként
• Kodály Zoltán-díj (2007)
• Fair Play Életmű-díj (2011)
• A Nemzeti Sportszövetség Életműdíja (2011)
• A Magyar Sportsajtó Halhatatlanja (2012)
• Közéleti-díj (2012) – az MSZP nőtagozatától a nők közéleti szereplésének támogatásáért
• MOB-médiadíj különdíj (2012)
• 2012. május 24-én Budapesten a FIFA konferencián az úgynevezett FIFA-érdemrendet vehette át - a szervezet legrangosabb elismerését minden évben a hat kontinentális konföderáció és a FIFA egy-egy jelöltje veheti át - Joseph Blatter FIFA-elnök és Jerome Valcke FIFA-főtitkártól.
• Szabad Sajtó-díj (2012)
• A Magyar Labdarúgó Szövetség Életműdíja (2016)

Az Élet és Irodalomban Paul Lendvai közölt egy cikket arról, hogy Szepesi György az ötvenes és hatvanas években a titkosszolgálat III/II, majd III/III osztályának ügynöke volt „Galambos” fedőnéven. Beszervezése 1950-ben történt. Nagy „kaliberű” ügynökként a tartótisztje a későbbiekben személyesen Harangozó Szilveszter állambiztonsági főcsoportfőnök volt. Ezeket az állításokat Takács Tibor történész Szoros emberfogás című könyvében 2014-ben megerősítette. Annyi enélkül is kétségtelen tény, hogy az 1956-os forradalom kitörése utáni napokban rádióműsoraiban a fegyver letételére biztatta a forradalmárokat.

• Civil a pályán (társszerző, 1951)
• Az évszázad mérkőzése 6:3. Szepesi György, Lukács László elmondja a londoni győzelem történetét; Ifjúsági, Bp., 1953
• 25 sportoló elmondja...; szerk. Szepesi György, Lukács László; Magyarok Világszövetsége, Bp., 1954
• Négyszemközt négy olimpiával Londontól Rómáig (Lukács Lászlóval, 1959)
• Római riport (Lukács Lászlóval, 1961)
• Szepesi György–Tabák Endre: Chiléből jelentjük... Beszámoló a 7. labdarugó-világbajnokságról; Sport, Bp., 1962
• Gól! Góóóól! 2000 gól! Riportkönyv; bev. Barcs Sándor; Sport, Bp., 1963 (Színes sportkönyvtár)
• Rejtő László–Lukács László–Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. A magyar labdarúgó-válogatott 400 mérkőzése; Sport, Bp., 1964
• Szerelmünk a mikrofon (Pluhár Istvánnal, 1967)
• Tizenegyes! (1967) (társszerző)
• Hungarian Football Rhapsody (1968)
• Rejtő László–Lukács László–Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. A magyar labdarúgó-válogatott 477 mérkőzése; 2. jav., bőv. kiad.; Sport, Bp., 1974
• Lukács László–Szepesi György: 100+1. A magyar olimpiai aranyérmek története. 1896–1972; Sport, Bp., 1976
• Rejtő László–Lukács László–Szepesi György:  Felejthetetlen 90 percek. A magyar labdarúgó-válogatott túl az 500. mérkőzésen; 3., jav. kiad.; Sport, Bp., 1977
• Lukács László–Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története. 1896–1980; 2. bőv. kiad.; Sport, Bp., 1980
• Sportmikrofon, 1925–1948; TK, Bp., 1982 (Membrán könyvek)
• Die FIFA Story 1904–1954. In ungarischem Spiegel (1989)
• Lukács László–Szepesi György: A magyar olimpiai aranyérmek története, 1896–1992; függelék összeáll. Gy. Papp László; 3. bőv. kiad.; Sport, Bp., 1992
• Búcsú a mikrofontól (1998)
• Magyar olimpiai bajnokok 1896–1996 (Lukács Lászlóval és Hegyi Ivánnal, 2000)
• 6:3. Az "évszázad mérkőzése" 50. évfordulója tiszteletére. Magyarország – Anglia válogatott labdarúgó mérkőzés, 1953. november 25. Szepesi György eredeti hangfelvétele alapján írta Horváth Antal; Horváth Antal, Bp., 2003

 

• Alakja felbukkan (említés szintjén) Kondor Vilmos magyar író Budapest novemberben című bűnügyi regényében.
• Több magyar filmben, amikor olyan jelenet van, ahol rádióból hallatszik sportmérkőzés közvetítése, ott ő szerepel háttérhangként.^[forrás?]
• Emléktáblája Budapesten a Váci út 97-ben. (2019)
• Szobra áll Budapest XIII. kerületében, a Hajdú utcában. (2022)

• Ki kicsoda a sportéletben (Babits kiadó, 1995) ISBN 963-495-014-0
• Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-85530-3-0
• MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  

• Szepesi György: Csak apám életét nem tudtam megmenteni Archiválva 2010. november 17-i dátummal a Wayback Machine-ben