A Békaegérharc (ógörögül: Βατραχομυομαχία, latin betűkkel Batrakhomüomakhia, latinul: Batrachomyomachia) egy Homérosznak tulajdonított ógörög komikus kiseposz.
Békaegérharc | |
A Békaegérharc 1878-as német kiadása | |
Szerző | a káriai Pigrész ? |
Eredeti cím | Βατραχομυομαχία / Batrakhomüomakhia |
Megírásának időpontja | Kr. e. 5. század |
Nyelv | ógörög |
Témakör | a békák és az egerek harca |
Műfaj | komikus kiseposz |
Kiadás | |
Magyar kiadás | Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya – Békaegérharc (Corvin Klasszikusok), Corvin Könyv- és Lapkiadó Vállalat, Budapest, 2003, ISBN 973-622-047-8, 167 p |
Külső hivatkozás | Csokonai fordításának MEK elérése |
Egy szomjazó egeret – Pszikharpaxot (a. m. „morzsalopó”) – egy tópartról megszólít a békák királya – a Péleus nemzetségből való Phüszignathosz (a. m. „pofók”) –, és megkérdezi tőle, hogy kicsoda, és mi járatban van. Az egér bemutatkozik, mint a nemes és nemzetes Tróxartész (a. m. „kenyérrágó”) fia, és elmeséli az emberekéhez hasonló pompás életét. Phüszignathosz erre a saját életét kezdi el dicsérni, és felajánlja, hogy bemutatja az egérnek a békák világát. Az egér felkapaszkodik rá, és a béka beúszik vele a tó közepére. Közben viszont megjelenik egy sikló, akitől megijedve a béka a víz alá merül – az egér pedig megfullad. Ezt meglátja a partról egy másik egér, Leikhopinax (a. m. „tálnyali”), aki a történteket hírül viszi a többi egérnek. A bosszúvágyó Tróxartész népgyűlésen harcra szólítja fel az egereket. Az egerek – Arész segítségével – fel is fegyverkeznek: dárdájuk tű, sisakjuk dióhéj. A hadüzenetre a békák is előkészülnek: lábvértjük mályvalevél, lándzsájuk káka, sisakjuk a csigaház. Zeusz a küszöbön álló harc hírére összehívja az isteneket, akik azonban Pallasz Athéné tanácsára csak távolról nézik a harcot. Zeusz mennydörgésére az egerek és a békák összecsapnak: a küzdelem kegyetlen, a hadi szerencse folyton változik. Végül a hős Meridarpax (a. m. „zsurmalopó”) egér megesküszik, hogy mind egy szálig kiirtja a békák faját. Hatalmas mészárlást is sikerül csapnia, de Zeusz megsajnálja a békákat, és előbb villámával próbálja megszalasztani az egereket, majd – sikertelenségét belátva – a rákokat küldi rájuk. A rákok valóban visszavonulásra késztetik az egereket, és ezzel véget ér – az egynapi harc.
A Békaegérharc tulajdonképpen a nagy háborús eposzoknak, elsősorban az Iliásznak paródiája. A művet sokáig Homérosznak tulajdonították, az újabb kutatások szerint valójában a Kr. e. V. században élt káriai Pigrész írta. A 303 versből álló komikus kiseposz egyúttal az állatmesék közé is besorozható. Jelentősége, hogy mutatja az állatmesék ismeretét a régi görögöknél.
Nagy hatást ért el a későbbi időkben, sikere elsősorban az epikus pátosszal megzengett jelentéktelen tárgynak tudható be. Mintájára hasonló művek készültek: Geranomakhia (tkp. „Daruharc”), Arakhnomakhia (tkp. „Pókharc”). A bizánci irodalomban Theodórosz Prodromosz Katomüomakhiája (tkp. „Macskaegérharc”) íródott a műfajban, Manuél Moszkhopulosz írt magyarázatokat hozzá. A Békaegérharc első nyomtatott kiadása Velencében látott napvilágot 1486-ban.
|
|
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Békaegérharc, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.