Aranyhal Csillagkép

Egyike annak a 12 csillagképnek, melyet Pieter Dirkszoon Keyser és Frederick de Houtman készített 1595-1597 között. Első megjelenésére Johann Bayer Uranometriájában került sor 1604-ben. A Dorado csillagképet szokták kardhalnak illetve Xiphias-nak is nevezni.

Aranyhal csillagkép
Adatok
Latin név	Dorado
Latin birtokos eset	Doradus
Rövidítés	Dor
Rektaszcenzió	5h
Deklináció	-60°
Területe	179 négyzetfok
Nagyság szerinti helyezés	72
Teljesen látható	északi 20°-tól déli 90°-ig
Legfényesebb csillag	(α Doradus)
fényessége	3,27m
Szomszédos csillagképek	Véső Ingaóra Háló Déli Vízikígyó Táblahegy Repülőhal Festő

 

Csillagok

• α Doradus: harmadrendű, kékesfehér színű óriáscsillag.
• β Doradus: fényes cefeida, a látszólagos fényessége mintegy 10 naponként 3,8 – 4,7^m között változik.
• γ Doradus: 4,3 magnitúdójú, sárga színű óriáscsillag.
• S Doradus: hiperóriás csillag, mely a Nagy Magellán-felhőben található. A fényes kék változócsillagok (más néven S Doradus típusú változók) alaptípusa.
• SN 1987A: az egyik legközelebbi szupernóva, amely Nagy Magellán-felhőben található, a Tarantula-köd külső részében.
• R Doradus: egy Mira típusú változócsillag, amelynek a látszó mérete az összes csillag közül a legnagyobb (leszámítva a Napot).
• HE 0437-5439: a Napunknál 9-szer nagyobb tömegű hipersebességű csillag.
• WOH G64: az egyik legnagyobb ismert csillag.
• HD 269810: az egyik legnagyobb tömegű ismert csillag.

Mélyégobjektumok

Az Aranyhal csillagképben található a Nagy Magellán-felhő egy jelentős része, így bővelkedik a mélyégobjektumokban:

• NGC 1566 spirálgalaxis
• NGC 1755 gömbhalmaz
• NGC 1763 fényes köd három B típusú csillaggal társulva
• NGC 1820 nyílthalmaz
• NGC 1850 gömbhalmaz
• NGC 1854 gömbhalmaz
• NGC 1869 nyílthalmaz
• NGC 1901 nyílthalmaz
• NGC 1910 nyílthalmaz
• NGC 1936 fényes köd, egyike a négy, egymáshoz közel lévő NGC objektumnak. A másik három az NGC 1929, az NGC 1934 és az NGC 1935
• NGC 1978 nyílthalmaz
• NGC 2002 nyílthalmaz
• NGC 2027 nyílthalmaz
• NGC 2032 (Seagull Nebula), négy, az NGC-ben megjelölt ködöt tartalmaz, ezek: NGC 2029, NGC 2032, NGC 2035 és NGC 2040
• NGC 2070 (Tarantula-köd vagy Tarantella-köd) diffúz köd. Ha olyan távolságra volna a Földtől, mint az Orion-köd, akkora lenne, mint az Orion csillagkép, és olyan fényes, hogy minden tárgy árnyékot vetne a Földön.
• NGC 2164 gömbhalmaz

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Dorado című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-280-711-1
• Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-282-479-2
• Ian Ridpath: Bolygók és csillagok, Panemex Kft., Budapest, 1999 ISBN 963-9090-28-X
• Csillagászati kislexikon, szerkesztő: Kisbán Gyula; Fiesta Kft., 2000, ISBN 963-8133-74-0, ISBN 963-9084-24-7
• Storm Dunlop – Wil Tirion: Csillagközi Kalauz, Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2004, ISBN 963-549-070-4
• Kevin Tildsley: Az éjszakai égbolt, Grafo Könyvkiadó és Terjesztő Kft, Budapest, 2006, ISBN 963 9491 675
• Ian Ridpath and Wil Tirion (2007). Stars and Planets Guide, Collins, London. ISBN 978-0007251209. Princeton University Press, Princeton. ISBN 978-0691135564.