A Broken Frame: A Depeche Mode 1982-ben megjelent 2. stúdióalbuma

szeptember 27-én jelentetett meg a Mute Records. Az albumot teljes egészében Martin Gore írta, melyet Vince Clarke távozása után trióként vettek fel. Clarke ezek után Alison Moyet énekesnővel megalapította a Yazoo nevű formációt. Alan Wilden a Broken Frame megjelenése előtt egy második turné részeseként vett részt az Egyesült Királyságban, de hivatalosan nem csatlakozott a csapathoz, és az albumon sem szerepel.

Peter Silverton a Smash Hitstől megjegyezte, hogy a "Broken Frame" albummal ellentétben a csapat korai, Clarke utáni kislemezei, amelyekről azt gondolta, hogy a "célhiányról" tanúskodik, "egy erényt kölcsönöz a csilingelő szeszélyességüknek". Ezzel szemben a Melody Maker azt írta, hogy bár "ambiciózus és merész" a "Broken Frame" ahogyan a neve is sugallja - egy gyönyörű álom végét jelzi", egy megjegyzés a fő dalszerző Clarke távozásához. Steve Sutherland úgy gondolja, hogy a dalok a "művészet iránti ostoba törekvések", az album zenei és tematikus "lopásainak" pedig úgy hangzik, mint a gyermekkori rajongások, amelyek az anonimitást papírozzák. Ugyanakkor Sutherland elismerte, hogy a csapat növekvő összetettsége kevésbé hangzik külső meggyőzésnek, mint "érthető "természetes fejlődésnek", bár végül arra a következtetésre jutott, hogy a Depeche Mode továbbra is (ellentétben Clarke új csapatával a Yazooval) - lényegében üres.

A Noise! magazin munkatársa Dave Henderson nagyobb előrelátást tanúsított. Azt mondta, hogy az album jól összeáll, és azt mutatja, hogy sokkal többet várhatunk a letisztult kvartettől, majd hozzátette: "Sokszor olyan csúcsokat ér el, melyek messze meghaladják az első albumukat.

Ned Raggett (AllMusic) a "Broken Frame"-t a zenekar debütálásának tiszta pop/diszkójánál lényegesen ambiciózusabb erőfeszítésnek minősítette, melyben az album nagy része elhagyja a korábbi ragyogást, a szerelemmel kapcsolatos melankolikusabb elmélkedésekért, majd hozzátette: "Az összetettebb hangszerelések, és az egymás mellé helyezett hangzások, mint például a "Leave in Silence" című dalban, a törött üvegek szikrázása, segít ennek az alulértékelt albumot még inkább érdekfeszítő, váratlan élménnyé varázsolni.

1990-ben, miközben a csapat a Violator albumukat reklámozta, Martin Gore siratta az album egyes részeit, mondván: "Sajnálom a kezdeti idők beteges "boy-next-door" dolgait...a "Broken Frame" zeneileg egy mash volt.

Annak ellenére, hogy egy fényképről van szó, a borítót festményre tervezték. Egy nőt ábrázol, aki gabonát vág egy Kelet-Angliai mezőn, a cambridgeshire-i Duxford közelében. A fotót Brian Griffin készítette, aki korábban a Speak & Spell címlapfotóját, és a zenekar sajtófotóit is készítette, természetes megvilágítással. Griffin inspirációként Oroszország szocialista realizmusát, különösen Kazimír Malevich munkásságát, és a német romantikát említette. Griffin egy galériát jelenített meg weboldalán a forgatásról készült alternatív képekből. Az album későbbi kiadásai bakeliten (2007) és CD-n (2009) némileg eltérő felvételeket tartalmaznak. A Life 1990-es „World's Best Photographs 1980–1990” című kiadványának borítóján is szerepelt a borító.

A turné 1982 októberében kezdődött az anglia Chippenhamben. A turné 12 országot ért el, beleértve a csapat első ázsiai fellépéseit is, majd 1983 májusában a Nyugat-Németországi Schüttorfban egy egyszeri fesztiválfellépéssel zárult szeptemberben.

• Az album amerikai CD változatánál a "The Sun & the Rainfall" bevezetőjét a "Shouldn't Have Done That" a végére került, így a "The Sun & the Rainfall" időtartama 4:54 lett.
• Dave Gahan énekel minden dalt, kivéve a "Shouldn't Have Done That" címűt, mely egy duett Martin Gore-val. A "Nothing to Fear" és a "Further Excerpts a "My Secret Garden" instrumentális változata.

2006 Collectors Edition (CD + DVD)

• A Disc one egy hibrid SACD/CD többcsatornás SACD réteggel rendelkezik. A számok listája megegyezik az 1982-es brit kiadáséval, kivéve a "Satellite"-t, amely 4:43 hosszú, és enyhe szerkesztést vagy hibát tartalmaz a szám elején.
• A második lemez egy olyan DVD, amely tartalmazza a DTS 5.1, Dolby Digital 5.1 és PCM Stereo minőséget, illetve az A Broken Frame-et, plusz bónusz anyagokat.

Kiegészítő anyag

1. "Depeche Mode 1982 (The Beginning of Their So-Called Dark Phase)" (27 perces videó)