526-Os Antiokheiai Földrengés

A földrengésben és az azt követő napokig tartó tűzvészben Antiokheia összes épülete elpusztult, és legalább 250 ezer ember halt meg.

526-os antiokheiai földrengés
Antiokheia I. Theodosius uralkodása idején (4. század vége)
Dátum	526. május vége, valószínűleg május 28.
Felületi hullám magnitúdó	7.0 Ms
Intenzitás	8–9
Érintett országok	Bizánci Birodalom
Károk, áldozatok	a város összes épülete elpusztult, legalább 250 ezren haltak meg
Az epicentrum elhelyezkedése
526-os antiokheiai földrengés Pozíció Törökország térképén
é. sz. 36° 15′ 00″, k. h. 36° 06′ 00″36.25, 36.136.250000°N 36.100000°E, k. h. 36° 06′ 00″36.25, 36.136.250000°N 36.100000°E

A ma Törökországhoz tartozó Antakya városa szeizmikusan aktív térségben fekszik, az Afrikai-, az Arab- és az Anatóliai-lemezek közötti törésvonalak találkozási pontjának közelében. Az elmúlt kétezer év történeti feljegyzései arról tanúskodnak, hogy az i. e. 3. században alapított települést 150 évenként pusztító, a Mercalli-skálán 9–10. fokozatú földrengések rázták meg.

Az 526-os antiokheiai földrengés pontos dátumaként a történeti és szeizmológiai szakirodalomban két május végi nap szerepel: 20. és 29. Salamon és munkatársai mindkét napot közlik (20. vagy 29.), Sbeinati, Darawcheh és Mouty egy 20. és 29. közötti napról beszél.

A földrengés egyik fő történeti forrása a tanulmányait Antiokheiában végző és ekkor még valószínűleg ott is élő Malalasz János történetíró Krónikájának (Chronographia) 17. könyve. Malalasz utal rá, hogy a katasztrófa áldozócsütörtök ünnepén lehetett. Bár nem állítja, hogy maga a földrengés is áldozócsütörtökön lett volna – amely abban az évben május 28-ra esett –, egy másik ponton az egyik szövegváltozat azonban erre utal. Malalasz szerint a túlélők pár nappal a katasztrófa után egy csodás égi jelnek voltak tanúi: „Az összeomlás utáni harmadik napon a Szent Kereszt jelent meg az égen a felhők között a város északi kerülete felett…” A napjainkig fennmaradt egyetlen kéziratban csupán ennyi szerepel, a Chronographia elveszett, de későbbi művekből rekonstruált egyházi szláv nyelvű fordítása azonban „az összeomlás utáni harmadik nap”-ot vasárnapnak mondja („azazhogy vasárnap a nyolcadik órában”).

A 6. századi, szír nyelven író történész, Epheszoszi János szerint a földrengés a hetedik órában, vagyis dél körül tört ki.

Malalasz János szerint a földrengés után csak a hegyek közelében lévő házak, valamint az Orontész folyó szigetén álló, Nagy Konstantin által alapított Domus Aurea, az Antiokheiai pátriárka katedrálisa maradt állva, a tűzvész azonban ezeket is elpusztította. A Zuqnin-krónika szerint a katedrális mellett más templomok is átvészelték a földrengést kisebb-nagyobb károkkal – a Domus Aurea például az aljától a tetejéig kettérepedt –, de a tűzvészben mind elpusztultak. A 6. század első évtizedeiben dolgozó Marcellinus comes Annalese szerint a tűz terjedését a felerősödött szél is segítette. A 11. századi Kedrénosz György szerint a tűzvész hat napig pusztított, Malalasz szerint a katedrális hét nappal a földrengés után égett le.

Malalasz az áldozatok számát 250 ezerre teszi, és megemlíti, hogy közülük sokan vidékiek voltak, akik Krisztus mennybemenetelének ünnepe (áldozócsütörtök) miatt érkeztek a városba. A szintén kortárs történetíró Prokopiosz 300 ezer áldozatról beszél. Későbbi forrásokban (Chronicon anonymum ad annum Christi 819 pertinens, Nikiui János, Girgis Bar Hebraeus) a 255 ezres szám szerepel.

Euphrasius, az antiokheiai pátriárka, összeomló házából egy forró szurokkal teli üstbe esett, amelyet tömlőkészítő iparosok használtak. A főpap maradványait csak azért tudták azonosítani, mert feje az üst szegélyén kívülre hanyatlott, s így nem égett le róla a hús.

Antiokheia egyik külvárosában, Daphnében, valamint a közeli kikötővárosban, Seleucia Pieriában is omlottak össze épületek.

Malalasz szerint Justinianus császár a katasztrófa híre hallatán levette diadémját és palástját, később nyilvánosan is kimutatta gyászát: egy ünnepnapon diadémja és köpenye (klamisz) nélkül jelent meg a templomban, illetve nyilvános beszédben emlékezett meg a város pusztulásáról. A császár anyagi forrásokat is biztosított az újjáépítéshez.

Euphrasius pátriárka utódjának a város lakosai Antiokheiai Ephraimot választották, aki vonakodva fogadta el a posztot. Ő felügyelte a Domus Aurea és más épületek újjáépítését, amelyet 528 novemberében egy újabb nagyobb erejű, de jóval kevesebb áldozatot követelő földrengés szakított meg.

Malalasz arról is beszámolt, hogy az utórengések még másfél évig folytatódtak.

A Seleucia Pieria-i kikötő a földrengés után használhatatlanná vált: geológiai vizsgálatok szerint a parton 0,7–0,8 méteres szintváltozás történt, az öböl pedig egészen a bejáratáig eliszaposodott.

• ↑ Andrade 2009: Andrade, Nathanael J. (2009). „The Syriac life of John of Tella and the frontier Politeia”. Hugoye: Journal of Syriac Studies 12 (2), 199–234. o. [2015. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1097-3702. (Hozzáférés: 2012. május 11.)  
• ↑ Çaktı et al. 2011: Çaktı, Eser; Murat Bikçe, Oğuz Özel, Cemal Geneş, Selçuk Kaçın & Yavuz Kaya: Antakya Basin Strong Ground Motion Network (PDF), 2011. (Hozzáférés: 2012. május 9.)
• ↑ Chronicle of Zuqnin: Chronicle: Known Also as the Chronicle of Zuqnin, III., ford. Witold Witakowski (angol nyelven), Liverpool: Liverpool University Press (1996). ISBN 9780853237600 
• ↑ Erol & Pirazzoli 1992: O. Erol & P. A. Pirazzoli (1992. november). „Seleucia Pieria: an ancient harbour submitted to two successive uplifts”. International Journal of Nautical Archaeology 21 (4), 317-327. o. DOI:10.1111/j.1095-9270.1992.tb00379.x. ISSN 1057-2414. (Hozzáférés: 2012. május 9.)  
• ↑ Malalas 1986: Malalas, John. The Chronicle of John Malalas, ford. Elizabeth Jeffreys, Michael Jeffreys & Roger Scott; közreműködött Brian Croke, Jenny Ferber, Simon Franklin, Alan James, Douglas Kelly, Ann Moffatt & Ann Nixon (angol nyelven), Melbourne: Australian Association for Byzantine Studies (1986). ISBN 9780959362626. OCLC 15697279 
• ↑ Martindale 1980: Martindale, J. R.. The Prosopography of the Later Roman Empire. Cambridge: Cambridge University Press (1980). ISBN 9780521201599. Hozzáférés ideje: 2012. május 11. 
• ↑ McBeath & Gheorghe 2007: A. McBeath & A. D. Gheorghe (2007). „Meteor Beliefs Project: Notes from some early medieval annals”. Journal of the International Meteor Organization 35 (6), 139-142. o. ISSN 1016-3115. (Hozzáférés: 2012. május 11.)  
• ↑ Meier 2007: Meier, M. (2007). „Natural Disasters in the Chronographia of John Malalas: Reflections on their Function - An Initial Sketch”. The Medieval History Journal 10 (1-2), 237–266. o. DOI:10.1177/097194580701000209. (Hozzáférés: 2012. május 9.)  ^{[halott link]}
• ↑ NGDC: Significant Earthquake (angol nyelven). ngdc.noaa.gov. National Geophysical Data Center, National Oceanic and Atmospheric Administration. (Hozzáférés: 2012. május 8.)
• ↑ Salamon et al. 2007: Amos Salamon, Thomas Rockwell, Steven N. Ward, Emanuela Guidoboni & Alberto Comastri (2007. június). „Tsunami Hazard Evaluation of the Eastern Mediterranean: Historical Analysis and Selected Modeling” (PDF). Bulletin of the Seismological Society of America 97 (3), 705-724. o. DOI:10.1785/0120060147. (Hozzáférés: 2012. május 7.)  
• ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005: Sbeinati, Mohamed Reda, Ryad Darawcheh & Mikhail Mouty (2005. június). „The historical earthquakes of Syria: an analysis of large and moderate earthquakes from 1365 B.C. to 1900 A.D.”. Annals of Geophysics 48 (3), 347–435. o. DOI:2122/908. ISSN 1593-5213. (Hozzáférés: 2012. május 8.)  
• ↑ The Catholic Encyclopedia: John Malalas (angol nyelven). newadvent.org. (Hozzáférés: 2012. május 11.)