Újvilági Trópusok Flórabirodalma

• Közép- és Dél-Amerika trópusi területeit, valamint
• a dél-amerikai pampák meleg-mérsékelt övi területeit öleli fel

nemcsak a kontinensen, hanem az Antillákon és a Csendes-óceán Dél-Amerikához közeli szigetein (Húsvét-sziget, Galapagos-szigetek) is.

Északon Mexikóban az északi flórabirodalom pacifikus–észak-amerikai flóraterületével határos. Dél-Amerika déli csücskét (Chile déli részén Valdiviát és a Tűzföldet), valamint az Antarktisz körüli szigetvilágot már az antarktikus flórabirodalomhoz sorolják.

Jellegzetes növényei:

• kaktuszfélék (Cactaceae)
• agávéfélék (Agavaceae): agávé (Agave sp.), pálmaliliom (Yucca sp.)
• burgonyafélék (Solanaceae)
• broméliafélék (Bromeliaceae) – epifita növények
• trópusi esőerdők óriásfái:
  • szappanfavirágúak (Meliaceae): mahagóni (Swietenia sp.), Cecropia sp.
  • eperfafélék (Moraceae): kaucsukfa (Hevea sp.).

A fenyőfélék (Pinaceae) csak az északi féltekén terjedtek el. Dél-Amerikában az araukáriafélék (Araucariaceae) helyettesítik őket — ezek viszont csak az egykori Gondwana őskontinensen maradtak fenn.

A birodalom nyugati részén húzódnak végig az Andok hegyláncai. A hegyvidék trópusi részén kivételesen jól tanulmányozható az éghajlat és vele az élővilág változása a partvidék és Amazónia trópusaitól a hegycsúcsok havasaiig. Ezen belül a földrajzi szélességi övek szerint kijelölhetőekhez hasonló éghajlati és növényzeti öveket különítünk el. Az egyes éghajlati-növényzeti övek határa az Egyenlítőtől távolodva egyre lejjebb süllyed; Patagóniához közeledve a melegebb éghajlati övek egymás után elfogynak.

Éghajlat

A tengerszinttől a csúcsok felé haladva:

• csökken a hőmérséklet (100 m-ként mintegy 0,5°C-kal)
• csökken a légnyomás és vele a levegő oxigén-tartalma,
• eleinte nő, majd drasztikusan visszaesik a csapadék mennyisége.

A csapadék mennyiségével és minőségével, valamint a növényzettel változik a talaj típusa, a felszínformálás jellege (és utóbbiból adódóan a felszín formái is). A magassági övek helyzetét befolyásolja még:

• a földrajzi hosszúság (a csapadék mennyisége különböző a hegylánc keleti és nyugati oldalán),

• az egyes hegyoldalak tájolása (a délnek néző oldalak naposabbak és melegebbek az északiaknál),
• az emberi tevékenység (fakitermelés, mezőgazdaság stb.).

A növényzeti övek

Az egyes övezetek elkülönítését megkönnyítő határvonalak:

• a fagyhatár, ami fölött (télen) rendszeresek az éjszakai fagyok,
• az erdőhatár a zárt erdők felső határa,
• a fahatár a szórványosan álló fák (felső) határa (ez az ún. meleg és a hideg trópus határvonala),
• a hóhatár az örök hó (állandóan hóval borított terület) határa.

Tierra caliente (forró öv)

Az Egyenlítőhöz közel a tengerszinttől kb. 1000 m magasságig.

Az évi középhőmérséklet 22–28°C, az évi hőingás csekély.

Tierra templada (mérsékelt öv)

Az Egyenlítőhöz közel kb. 1000–2400 m között.

Az évi középhőmérséklet 16–22°C, az évi hőingás közepes. A csapadék mennyiség kb. 2000 m-ig (a felhőszintig) nő, utána csökken.

Az öv felső határa a fagyhatár. Jellemző növénytársulásai:

• örökzöld trópusi esőerdők,
• hegyi esőerdők,
• trópusi köderdők (felhőerdő, mohaerdő) sok mohával, páfránnyal és epifitonnal.

Jellemző növények:

• trópusi fenyők:
  • kőtiszafa (Podocarpus spp.),
• páfrányfák (harasztfák, pálmapáfrányok, Cyatheales),
• babérfélék (Lauraceae),
• teafélék (Theaceae),
• páfrányok (Pterophyta),
• korpafüvek (Lycopodiopsida)

Tierra fria (hideg öv)

Az Egyenlítőhöz közel kb. 2400–3800 m között.

Az évi középhőmérséklet 10–16°C, az éves csapadék kevesebb mint 1000 mm.

Az öv felső határa az erdőhatár. Növényzete:

A felhőszint fölött a köderdőt lassan xerofil (szárazságkedvelő) tűlevelű erdőtársulások váltják föl. Ebben a mohákat és a páfrányokat zuzmók váltják fel. Lecsökken az epifitonok száma.

Tierra helada (fagyos terület)

Az Egyenlítőhöz közel kb. 4200–4800 m között.

Az évi középhőmérséklet 0–6°C, az éves csapadék kevesebb mint 1000 mm. Jelentős fagyváltozékonyság.

Az öv felső határa a hóhatár. Erre az övre használják a „napszakos éghajlat” kifejezést: nappal nyárias, éjjel télies. A napi hőingás lényegesen nagyobb az évesnél. Növényzete:

A csapadékosabb területeken nő az ún paramo-növényzet, amelynek fő jellemzői a törzsszukkulens, egyszikű üstökösfák:

• Espeletia spp.,
• Culticium spp.)

A szárazabb területeken (fennsíkokon és medencékben) nő a puna-formáció a szárazság- és fagytűrő gyepekben (csenkesz, árvalányhaj stb.) párnás megjelenésű, szúrós törpecserjékkel.

Óvilági analógiák

Hasonló övezetesség figyelhető meg Afrikában a Kilimandzsáró és a Ruwenzori lejtőin hasonló övezetesség fejlődött ki a konvergens evolúció miatt teljesen eltérő eredetű, de hasonló külsejű és életmódú fajokkal.

• Kempelen Farkas digitális tankönyvtár: A növénytakaró földrajzi tagolódása Archiválva 2007. május 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Kevey Balázs: Növényföldrajz és társulástan
• Függőleges övezetesség — A hegyvidékek élővilága Archiválva 2022. szeptember 9-i dátummal a Wayback Machine-ben