Zbigniew Brzezinski: Lengyel származású amerikai politológus, politikus, geostratéga

március 28. – Falls Church, Virginia, 2017. május 26.) lengyel származású amerikai politológus, politikus, geostratéga. Jimmy Carter nemzetbiztonsági főtanácsadója volt 1977–1981 között. Tevékenysége az Egyesült Államok külpolitikájának számos kérdésében irányt jelölt, többek közt a kínai kapcsolatok normalizálásában, a SALT–2 megállapodásokban, a Camp David-i megállapodásokban, s nem utolsósorban a kelet-európai reformtörekvések támogatásában. Munkássága a politikatudományban is jelentős.

Zbigniew Brzezinski
Egyesült Államok nemzetbiztonsági főtanácsadója
Hivatali idő 1977. január 20. – 1981. január 20.
Elnök	Jimmy Carter
Született	1928. március 28. Varsó
Elhunyt	2017. május 26. (89 évesen) Falls Church
Párt	Demokrata Párt
Szülei	Tadeusz Brzeziński
Házastársa	Emilie Benes Brzezinski (1961. május 26. – 2017. május 26., házastárs halála)
Gyermekei	Ian Brzezinski Mark Brzezinski Mika Brzezinski
Foglalkozás	politológus, politikus
Iskolái	McGill Egyetem (1945–1950) Harvard Law School (1950–1953)
Halál oka	tüdőgyulladás
Díjak	Guggenheim-ösztöndíj (Oroszország történelme, 1960) Knight of the Order of the White Eagle (1995) Tomáš Garrigue Masaryk-rend (1998) Elnöki Szabadság-érdemrend (1981. január 16.) Három Csillag érdemrend főtisztje (2007) Harvard Centennial Medal Antonovics-díj Románia Csillaga érdemrend főtisztje (2003) Ukrán Köztársasági Érdemrend 1. osztály (1996) a Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal Grand Cross of the Order of Grand Duke Gediminas (1998) a Varsói Egyetem díszdoktora (1991. május 2.) Sztara Planina Érdemrend (2001) a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje a csillaggal Ellis Island Medal of Honor Krakkó díszpolgára (2001. november 7.) honorary doctorate from the Catholic University of Lublin (1990. június 21.) honorary doctor of Fordham University honorary doctor of Georgetown University honorary doctor of Vilnius University honorary doctor of the Jagiellonian University of Krakow (2000. június 16.) Order of Prince Yaroslav the Wise, 3rd class (2008. március 28.) Vilnius díszpolgára (2003) Románia Csillaga érdemrend Ukrán Köztársasági Érdemrend 3. osztály Gdańsk díszpolgára Great Immigrants Award (2007)
A Wikimédia Commons tartalmaz Zbigniew Brzezinski témájú médiaállományokat.

Tanulmányai

Édesapja lengyel diplomata volt, emiatt a család sokat utazott. Az apát először 1931-ben Berlinbe, 1936-ban a Szovjetunióba, végül 1938-ban Kanadába helyezték. Brzezinski így már kora gyermekkorában találkozhatott a 20. századi történelem két sorsfordító eseményével: Hitler hatalomra jutásával, illetve a sztálini tisztogatásokkal. Hitler hatalomra jutása után németországi tartózkodásuk alatt apja zsidóknak adott ki lengyel vízumot, megmentve életüket, ami miatt szülei megkapták a Világ Igaza címet.

Az ifjabb Brzezinski, vagy ahogy barátai nevezték „Zbig” Kanadában élte túl a világháborút. Itt is érettségizett a Loyola Jezsuita Középiskolában, majd 1945-ben felvették a McGill egyetemre, ahol 1949-ben BA, majd 1950-ben MA fokozatot szerzett szovjetológiából. Szakdolgozatában a szovjet nacionalizmusról írt. Szembehelyezkedett az addig általánosan elterjedt nézettel, amely a Szovjetunióban egy koherens társadalmat látott, ami elfedi a nemzeti-etnikai ellentéteket. Gúnyosan kérdezgette az e mellett érvelőket, hogy milyen nyelven beszélnek a szovjetek, talán szovjetül? 1953-ban a Harvard Egyetemen doktorált. A Harvardon ismerkedett össze az egyik felsőbb évfolyamra járó Henry Kissingerrel is – kettejüket ezután mindig együtt emlegették. Kissinger és Brzezinski kapcsolatát a rivalizálás és a tudományos együttműködés, valamint a másik tisztelete egyaránt jellemezte. 1960-ban a Harvard nem adott Zbignek tanársegédi állást ezért a New York-i Columbia Egyetemre ment tanítani.

Politikaszemlélete

Brzezinski politikaszemléletét három tényező befolyásolta. Egyfelől hatást gyakorolt rá Halford Mackinder magterület-elmélete. Ennek az volt a lényege, hogy az Egyesült Államokból nézve nem lehet elkülöníteni egymástól Európát és Ázsiát, mivel az egy egybefüggő kontinenst, Eurázsiát alkotja. Ehhez képest Amerika egy szigetet jelent. A sziget biztonsága attól függ, hogy Eurázsiában egyetlen hatalom hegemón helyzetbe kerül-e vagy sem – az Egyesült Államok kormányának emiatt az a feladata, hogy kiálljon minden olyan hatalommal szemben, amely hegemóniára törekszik Eurázsiában. Eurázsiában léteznek kritikus földrajzi egységek: ezek azok a területek, amelyeket a hegemóniára törekvő hatalmak igyekeznek megszerezni, azért, hogy ezek erőforrásait felhasználva a maguk javára billentsék a hatalmi egyensúlyt. Az USA-nak meg kell akadályoznia, hogy ezek a stratégiailag fontos térségek a hegemón fennhatósága alá kerüljenek.

Másrészről Brzezinskit gyakran az a nem teljesen megalapozatlan vád érte, hogy lengyel és katolikus mivoltából, családi hátteréből és gyermekkori élményeiből adódóan szinte csak a Szovjetuniót, majd Oroszországot állítja figyelme középpontjába. Emiatt például Latin-Amerikáról szinte alig publikál, a közel-keleti konfliktussal is csak a szovjet-amerikai viszony szemszögéből foglalkozott. Ugyanebből eredő visszatérő kifogás Brzezinskivel kapcsolatban, hogy Kínát nem feltétlenül az Egyesült Államok vetélytársának tartja, hanem lehetőséget lát egy közelebbi amerikai–kínai együttműködésre, egyfajta G2-csúcs kialakítására a G-8 csúcs mintájára azért, hogy Kínát az oroszok ellen fordítsa.

A harmadik tényező, mely Brzezinski politikaszemléletét formálta az ún. kis hidegháború volt az 1970–1980-as években. Brzezinski nemzetbiztonsági hivatali évei alatt az olajárrobbanás miatt a Szovjetunió erőre kapott és Brzezinski értelmezése szerint meg akarta nyerni a hidegháborút, mindegyik kontinensen. Ezt Ázsiában olyan események jelezték, mint a Szovjetunióval szövetséges Vietnám kambodzsai offenzívája illetve Afganisztán szovjet inváziója. Ezzel egyidejűleg Afrikában sor került az 1977–80-as ogadeni háborúra Etiópia és Szomália között, illetve az angolai és mozambiki polgárháborúra. Az afrikai konfliktusban részt vevő kubai csapatokat szovjet légihíd szállította a helyszínre, az ogadeni háborúban pedig szovjet fegyverek és tanácsadók jelentek meg a térségben. Mindez azt a benyomást keltette, hogy a szovjetek destabilizálni igyekeznek a nyugati világ energiaellátásában kulcsfontosságú Perzsa-öböl térségét – hegemón helyzetbe juttatva a szovjet olajkitermelést. Európában ezekre az évekre esik az SS-20-as atomrakéták telepítésének megkezdése, a dél-amerikai térségben pedig a kubaiak kezdtek lázító tevékenységhez.

Viszonya a Szovjetunióhoz

Brzezinski Szovjetunióval kapcsolatos állásfoglalását hangsúlyeltolódás jellemzi. Bár már diplomadolgozatában is a szovjetunióbeli nacionalizmusról írta, a hírnevet a szovjet rendszer leglátványosabb elemeit vizsgáló, totalitarizmusról és tisztogatásról szóló művei hozták meg. A kezdeti évek totalitarianizmus-elméletét azután a hruscsovi, brezsnyevi és gorbacsovi idők átalakulásának elemzése, a szovjet tömb folyamatos hanyatlása esélyeinek és forgatókönyveinek analízise váltotta föl.

1956-ban két könyvet publikált: Az állandósult tisztogatást (Permanent Purge) és egykori tanárával, Carl Joachim Friedrichhel a Totalitárius diktatúra és önkényuralom (Totalitarian Dictatorship and Autocracy) című művét, melyekben a sztálini Szovjetunió politikai rendszerét vizsgálta. A totalitarizmusról szóló könyvében Brzezinski a kor gondolkodói, mint pl. Raymond Aron és Hannah Arendt által favorizált totalitarizmus fogalmának igyekezett sajátos definícióját adni. Úgy vélte, hogy a totalitarizmus az ipari társadalomhoz való alkalmazkodás egyik fajtája, ami az első világháború sokkjából nőtt ki. A totalitarizmus nem egycsapásra alakult ki: először egy kisebbség megszerzi a hatalmat, majd e kisebbség belső leszámolásai következtében egyre jobban összpontosul a hatalom. Azaz a hatalom totalitarizálódik – e totalitarizálódási folyamatra a hosszú kések éjszakáját, illetve a szovjetunióbeli nagy pereket hozza föl példának.

Az így létrejövő totális diktatúra az alábbi jellemvonásokkal bír:

• Egyetlen ideológia uralma, amivel mindenkinek legalább passzív szinten azonosulnia kell
• Egyetlen tömegpárt uralma az állam felett – a tömegpárt tagjainak aktívan is azonosulniuk kell az ideológiával
• E párt titkosrendőrséget és terrorszervezetet működtet
• A tömegmédiumok pártirányítás alatt állnak
• A hatékony harci eszközök állami monopóliumban vannak
• A gazdaság egésze központi felügyelet alatt áll

Jellemző vonás még, hogy a totális állam a saját fejlődését a demokrácia kiteljesedésének állítja be, illetve, hogy zárt mítoszok alkotására törekszik, amit olyan könyvek tartalmaznak, mint a Mein Kampf, illetve a Краткий курс истории ВКП(б), (Az Össz-szövetségi (bolsevik) Kommunista Párt története: rövid tanfolyam).

Brzezinski kiemelte továbbá, hogy a tisztogatás nem egyszerűen a szovjet vezetők paranoiájának a következménye, hanem a rendszer működéséből logikusan következik: az egyes érdekcsoportosulások közötti hatalmi harc eredménye, és végső soron a vezető pozíciókon belüli elitcserét, mobilitást szolgálja – nem lévén lehetőség arra, hogy az elitcserét demokratikus választások útján valósítsák meg. Emiatt bár igaz, hogy a nagy tisztogatás már lezajlott, de ez korántsem jelenti azt, hogy a tisztogatásoknak vége lenne – inkább egyfajta csendes és állandó tisztogatás zajlik. Brzezinski később revideálta nézeteit, és a totalitarizmus jelenségét csak Sztálin uralmára vélte alkalmazhatónak, emiatt az 1960-as évek elején visszautasította Friedrich felkérését, hogy működjön közre a Totalitárius diktatúra második kiadás munkálatainál.

1960-ban publikálta The Soviet Bloc (A szovjet blokk) című művét, amelyben amellett érvel, hogy a szovjet tömb nem monolitikus, hanem repedések mutatkoznak rajta keleten és nyugaton egyaránt. Bemutatta, hogy Jugoszlávia szakított a Szovjetunióval, illetve felhívta a figyelmet arra, hogy a csatlósállamok Kelet-Európában igyekeznek távolodni a Szovjetuniótól. A könyv 1967-es újabb kiadásában megerősítve látta ezt a nézetét, és arra hívta fel a figyelmet, hogy Kína és a Szovjetunió, illetve kínai szövetséges Albánia és a Szovjetunió között is feszültség kezd el kibontakozni. Az USA feladata ennek a feszültségnek a fokozása, mind keleten, mind nyugaton. Kelet-Európában emiatt ún. békés beavatkozásokat (peaceful engagement) javasolt. Lényegében az emberi jogok propagálásáról volt szó, illetve olyan akciókról, amelyekkel hitelteleníteni lehetett a szovjet hivatalos ideológiát – ezek különösen az 1975-ös helsinki záróokmány aláírása után kaptak nagy teret. Bár a szovjet KGB bizonyítottnak látta, de egyáltalán nem biztos, hogy II. János Pál pápa megválasztása is ilyen akció volt – mindenesetre jól illeszkedett az amerikai külpolitikai vonalba.

Az 1966-ban publikált Átalakulás vagy hanyatlás (Transformation or Degeneration), illetve a Két korszak határán című műveiben amellett érvel, hogy a Szovjetunió is ipari társadalommá alakul, emiatt a társadalom részéről növekvő igények változásra fogják kényszeríteni a XIX. századi marxi dogmákban gondolkodó szovjet legfelső vezetést és a megmerevedett bürokráciát. Külön kiemelte, hogy a társadalom részéről érkező nyomás csak erősödni fog, mivel szerinte a világ az ipari forradalom újabb szakaszát éli. A gazdaság és a társadalom Nyugaton az ipari korszakból a technikai-elektronikai korszakba, azaz a technotronikus korszakba lép át, ami csak fokozni fogja a szovjet társadalom nyomását. A bürokrácia válasza erre többféle lehet, kezdve a fundamentalizmusba való bezárkózáson át a reformokig. Lényegében arról van szó, hogy a Szovjetunió vagy átalakul, vagy lehanyatlik. Továbbra is amellett érvelt, hogy a nacionalizmus széthúzó erőként fog nemsokára megjelenni a Szovjetunióban:

„Még mindig a nacionalizmus korában élünk, és én úgy érzem, még ha konkrétumokkal nem is tudok szolgálni, hogy a Szovjetunió egyre nehezebben tudja elkerülni, hogy a határain belül élő rengeteg nemzetiség közül néhánynál ki ne alakuljon az öntudatos nacionalizmus szakasza … Őszintén szólva nem látom, hogy a Szovjetunió központi hatalma hogyan lesz képes elkerülni az elhúzódó konfliktusokat a nem orosz nemzetiségekkel.”

Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a Szovjetunió felbomlása könnyen vezethet „öntudatos ideológiai-nacionalista reakciókhoz, amely a titkosrendőrség, a katonaság és a nehézipari komplexum együttműködésére épülhet”

1989-ben publikálta a Nagy Bukás (The Grand Failure) című művét, melyben egyrészt megismételte a korábbi véleményét a szovjet rendszert feszítő ellentmondásokról, és egyben Kelet-Európa semlegessége mellett foglalt állást, nehogy Kelet-Európa Nyugat által történő beszippantása megakassza a gorbacsovi reformokat.

Politikai pályafutása

Ifjúkora

Brzezinski a politikusok azon új nemzedékéhez tartozott, akik nem a régi elitből származtak: Kissingerhez hasonlóan egyfelől ő is bevándorló volt, aki már úgy gondolta, hogy Amerika a korlátlan lehetőségek hazája a nem amerikai születésűek számára is, emiatt még a nevét sem változtatta meg amikor amerikai állampolgár lett – nevének helyesírásához ezután ragaszkodott. Másrészről pedig nem vagyonos és befolyásos család állt mögötte, hanem egyetemi háttérrel, a tudomány és a politika határterületéről érkeztek a politikába. Akárcsak Kissinger, ő is tudatosan törekedett politikai befolyást szerezni, emiatt már az 1950-es évek közepétől gyakran vett részt akkor újszerű televíziós vitákban és elemző műsorokban.

Brzezinski mindig is úgy gondolta, hogy az elméletet meg kell, hogy előzze a gyakorlat, emiatt 1960-ban John Fitzgerald Kennedy tanácsadója lett annak elnökválasztási kampányában, 1961-ben a Külkapcsolati Tanács tagjává választották, majd csatlakozott a külügyminisztérium stratégiatervező bizottságához. 1964-ben támogatta Lyndon B. Johnson „Nagy Társadalom” programját. 1968-ban Hubert Humphrey demokrata elnökjelölt stábjának tagja lett. Támogatta a vietnámi háborút, ami miatt az 1968-as diákmegmozdulások célpontja lett. 1971-ben hat hónapot töltött ösztöndíjjal Japánban, majd távol-keleti tapasztalatai miatt 1973-ban a Nyugat-Európa, az Egyesült Államok és Japán együttműködését koordináló Trilaterális Bizottság tagja lett, Jimmy Carter javaslatára. 1975–81 között Carter nemzetbiztonsági tanácsadója, s demokrata pártiként is támogatta a Reagan-kormányzatot.

Nemzetbiztonsági tanácsadóként

Brzezinski kritizálta a Nixon–Kissinger kettőst, mivel szerinte túl nagy hangsúlyt helyeznek a détente-ra, az enyhülésre. Emiatt Európában a gyakorlatba is átültette a békés beavatkozás doktrínáját: állásfoglalásaiban hangsúlyozta a helsinki záróokmány harmadik kosarában szereplő emberi jogokat, melynek üzenetét Kelet-Európában is értették. Szemben a kialakuló enyhülés légkörével, amikor az amerikai Kongresszus meg akarta szüntetni a Szabad Európa Rádió költségvetési támogatását, Brzezinski ragaszkodott ahhoz, hogy a SZER folytassa és bővítse műsorait. Ugyancsak Brzezinski érte el, hogy Carter első külföldi útja Lengyelországba vezessen 1977-ben, ahol tüntető módon maga is találkozott a lengyel katolikus egyház fejével, Stefan Wyszyński bíborossal. Jórészt ennek a politikának köszönhetően Lengyelországban megszerveződött a Szolidaritás, Csehszlovákiában pedig a Charta ’77 mozgalom.

Brzezinski szakított a détente politikájával, ami miatt hivatali éveit a Cyrus Vance külügyminiszter és a közte kialakuló feszültség jellemezte, ami végül Vance lemondásához vezet. Vance és Brzezinski között az egyik legnagyobb összecsapás a Kínával való viszony meghatározása körül alakult ki. Vance, hogy erősítse a szovjetek bizalmát az amerikaiak irányában, nem ragaszkodott a kínai kapcsolatok szorosabbá válásához, cserébe a SALT–2 szerződés aláírásáért. Brzezinski éppen ellenkezőleg: ő a kínai-amerikai viszony szorosabbra fonásával igyekezett megzsarolni a Szovjetuniót, hogy írja alá az egyezményt. A kínai-amerikai kapcsolatok szorosabbá tételéért maga is Pekingbe utazott a SALT–2 aláírása előtt.

Hogy semlegesítse a kommunista térnyerést Latin-Amerikában támogatta a Torrijos-szerződést, mellyel Panama visszakapta a Panama-csatorna feletti rendelkezési jogot.

Nemzetbiztonsági tanácsadóként Brzezinski nevéhez fűződik a Camp David-i megállapodás, a moszkvai olimpia bojkottja, a mudzsáhidok támogatásának megkezdése, illetve a Carter-doktrína megfogalmazása.

Kormányzati szerepe után

Brzezinski szembefordult a Demokrata Párt pacifizmusával és támogatta a Reagan-kormányzatnak a Szovjetunióval szembeni aktívabb szerepvállalását, amit Reagan azzal hálált meg, hogy 1985-től a Kémiai Hadviselés Bizottságának (President’s Chemical Warfare Commission), 1987–88-ban a Nemzetbiztonsági Tanács Stratégiai Tervezőbizottságának (Defense Department Commission on Integrated Long-Term Strategy), 1987–89 között az elnöki külügyi tanácsadó bizottságának (President’s Foreign Intelligence Advisory Board) volt a tagja.

Közel állt a Bush-kormányzathoz is: ő szervezte meg idősebb George Bush 1987-es lengyelországi körútját. 1989-es Nagy Bukás című könyvének téziseit Moszkvában, a diplomatákat képző intézetben is előadta, arra hívva fel a figyelmet, hogy bár Lenin és Marx nagy szerepet töltöttek be a történelem egy meghatározott pontján, nem lehet mindig és mindenhol érvényes dogmákat gyártani tanaikból. Véleménye szerint a szovjet-orosz gondolkodásnak követnie kell a nyugati trendeket: azaz a tapasztalatnak meg kell előznie az előzetes elképzeléseket. Felhívta a figyelmet arra, hogy visszarendeződés mehet végbe a gorbacsovi reformokra válaszul. Ez a jóslata 1991 júliusában a Janajev-puccsal valóra is vált. Provokatív megjegyzéseivel végül a katyni mészárlás beismerésére kényszerítette meghívóit. Brzezinski maga is meglátogatta a vérengzés színhelyét.

A hidegháború után óvott az eufóriától, egy 1990-es előadásában „mardosó filozófiai szorongásának” (a gnawing philosophical anxiety) adott hangot:

„A demokrácia győzött, a szabad piac rendszere győzött. De a nagy ideológiai győzelem után ugyan miben hiszünk? Mi iránt kötelezte el magát a demokratikus nyugaton élő ember? ... A hedonistsa relativizmus iránt? ... Nincsenek abszolútumok, nincs elkötelezettség, és a jó életet a mesterségesen gerjesztett fogyasztói lét indexével mérjük ... Úgy vélem, hogy ez az üresség, ez a potenciális, ha ugyan már nem meglévő üresség veszélyes.”

Brzezinski ellenezte mindkét öbölháborút, viszont bírálta a Clinton-kormányzatot, hogy nem lépett fel a jugoszláv polgárháborúban a szerbekkel szemben. Szót emelt a csecsenek mellett, illetve kritikusan szemlélte Oroszország újbóli megerősödését.

Brzezinski visszatért a tanításhoz is: haláláig a Johns Hopkins Egyetem tanára volt.

Brzezinski 1955-ben vette feleségül Emilie Anna Benes szobrásznőt. Három gyermekük van: Ian, Mark és Mika.

Könyvek

• A megosztottság alternatívája; Kossuth, Bp., 1968 [az MSZMP Zárt, számozott kiadványa]
• Két korszak között; Kossuth, Bp., 1974 [az MSZMP Zárt, számozott kiadványa]
• Válogatott írások és beszédek; Kossuth, Bp., 1982 [az MSZMP Zárt, számozott kiadványa]
• A nagy sakktábla. Amerika világelsősége és geostratégiai feladatai; ford. Hruby József; Európa, Bp., 1999 ISBN 9789630765336
• Stratégiai vízió. Amerika és a globális hatalom válsága; ford. Magyarics Tamás; Antall József Tudásközpont, Bp., 2013 ISBN 9789638748621
• Zbigniew Brzezinski–Brent Scowcroft: Amerika és a világ. Beszélgetések az amerikai külpolitika jövőjéről; ford. Magyarics Tamás; Antall József Tudásközpont, Bp., 2019
• A választás. Globális dominancia vagy globális vezető szerep; ford. Forgács Ildikó; Antall József Tudásközpont, Bp., 2022

Cikkek

• Jalta jövője. Budapest : Országgyűlési Könyvtár Információs és Dokumentációs Szolgálata, 198?
• Békés Rezső: Pax Americana. Budapest, Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, 1984 ISBN 9633261570

• Zbig. Zbigniew Brzezinski, a stratéga; szerk. Charles Gati, előszó Jimmy Carter, ford. Dudik Annamária Éva, Nagy Mónika Zsuzsanna; Noran Libro, Bp., 2014 ISBN 9786155274589
• Hankiss Elemér: Proletár reneszánsz. Helikon Universitas. Helikon Kiadó, 1999 ISBN 963-208-652-X
• Krajczár Melinda: Hang a háttérből – Zbigniew Brzezinski elméleti munkássága 1977-ig. 150-177 In: Külügyi Szemle, 8. évf. 2. sz., 2009
• Fischer Ferenc – A kétpólusú világ 1945-1989. STUDIA HISTORIAE Sorozat. NORDEX KFT. DIALOG CAMPUS KIADÓ, 2005.ISBN 9789639542853
• Korrajz 2006 – a XX. Század Intézet évkönyve; felelős kiadó a XX. Század Intézet, Budapest, 2006. ISSN 1786-2833
• Lakatos György: A posztindusztriális társadalom elméletéről. Zbigniev Brzezinski nézeteinek bírálatához; Kossuth, Bp., 1978
• Békés Rezső: Kissinger és Brzezinski; Zrínyi, Bp., 1980

• Brzezinski és korunk: http://nol.hu/kulfold/20131019-brzezinski_es_korunk-1420633
• Pokol Béla: Amerikai geopolitika. https://web.archive.org/web/20180415055648/https://mno.hu/velemeny/amerikai-geopolitika-615533
• Zbrzezinski stratégiai víziója: http://nepszava.hu/articles/article.php?id=681929 Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Egy hideg technokrata víziója: http://nol.hu/kulfold/20131019-egy_hideg_technokrata_vizioja-1420635