Viszonyszó: A névelők, névutók, igekötők, módosítószók, segédigék, kötőszavak összefoglaló neve
A viszonyszók a szófajok egyik nagy csoportját alkotják az alapszófajok és a mondatszók mellett, amelyekre az alábbiak jellemzőek:
- nem mondatrészek,
- nem bővíthetők,
- általában nem toldalékolhatók,
- viszonyjelentésük van.
Az alapszófajoktól mind a négy szempont terén különböznek; a mondatszókkal viszont megegyeznek az első három vonatkozásban (kivéve, hogy a mondatszók soha nem toldalékolhatók), az utóbbi csoport tagjai azonban mondatértékűek.
A viszonyszókat az alábbi négy nagyobb csoportra lehet osztani:
- nyelvtani viszonyjelentést hordozók (Ny),
- logikai jelentést hordozók (L),
- kapcsolóelemek (K),
- értékelést, viszonyítást kifejezők (É).
Az ide tartozó szófajok megállapításában nincs teljes összhang az egyes munkák között, de az alábbi öt csoportot mindegyik munka ide sorolja:
- a segédigék (és segédigenevek) – Ny
- a névutók (és névutómelléknevek) – Ny
- az igekötők – Ny
- a névelők – L
- és a kötőszók – K
- és a módosítószók - K
Egy bővebb osztályozás szerint az alábbiak is a viszonyszók körébe tartoznak:
- tagadószók – L
- mint segédszó – Ny
- partikulák – É
A módosítószók egyes források szerint viszonyszók, mások szerint mondatszók. Ezek a szavak közel állnak a partikulákhoz, de nem azonosak velük, mivel a partikula önmagában nem állhat válaszban.
Jegyzetek
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Viszonyszó, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.