Ulánbátor: Mongólia fővárosa

A város a Tola folyó (a Szelenga mellékfolyója) partján fekszik, mintegy 1300 m tengerszint feletti magasságban. A város mellett emelkedik a mongolok egykori szent hegye, a Bogd-úl, amely ma természetvédelmi terület.

Lakóinak száma 1968-ban 260 ezer, 1977-ben 345 ezer, 2005-ben – a vonzáskörzetekkel, Nalajh várossal együtt – 764 ezer fő volt. 2007-ben elérte az 1 milliót, a 2010-es évek végére pedig az 1,4 milliót is meghaladta.

Éghajlat

A település a leghidegebb telű főváros a bolygón, éghajlata szélsőségesen kontinentális: a rövid nyár meleg, a tél hosszú és extrém fagyos tartósan mínusz harminc fok alatti hőmérséklettel, de nem ritka a mínusz negyven fok sem. Kevés az évi csapadék, zöme nyáron hull le, a levegő páratartalma rendkívül alacsony. A napsütéses órák száma viszont egész éven át magas a Budapesttel nagyjából egy szélességi fokon levő városban.

 

 

Régi neve Da Hüré (Даа Хурээ) vagy Ih Hüré (Их Хурээ) („nagy kolostor”); 1911-től, az önálló Mongólia megalakulásától 1924-ig Nijszlel Hüré (Нийслэл Хурээ) („főváros-kolostor”). Külföldön az orosz Urga elnevezést vették át, ami a mongol örgö („jurtapalota”) szóból ered. Később kapta az Ulánbátor nevet, ami ’vörös hős’-t jelent.

1639-ben jött létre az első buddhista főpapi székhely egy lámakolostorban, amely – a nomád viszonyoknak megfelelően – egyik helyről a másikra vándorolt, és végül 1778–79-ben telepítették le a mai város helyén. A templomok és szerzeteslakások mellé előbb kínai kereskedők, kézművesek, majd orosz kereskedők települtek, és a 19. század közepére a kolostorváros nemcsak a lámaista egyház, hanem a Kína és Oroszország közötti teakereskedelem központja lett. A régi fővárosnak két központja volt: a nagyobbik a mai Szühebátor tér helyén állott kolostor körül, a kisebbik az ún. Gandan-dombra épült kolostor körül alakult ki; ezeket vették körbe a városi lakosság jurtái. Különálló negyedet alkottak a kínai kereskedők vályogházai. A 20. század elején a városban száznál több kisebb-nagyobb szentély, kolostor működött, közel 15 ezer szerzetessel. Amikor 1911-ben megdöntötték a mandzsu császárság hatalmát, az önállóvá lett ország uralkodója az addigi főpap (a Dzsepcundamba Kutuktu, azaz a Bogdo gegen) lett. Az ő idejében létesült Urgában többek között az első jelentősebb villamos erőmű, valamint az orosz-mongol nyomda, ahol az első mongóliai és mongol nyelvű újságokat nyomtatták. A város 1919-ben a kínaiak, majd a fehérgárdista Ungern báró hatalma alá került, végül 1921-ben a Vörös Hadsereg által támogatott mongol csapatok vették birtokukba. 1924-ben a Nagy Népi Hurál (parlament) első ülésén kikiáltották a népköztársaságot: a főváros ekkor kapta a mai Ulánbátor (’Vörös Hős’) nevet. A forradalom után itt kezdődött el az ország újkori élete. A város szovjet segítséggel épült, és az 1930-as években ugyancsak szovjet „segítséggel” szüntették meg buddhista jellegét, rombolták le szinte összes templomát, lámakolostorait.

A jelentősebb építkezések az 1940-es évek második felében kezdődtek, a fontosabb középületek ma is a sztálini korszak neobarokkos, neoklasszicista jellegzetességeit hordozzák. A régi városszerkezet gyökeresen megváltozott, korszerű út- és közműhálózat létesült, és szovjet mintára lakótelepeket (ún. mikrorajonokat) alakítottak ki. A belső kerületekből az 1970-es évekre eltűntek a jurták és vályogházak, de a kiépített körzeteket ma is jurtatelepek sokasága övezi.

A város központja a mongol forradalom vezéréről elnevezett Szühebátor tér, itt rendezték a kommunista állam központi ünnepségeit, és 1989-ben itt kezdődtek a kommunista rendszer elleni első megmozdulások is. A téren áll a Nagy Népi Hurál (parlament) palotája, melynek építését 1945-ben fejezték be (1961-ben átépítették), és az Állami Opera és Balettszínház épülete (1945–1949). Szühebátor és Csojbalszan szovjet mintára épített mauzóleumát 2005-ben eltávolították a térről, hogy helyet adjanak Dzsingisz kán készülő új emlékművének. A város sokáig legmagasabb épülete volt a Béke sugárúton épült, nyolcemeletes, 1969-ben megnyitott nagyáruház (Их дэлгүүр).

 

A főváros első nagyipari létesítménye az 1934-ben alapított Iparművek volt, körülötte alakult ki a gyárnegyed. Kiemelkedő iparágak többek között a fémfeldolgozó ipar, az élelmiszeripar, az építőanyag-gyártás; a legfontosabb létesítmények az NDK-magyar együttműködéssel épített húsipari kombinát, a bőr- és ruhagyár, a központi malom. A főváros vonzáskörzetéhez tartozó Nalajh ipari városban szénbánya, üveggyár működik, Szonginóban 1973 óta üzemel a jelentős magyar segítséggel létesített, korszerű oltóanyag- és takarmánygyár.

A városi tömegközlekedés autóbuszokon bonyolódik le; 1987 óta több új trolibuszvonal létesült.

A külföldi kapcsolatot az Oroszország és Kína között közlekedő, Ulánbátort is érintő vasútvonal, illetve az ország egyelőre egyetlen nemzetközi repülőtere, a Dzsingisz Kán nemzetközi repülőtér biztosítja. A megyeszékhelyekre rendszeres légi járatok közlekednek.

A várostól 30 km-re délre épülőben van egy új nemzetközi repülőtér, melynek alapkövét 2012. áprilisában tették le, de a munkálatok többszöri halasztást szenvedtek, így 2020-ban is függőben volt még.

Naushkin keresztül vasúti összeköttetés van a Transzszibériai vasútvonalhoz, valamint a kínai vasúthálózathoz Csiningen keresztül. Ulánbátor közúti összeköttetésben áll Mongólia legtöbb nagyobb városával. Mongóliában a legtöbb út burkolatlan és jelöletlen, a közúti közlekedés nehézkes és lassú a sok kátyú miatt. Még a városon belül sem minden út aszfaltozott, és sok aszfaltozott út rossz, elhanyagolt állapotban van.

Ulánbátorban sok a használtan importált személygépkocsi Japánból és Koreából. Ezek egy része jobbkormányos és illegálisan került be az országba. A gyalogosok fegyelmezetlenek, sok a gyalogos baleset. Az ittas vezetés gyakori.

Évente kétszer, májusban és szeptemberben tartják meg az ulánbátori könyvvásárt a Szühebátor téren. Az esemény évente több mint 300 írót, több mint 120 könyvkiadót és szervezetet, valamint a város és más régiók olvasóit vonzza. Lehetőség van a szerzőkkel való eszmecserére és a könyvek dedikálására. A könyvfesztivált a városi kulturális osztály és az Oktatási Minisztérium szervezi.

Oktatás

A fővárosban találhatók az ország legjelentősebb felsőoktatási és kulturális intézményei, köztük a Mongol Állami Egyetem és további négy főiskola, valamint a legnagyobb nyilvános könyvtár. Az Állami Opera és Balettszínház mellett a városnak több prózai színháza is van.

Művészet

A Természetrajzi Múzeum állandó kiállításának nevezetessége a Góbi-sivatagban kiásott két hatalmas dinoszaurusz-csontváz. A hagyományos és az újkori mongol művészet alkotásai láthatók a 17. századi buddhista főpapról és szobrászról, Dzanabadzarról elnevezett Szépművészeti Múzeumban.

Fesztivál

Kiemelkedő látványosság a nemzeti ünnep, a Nadam évente megrendezett rendezvénysorozata, a hagyományos birkózó-, íjász- és lovasversenyekkel.

Az állami operaszínház	A drámai színház	A Nemzeti Galéria

Környezetszennyezés

A városközponthoz közeli, széntüzelést használó gyárak miatt a légszennyezés jelentős. A rengeteg, engedély nélkül létesített jurta és bódé szintén széntüzelést alkalmaz.

• A főváros nevezetessége az egyetlen lámakolostor, mely a szocializmus évei alatt is működhetett, a Gandan (Örömteli) kolostor. Legrégibb szentélye a 19. század közepén épült.
• A Palotamúzeum az utolsó Bogdo gegen (főpap és egyben világi uralkodó) téli palotájának fennmaradt épületeiből: hat kínai stílusú templomból és az orosz stílusú, emeletes lakóházból áll. Az épületegyüttest a díszkapukkal és a palotakerttel együtt 1893–1903 között alakították ki, eredetileg jóval nagyobb területen.
• Az egykori Csojdzsin láma kolostorát 1904–1905-ben építették a kínai pagodák stílusában, 1941-ben Vallástörténeti Múzeummá alakították át. Egyedülálló az itt őrzött ún. cam-maszk-ok gyűjteménye: az istenségeket ábrázoló különféle álarcokat rituális táncok alkalmával viselték a szerzetesek.

A város hivatalos honlapja alapján:

•   Denver, Amerikai Egyesült Államok
•   Gold Coast, Ausztrália
•   Irkutszk, Oroszország
•   Mijakonojo, Japán
•   Moszkva, Oroszország
•   Szöul, Dél-Korea
•   Tajpej, Tajvan
•   Hohhot, Kína

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Улан-Батор című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Kara György: Mongólia (1979) ISBN 963-243-062-X

• Ulánbátor hivatalos honlapja Archiválva 2012. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben (mongolul)
• Az Ulánbátori Városi Tanács honlapja Archiválva 2021. május 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (mongolul)
• Ulánbátor polgármesterének honlapja (mongolul)