The Pogues

A zenekar első frontembere Shane MacGowan volt, de 1991-ben alkoholproblémái miatt kénytelen volt elhagyni a zenekart. Az új énekes Joe Strummer, majd Spider Stacy lett. A The Pogues 1996-ban feloszlott. 2001-ben újra összeálltak, és azóta rendszeresen adnak koncerteket. Új anyagot nem vettek fel, és Spider Stacy közlése szerint nem is tervezik új számok rögzítését. Zenéjükben a punkot ötvözik a hagyományos ír hangzással és hangszerekkel, például furulyával, mandolinnal és harmonikával. A zenekar Pogue Mahone néven alakult, amely az ír póg mo thóin (magyarul: csókold meg a seggem!) angolos változata.

The Pogues
Információk
Eredet	Egyesült Királyság
Alapítva	1982
Aktív évek	1982–1996 2001-
Műfaj	kelta punk
Kiadó	WEA International, MCA, Stiff, Island, Chameleon
Tagok
Shane MacGowan Spider Stacy Jem Finer James Fearnley Andrew Ranken Darryl Hunt Terry Woods
Korábbi tagok
Cait O'Riordan Phil Chevron Joe Strummer Dave Coulter James McNally Jamie Clarke
A The Pogues weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz The Pogues témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A The Pogues leendő tagjai – az énekes MacGowan, a furulyás Peter „Spider” Stacy és a bendzsós Jem Finer – a The Millwall Chainsaws nevű zenekarban játszottak az 1970-es évek végén. MacGowan és Stacy egy 1977-es, a The Roundhouse-ban tartott Ramones-koncerten, a férfi WC-ben találkozott. MacGowan ekkor a The Nips nevű zenekarban zenélt. A Millwall Chainsaws Stacy zenekara volt, nevüket később The New Republicansra változtatták. 1982-ben a The Nips harmonikása, James Fearnley csatlakozott MacGowanékhoz, és megalapították a Pogue Mahone-t. Először 1982. október 4-én léptek fel a londoni The Pindar of Wakefieldben.

 

Később csatlakozott az együtteshez a basszusgitáros Cait O’Riordan és a dobos Andrew Ranken. A zenekar londoni sörözőkben és klubokban lépett fel, majd megjelentette a Dark Streets of London című kislemezét. Nagyobb ismertségre 1984-ben a The Clash előzenekaraként tett szert. Nevüket – a BBC-hez érkező panaszok miatt – The Poguesra rövidítették. Első nagylemezük, a Red Roses for Me a Stiff Records kiadásában jelent meg 1984 októberében. Ismertségük tovább nőtt, amikor a népszerű televíziós műsor, a The Tube leadta a Waxie's Dargle videóját. A klip, amelyben Spider Stacy rendszeresen fejbe verte magát egy sörös tálcával, a nézők egyik kedvence lett.

1985-ben Elvis Costello segítségével sikerült felvenniük a Rum Sodomy & the Lash című lemezt. Az album címe egy híres idézet, amelyet hibásan Winston Churchillnek tulajdonítottak. A politikus állítólag ezekkel a szavakkal – rum, szodómia és korbács – jellemezte a brit haditengerészet igazi hagyományait. Az együtteshez csatlakozott Philip Chevron gitáros.

A sikert az együttes nem tudta meglovagolni: visszautasították az újabb nagylemezre szóló ajánlatot, helyette inkább egy négyszámos kislemezt (Poguetry in Motion) adtak ki. Cait O’Riordan hozzáment Costellóhoz, és kilépett, helyére a Plummet Airlines és a Pride of the Cross korábbi basszusgitárosa, Darryl Hunt érkezett. Csatlakozott a több hangszeren játszó Terry Woods is. 1987-ben, kevéssel a The Dublinersszel együtt kiadott The Irish Rover után a Stiff Records tönkrement. Az együttes tagjai és O’Riordan szerepet vállalt Alex Cox Straight to Hell című filmjében.

1987-ben megjelent az If I Should Fall from Grace with God című lemez, rajta a kislemezen is kiadott Kirsty MacColl-Shane MacGowan duettel, a Fairytale of New Yorkkal. Ez a szám a karácsonyi csúcsszezonban első helyre került az ír, másodikra a brit listán. A VH1 UK 2004-es, 2005-ös és 2006-os felmérésén is a legjobb karácsonyi dalnak választották. Beszavazták a 27 legjobb dal közé is, amely nem vezette a brit slágerlistát. 2007-ben a BBC a homoszexuálisok érzékenységére hivatkozva cenzúrázta a számot, de a közfelháborodás miatt a rendelkezést visszavonta.

 

A The Pogues ebben az időszakban volt kereskedelmi sikere csúcsán, viszont az alkoholproblémákkal küzdő MacGowan egyre kiszámíthatatlanabb és megbízhatatlanabb lett. 1990-ben megjelent a Hell's Ditch, majd a következő évben az együttes megvált énekesétől. Helyét a The Clash volt frontembere, Joe Strummer vette át, de 1992 tavaszán őt is kirúgták. Ettől kezdve Spider Stacy énekelt. 1993-ban megjelent a Waiting for Herb, az együttes harmadik és utolsó olyan számával, a Tuesday Morninggal, amely bejutott a slágerlista első húsz helyére. Terry Woods és James Fearnley kilépett, helyükre David Coulter és James McNally érkezett. Nemsokára rossz egészsége miatt távozni kényszerült Phil Chevron is, akit Jamie Clarke helyettesített.

A zenekar utolsó, hetedik stúdiólemeze, a Pogue Mahone megbukott, és az együttes 1996-ban feloszlott. Shane MacGowan szerint a szakítás egyik oka az volt, hogy vita volt a tagok között a dalok politikai üzenetéről. Míg korai számaik között több is (például a Streams of Whiskey) nyilvánvalóan köztársaságpárti volt, a kilencvenes évek közepén ezt már nem akarták valamennyien vállalni.

A The Pogues felbomlása után Spider Stacy, Andrew Ranken és Darryl Hunt együtt játszott a The Vendettasban. Repertoárukban néhány The Pogues-szám is szerepelt. Először Ranken, majd Hunt lépett ki, utóbbi a Bish nevű zenekarban folytatta. Ranken több együttesben (Kippers, The Municipal Waterboard, The Mysterious Wheels) is játszott. Shane MacGowan még 1992-ben megalapította a Shane MacGowan and The Popes nevű zenekarát, amely két lemezt is kiadott. Jem Finer 2005-ben megjelentette a Bum Steer című lemezt, James Fearnley pedig az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol a The Low And Sweet Orchestra, majd a Cranky George Trio tagja lett. Philip Chevron ismét életet lehelt korábbi zenekarába, a The Radiatorsba. Terry Woods The Bucks néven alapított zenekart Ron Kavanával. Később The Woods Band néven zenéltek.

Az együttes, benne MacGowannel, 2001-ben ismét összeállt egy karácsonyi túrára, majd 2004 decemberében kilenc koncertet adott az Egyesült Királyságban és Írországban. Az együttes azóta aktív, felléptek többek között a Sziget Fesztiválon is.

Jelenlegi tagok

• Spider Stacy – ének, furulya (1982–1996, 2001–)
• Jem Finer – bendzsó, mandolin, szakszofon, gitár, ének (1982–1996, 2001–)
• James Fearnley – harmonika, mandolin, zongora, gitár (1982–1993, 2001–)
• Shane MacGowan – ének, gitár, bendzsó, bodhran (1982–1991, 2001–)
• Andrew Ranken – dob, szájharmonika, ének (1982–1996, 2001–)
• Darryl Hunt – basszusgitár(1986–1996, 2001–)
• Terry Woods – mandolin, gitár, ének(1986–1993, 2001–)

Korábbi tagok

• Cait O'Riordan – basszusgitár, ének(1982–1986, 2004)
• Philip Chevron – gitár, ének(1985–1994, 2001–2013; his death)
• Joe Strummer – ének, gitár(1991–1992; helyettesítette Phil Chevront egy amerikai túrán 1987-ben)
• Dave Coulter – mandolin, hegedű, ütőhangszerek, ukulele (1993–1996)
• James McNally – harmonika, sípok, ütőhangszerek (1993–1996)
• Jamie Clarke – gitár, ének(1994–1996)

• Ez a szócikk részben vagy egészben a The Pogues című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.