Tápióbicske: Magyarországi község Pest vármegyében

Az Alsó-Tápió jobb partján terül el. A legközelebbi település Tápiószentmárton.

Megközelítése

A 4-es főútról Monor–Gomba–Bénye–Káva–Pánd, a Pilis–Káva–Pánd és a Cegléd–Tápiószentmárton útvonalakon, a 31-es főútról Nagykáta vagy Tápiószecső felől közelíthető meg. A legközelebbi vasútállomás Nagykátán található.

A község területe, a régészeti leletek tanúsága szerint, a bronzkortól lakott. A honfoglalás óta az Árpád-kori Bicske (Bikchely) nemzetség ősi fészke. A hagyomány szerint az itteni mocsárvilágban eltévedt IV. Béla magyar királyt, bicskei Bitskey András és fegyverhordozói igazították útba Buda felé. Erre utal a bicskei Bitskey család címerében a Budát mutató csillag szimbóluma; ez az egyetlen földesúri família a Tápió-vidéken, amely az Árpád-kortól az 1848-as jobbágyfelszabadításig fennmaradt és birtokait megőrizte. Az első írásos adat 1250-ből ismert. A török idők alatt elnéptelenedett falut a 18. században a Bichkey, Beleznay és Bárdy családok birtokolták. A török kiűzés után több helyi nemesi birtokos család áttért a kálvinizmusról a katolicizmusra; 1733. június 17.-én idősebb bicskei Bitskey István (1703–1773), tápióbicskei birtokos tért át. Első felesége, földeáki Návay Anna, földeáki Návay Pál és Borsos Erzsébet lánya, 1735-ben hozta világra egyetlenegy fiát, Bicskey Mihályt. Bitskey István második feleségétől, nemes Csebi Katalin (1720–1797) úrnőtől több gyermeke született: köztük, bicskei Bitskey Sebestyén (1764-1826), királyi kapitány, bicskei Bitskey Gábor (1756-†?), és bicskei Bitskey Abigail (1758-†?), a valkházi születésű nemes Takáts Ádám (1758-1812), birtokosnak a házastársa volt. Takáts Ádám leszármazottja volt Takács alias Deák György úrnak, aki 1694. szeptember 10.-én szerzett nemesi armális címereslevelet I. Lipót magyar királytól.

Egy másik ágához tartozó Bitskey Erzsébet és más örökösök 1730-ban a földbirtokának egy részét eladták Beleznay Jánosnak, összesen 2947 rajnai forintért. 1773-ban és 1785-ben újabb részek jutottak Beleznay család kezére. Onnantól fogva a Beleznay család igen meghatározó tényezőnek kezdett számítani a helyi birtokosok között.

A tápióbicskei ütközet

 

1848 nyarán Tápióbicskén az újoncozás alkalmával lázongás tört ki, amit vármegyei erővel kellett lecsillapítani. A szabadságharc egyik győztes ütközetét vívta itt a magyar honvédsereg 1849. április 4-én. A magyar veszteség nyolcszáz halott volt, akiket a homokbuckák alól 1882-ben temettek közös sírba. Itt zajlott le a Hermann Riedesel őrnagy és Színi Sebő Alajos alezredes közötti párviadal, amelyet Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényében örökített meg.

A dicsőséges ütközet emlékét híven őrzik a lakók. Vaskereszt mutatja az elesett honvédek, császári katonák, valamint a párviadalban elesett Riedesel báró hamvainak helyét. A többi áldozat végső nyughelye felett pedig kőkereszt áll.

A tápióbicskei csata emlékére az akkori bíró – Fehér István és felesége Csikós Terézia – vagyonuk egy részének felajánlásával alapítványt hozott létre. Miszerint a dicsőséges tavaszi hadjárat győztes csatájának évfordulóján – április 4-én – minden évben zsömlét osztanak a falu kisdiákjainak, akik részt vettek az évforduló ünnepén. A Fehér István és Csikós Terézia tiszteletére emelt emlékmű a nagykátai úton van, nem messze a párviadal színhelyétől, hamvaik helyét a tápióbicskei temetőben kopjafa jelzi. A tápióbicskei Kultúrházat Fehér Istvánról nevezték el.

Fáklyás menettel ünnepli a település minden évben az ütközet évfordulóját. Azt a falurészt pedig, ahol Jellasics altábornagy, horvát bán seregei táboroztak, Horvátországnak hívják.

Polgármesterei

• 1990–1994: Láng Ferenc (független)
• 1994–1998: Láng Ferenc (független)
• 1998–2002: Láng Ferenc (független)
• 2002–2006: Láng Ferenc (független)
• 2006–2010: Blahúz László (független)
• 2010–2014: Kanyó Sándor (független)
• 2014–2019: Kanyó Sándor (független)
• 2019-től: Herczegh Róbert (független)

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,3%-a magyarnak, 4,1% cigánynak, 0,3% németnek, 0,8% románnak mondta magát (12,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 55,8%, református 5,1%, evangélikus 1,6%, görögkatolikus 0,7%, felekezeten kívüli 16,8% (19,2% nem nyilatkozott).

2022-ben a lakosság 83,9%-a vallotta magát magyarnak, 3% cigánynak, 1,1% románnak, 0,5% németnek, 0,1-0,1% lengyelnek, görögnek, szlovénnek és ukránnak, 1,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (15,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 35,8% volt római katolikus, 4,1% református, 1,1% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 0,1% izraelita, 0,1% ortodox, 1,1% egyéb keresztény, 0,6% egyéb katolikus, 10,3% felekezeten kívüli (46% nem válaszolt).

 

Római katolikus templom

A szeplőtelen fogantatás tiszteletére szentelt templom építését 1737-ben kezdték a falu közepén, de tornya csak 1786-ban készült el. Az egyhajós, barokk stílusú épület homlokzatát falsávok és tükrös kialakítások tagolják.

A templom oldalhomlokzatait hegedűablakok, tornyát törtívű zsalus ablakok díszítik. A boltozott belső szentélyében 18. századi díszítőfestés van, a lapos kupolán – álperspektivikus keretben – Szentháromság-ábrázolás látható. A főoltár mögött pedig festett oltárépítmény látható. Az oltárok 18. századi, megújított alkotások, a padjai állítólag a régi budai egyeteméi voltak.

A templomkertben első világháborús emlékmű áll, melyen az első világháborúban elesett tápióbicskei katonák neve olvasható.

Honvédemlékmű

1849. április 4-én Tápióbicske határában zajlott az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik győztes csatája. A csata színhelyén álló, 1910-ben emelt szobor, Jankovich Gyula alkotása.

Gyurgyalag-telep

A temető melletti ún. Agyigácsó-gödör meredek löszfalában nagyon gazdag gyurgyalag-telep található.

Bicskey-kúria

A Bicskey család kúriája az egyik legrégibb nemesi kúria a vármegyében, 1690 körül már állt. A 19. század első felében klasszicista stílusban átépítették, eredeti stílusjegyei elvesztek.

Az épületben később téeszirodákat rendeztek be, jelenleg magántulajdonban van. Érdekessége, hogy máig megtalálható mellette a hajdani cselédház.

•   Csiliznyárad, Szlovákia

 

• www.tapionicske.honlapom.com
• Tápióbicske az utazom.com honlapján
• Maksa Ferenc: A tápióbicskei csata, 1849. április 4.; Nagykáta Barátainak Köre, Nagykáta, 1986 (Nagykátai füzetek)
• Szabó Attila: Tápióbicske; szerk. Egey Tibor; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2000 (Száz magyar falu könyvesháza)
• Hermann Róbert–Kucza Péter: 1848–1849. Szabadságharc a Tápióvidéken. A tápióbicskei ütközet; Káta '95 BT, Nagykáta, 2002
• Nagy Imre: Tápiómentén vadásztam, 2007–2017; Aposztróf, Bp., 2020

• Tápióbicskei repülőtér