Szellemi Kulturális Örökség

A nemzetközi jogi dokumentum a csatlakozott részes államok számára meghatározza a végrehajtással kapcsolatos lépéseket, feladatokat.

A szellemi kulturális örökség lehet:

• szóbeli hagyomány, és kifejezési forma, tradicionális előadó művészet;
• társadalmi szokás és rítus, ünnepi esemény;
• a természettel és a világegyetemmel kapcsolatos ismeretek, valamint
• a hagyományos kézművestermékek előállításához szükséges tudás és készség.

A UNESCO az egyezmény alapján hivatalos listát vezet, amely 2017 elején 429 kulturális egységet tartalmazott.

Külön lista tartalmazza a sürgős védelmet igénylő szellemi kulturális örökségeket; ezek általában a végleges eltűnéssel fenyegetett népszokások és szertartások, amelyek megőrzése fokozott állami támogatást igényel.

Magyarország 2006-ban ratifikálta csatlakozását az UNESCO szellemi kulturális örökség megőrzéséért létrejött Egyezményhez (XXXVIII./2006 törvény).

Az egyezmény szakmai koordinálásáért Magyarországon a Szabadtéri Néprajzi Múzeum a felelős.

Magyarország a UNESCO által nyilvántartott világörökségi lista mellett a kulturális miniszter 2009. május 19-én kelt felhívásával létrehozta a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékét is. A nemzeti jegyzékre került örökségek használhatják a „Szellemi Kulturális Örökség Magyarországon” logóját.

Az UNESCO jegyzékben szereplő magyarországi tételek:

• Mohácsi busójárás (2009)
• Táncházmozgalom (2011)
• Matyó népművészet (2012)
• A népzenei örökség megőrzése Kodály-módszerrel (2016)
• Solymászat (2017; Ausztria, Belgium, Csehország, Egyesült Arab Emírségek, Franciaország, Katar, Kazahsztán, Koreai Köztársaság, Magyarország, Marokkó, Mongólia, Németország, Olaszország, Pakisztán, Portugália, Spanyolország, Szaúd-Arábia, Szíria közös öröksége)
• Kékfestés (2018; Ausztria, Csehország, Magyarország, Németország, Szlovákia közös öröksége)