Somkuti Elemér: Magyar erdőmérnök, egyetemi tanár

Somkuti Elemér (Ózd, 1923.

október 25.2004) magyar erdőmérnök, egyetemi tanár.

Somkuti Elemér
Született1923. október 25.
Ózd
Elhunyt2004 (80-81 évesen)
Foglalkozása
  • erdőgazdálkodási mérnök
  • egyetemi oktató
SablonWikidataSegítség

Élete

1923. október 25-én született Ózdon, alkalmazotti családban; apja MÁV segédtiszt volt. Középiskolai tanulmányai végeztével Miskolcon érettségizett, 1941-ben. Diplomáját 1949-ben szerezte meg, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karának Erdőmérnöki Szakán, Sopronban.

Ezt követően a Debreceni Erdőigazgatóságnál, majd a Miskolci Erdőrendezőségnél helyezkedett el. Tudományos pályafutását 1952-ben kezdte a Moszkvai Erdőipari Egyetemen, ahol a Magyar Tudományos Akadémia aspiránsaként V. G. Nyeszterov akadémikus tanszékén dolgozott. Kandidátusi értekezését Az erdeifenyő növekedésének néhány sajátossága címmel írta meg, és 1955-ben védte meg Moszkvában, ezzel elnyerve a mezőgazdasági / erdészeti tudomány kandidátusa tudományos fokozatot és a doktori címet.

Hazaérkezését követően az Erdészeti Tudományos Intézet igazgatóhelyettese lett, majd 1958-ban az Erdőmérnöki Főiskola Üzemtani Tanszékére nevezték ki, később a KGST Fa és Cellulóz Állandó Bizottságának megválasztott nemzetközi titkára lett. Egyetemi tanárrá 1962-ben nevezték ki, már a tanszéke vezetőjeként, a földművelésügyi miniszter 1962. július 31-i előterjesztése alapján.

A Sopronban megkezdett oktatói és tudományos tevékenysége 1966 után, egyéb feladatok miatt megszakadt: 1966-1969 között a budapesti Faipari Kutatóintézet igazgatójaként tevékenykedett, majd 1969-1975 között a KGST moszkvai titkárságán faipari külszolgálati megbízást látott el. 1976-ban tért vissza Sopronba, ahol ismét tanszékvezető egyetemi tanár lett az Erdészeti és Faipari Egyetem Üzemtani Tanszékén.

1985-ben szerezte meg a Magyar Tudományos Akadémián a mezőgazdasági (erdészeti) tudomány doktora tudományos fokozatot Erdészeti termelés a fejlesztési feladatok tükrében című disszertációjával. A nyugdíjkorhatár eléréséig, 1988-ig vezette a tanszékét, de még azt követően is megbízták az erdészeti üzemgazdaságtani tárgyak további gondozásával.

1962-1965 között ő töltötte be az Erdőmérnöki Kar dékáni tisztét és átmenetileg az egyetem helyettes vezetői tisztségét is. 1976-tól nyugdíjazásáig volt a Kari Tanács tagja, közben, 1978-79 között ismét rektorhelyettesként is tevékenykedett. Tagja, illetve elnöke volt a Magyar Tudományos Akadémia több bizottságának és testületének.

Tudományos munkásságát számos publikáció dokumentálja. Társszerzője volt 6 szakkönyvnek, a szaksajtóban pedig több mint 80 cikket publikált. Magyarország gazdasági átalakulásával kapcsolatban főleg az erdőtörvény, a földforgalom és az erdőgazdálkodás szervezeti és tervezési feladatainak újonnan fellépő problémái, valamint a környezet terhelésével és védelmével kapcsolatos kérdések foglalkoztatták.

Kiváló orosz és német nyelvtudással rendelkezett, amit jól kamatoztatott a nemzetközi tudományos kapcsolatok kiépítésében. Elismert tagja volt a szláv nyelvterületen működő erdészeti és faipari ökonómiával foglalkozó tanszékek rendszeres tudományos konferenciáinak. Meghatározó résztvevője volt a göttingeni és a soproni egyetemek erdészeti karai között 1984-ben kötött tudományos együttműködési megállapodásnak; ez utóbbival kapcsolatos kutatómunkája elismeréseként 1990-ben átvehette a német intézmény által adományozott Heinrich-Christian-Burckhardt-emlékérmet.

Eredményes munkája elismeréseként több más kitüntetésben is részesült. 1961-ben az Erdészet Kiváló Dolgozója, 1963-ban a Szocialista Munkáért Érdemérem tulajdonosa lett. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát 1968-ban kapta meg, 1974-ben pedig KGST Jubileumi Emlékérmet kapott.

1991. július 1-jén vonult nyugállományba, de még nyugdíjasként is sokáig állt kapcsolatban a tanszék munkájával és aktív résztvevője maradt több tudományos fórumnak. Eredményekben gazdag életútja elismeréseként 2004. augusztus 20-án a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az Életfa emlékplakett kitüntetés ezüst fokozatát adományozta a számára.

Források

Jegyzetek

Tags:

19232004Október 25.Ózd

🔥 Trending searches on Wiki Magyar:

Budapest kerületeiVI. György brit királyNovellaViggo MortensenFallout (televíziós sorozat)Ipari forradalomKanadaRómeó és Júlia (színmű)Gyilkos elmékGólkirályságReal Madrid CFMax VerstappenPuzsér RóbertCane corsoBerzsenyi DánielWinston Churchill (miniszterelnök)LepkehimlőII. Erzsébet brit királynőFreddie HighmoreSzlovéniaWolfgang Amadeus MozartBartók Béla (zeneszerző)Szoboszlai DominikTestvérek (televíziós sorozat, 2021)Rendszerváltás MagyarországonSzekér GergőTartaroszEiffel-toronyDunaújvárosEgyesült Királyság2024-es Eurovíziós DalfesztiválKoszovóMars (bolygó)SzlovákiaAdrian NeweyFerrari ViolettaMezőörsBudapest Liszt Ferenc nemzetközi repülőtérMikszáth Kálmán (író)Schmuck AndorDonáth AnnaMagyarországi TanácsköztársaságEgri csillagokMihail Szergejevics GorbacsovMagyar választási rendszerRómai BirodalomNewton törvényeiDániaKolozsvárMagyar labdarúgó-bajnokság (első osztály)Bodrogi GyulaNew YorkTatárjárás MagyarországonSzabó MagdaSógunMagyar költők, írók listájaIV. Balduin jeruzsálemi királySemmelweis IgnácBalog Zoltán (püspök)Nicolae CeaușescuII. András magyar királyHúsvétBenito MussoliniGümőkórOsztrák–Magyar MonarchiaNagy-Kálózy EszterMontenegróWładysław SzpilmanAz újonc (televíziós sorozat)TenerifeIsztambulHazatalálsz (televíziós sorozat)Bécs2024. évi nyári olimpiai játékokNemzetközi gépkocsijelek listájaUrsula von der LeyenHidegháborúVuk (film)🡆 More