Római Katakombák

A katakombák összhossza mintegy 150 km. Közülük az ókeresztény földalatti temetők és menedékhelyek a leghíresebbek, amelyek külön katakombákban, vagy akár egymással összekapcsolva vannak.

Római katakombák
Ország	Olaszország
Település	Róma
Hely	Róma
Építési adatok
Építés éve	2. századtól
Típus	temető, közösségi hely
Hosszúsága	150 km m
Elhelyezkedése
Római katakombák (Via Appia) Pozíció Róma térképén
é. sz. 41° 53′ 40″, k. h. 12° 29′ 54″41.894444444444, 12.49833333333341.894444°N 12.498333°E, k. h. 12° 29′ 54″41.894444444444, 12.49833333333341.894444°N 12.498333°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Római katakombák témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A 2. századtól kezdve Róma összes vallásának hívei temetkeztek katakombákban elsősorban a túlzsúfoltság és a helyhiány miatt. Az etruszkok, mint sok más európai nép is, földalatti kamrákban temetkeztek. Az eredeti római szokás az elhamvasztás volt, amely után a maradványokat egy edényben vagy urnában helyezték el. A korai keresztények temetkezési szokásai azonban némileg eltértek ettől a gyakorlattól, és a feltámadás reménye miatt nem hamvasztották el a halottaikat, hanem inkább eltemették őket. A keresztények titkos összejöveteli helynek használták a katakombákat, amelyek egyben temetkezési célt is szolgáltak.

A katakombák a többes számban álló latin catacumbæ (catacumbae) szóból ered, mégpedig a cata tumbas (a sírok között), kifejezésből, eredetileg az ógörög κατα (lenn) illetve τυμβος (sír) szavakból. Ez föld alatti helyet jelöl. Eredeti nevük pedig coemeterium volt; amely a görög koimétérion (=nyugvóhely) szóból származtatható, és olyan temetőt jelöl, amely lehet a felszínen vagy a föld alatt.

Az adott katakombákat egyes szentekről vagy az illető terület tulajdonosának neve után nevezték el.

 

 

Történelem

Az első században a római keresztények nem rendelkeztek saját temetőkkel. Ha földet birtokoltak, eltemették a rokonokat ott, különben a közös temetőkre szorítkoztak, ahol a pogányokat temették el. A keresztény közösségek idővel egyre inkább ragaszkodtak ahhoz, hogy halottaikat közös helyen, „megszentelt földbe” temessék el. Ezért a 2. század első felétől a különböző támogatások és adományok eredményeképp megvásároltak bizonyos nagyságú földterületet a temetőjük számára. Mivel földi javakkal nem nagyon rendelkeztek (→ anyagi lemondás), viszont számuk gyorsan gyarapodott, először vízszintes rétegben, szorosan egymás mellé helyezték el a koporsókat, majd tárnákat építettek, s több szint mélységben, különféle rétegekben szűk utcákat képezve, a holttestet jobbról és balról ezekben hosszában helyezték el, ahol a halottak számára félkör alakú üreget (arkoszólium) vájtak, melynek alján egy alkalmas mélyedés volt, melyet a test behelyezése után kőlap fedett le vagy pedig elfalazták. Ezután ráerősítették a meghalt személyre vonatkozó személyes adatokat tartalmazó kőtáblát. (A talált kőfeliratok ma egész folyosókat töltenek be a lateráni múzeumban.(wd)).

 

A katakombák létezéséről a hatóságok természetesen hivatalosan is tudtak, a telkek tulajdonjogát nyilvántartották, a föld kitermelését sem lehetett titokban tartani, ezért nem igazak azok a mondák, amelyek a katakombák rejtelmességéről szólnak. Ahogy telt az idő, a katakombák egyre nagyobbak lettek. A nagyobb méretűek 250 után keletkeztek. Bár a katakombák alkalmasak voltak istentisztelet tartására, a rendes istentiszteletek helye azonban - még az üldözések idején is - általában a városban, nagyobb magánházakban volt.

Lásd még: ókeresztény egyház

A 313-as milánói ediktum kibocsátása után, amelyben I. Constantinus császár biztosította a szabad vallásgyakorlatot, a keresztények elhagyták a katakombákat. Amikor a barbárok (gótok, longobárdok) betörtek Itáliába és megtámadták Rómát, megsemmisítettek sok műemléket, beleértve a katakombákat is. Részben a barbárok támadásainak volt köszönhető, hogy a mártírok, szentek, pápák földi maradványainak nagy részét a városfalakon belüli bazilikákba szállították át, továbbá a felvirágzó szentek és ereklyék tisztelete miatt Itália számos pontjára kerültek. A középkorra a katakombák zöme elhagyatottá vált és nagy részük feledésbe is merült. Csak három katakomba maradt még ismert; ezek közül az egyik a Szent Sebestyén (San Sebastiano) volt, ahol a hagyomány alapján egykor Péter és Pál apostol maradványait őrizték (3-4. sz.), ezért fontos zarándokhellyé vált.

A 16. században munkások leszakadtak a Priscilla-katakombába, ezután kutatni kezdték a föld alatti üregeket. A katakombák régészeti feltárása Antonio Bosio (1575-1629) nevéhez köthető, aki a "földalatti Róma Kolumbusza" nevet kapta. A 19. században a katakombák, különösen a Szent Callixtus szisztematikus feltárását Giovanni Battista de Rossi (1822-1894) vezette, aki a keresztény archeológia atyjának tekinthető. A ma ismert katakombák nagy részét ő tárta fel.

A 21. században amikor lézeres technikával eltávolították a falakra rakódott vastag koromrétegeket, ismét jól láthatóvá váltak az antik időkben keletkezett feliratok és falfestmények, amelyek között új, eddig láthatatlan freskókat is felfedeztek.

 

 

Főbb katakombák

A legismertebb katakombák a Szent Kallixtus (San Callisto), a Szent Sebestyén (San Sebastiano) és a Szent Domitilla (San Domitilla), az ókorban épített híres út, a Via Appia mentén, továbbá ezektől távolabb, a Via Salaria-n a Priscilla-katakomba (Catacombe di Priscilla). A négy közül a Szt. Callixtus az egyik leghosszabb és legfontosabb.

Szent Kallixtus katakombái (Catacombe di San Callisto) (wd)

Közel 20 km hosszan kanyarog a föld alatt és az archeológusok mintegy félmillió ember sírját fedezték fel. A folyosókat III. Kallixtusz építtette ki azzal a céllal, hogy itt legyen Róma püspökeinek a hivatalos temetkezési helye. A katakombák négy egymás fölötti szinten oszlanak el. A szépen dekorált ún. Pápák kriptájában a kereszténység első századainak több római püspöke nyugszik: Pontiánusz, Lucius, Eutichianus és II. Sixtus "pápák" érdekes feliratos emlékezéseit olvashatjuk itt. A mártírhalált halt ifjú keresztény Cecíliának (akinek a testét itt találták meg) dedikált Szent Cecília kriptát 7. és 8. századi freskók díszítik. A nekropolisz legősibb szakaszában (2. század) Halak és az Eucharistia szimbólumainak festményeit láthatjuk.

 

Szent Sebestyén katakombái (Catacombe di San Sebastiano) (wd)

A hagyomány alapján itt őrizték a 3-4. között Péter és Pál apostol maradványait. Ennek emlékére épült föléje 340 körül az Apostolok Bazilikája nevű templom. Miután az apostolok maradványait elszállították, a templom az alatta lévő temetőben nyugvó Szent Sebestyén nevét kapta. Ez lett a középkor óta a zarándokok tömege által felkeresett hét templom egyike. A templom alatti katakombák négy egymás fölötti szinten helyezkednek el. Az első szinten találjuk a részben megsemmisült, rideg kápolnát, San Filippo Neri egykori imahelyét. A másodikon nyílik Szent Sebestyén kriptája, aki egy testőrtiszt volt és Diocletianus császár keresztényüldözéseinek idején halt vértanúhalált. A kriptából egy folyosón másik három, az 1. századból származó dekorációkkal és stukkózással ellátott sírhely érhető még el.

Szent Domitilla katakombái (Catacombe di Domitilla) (wd)

Domitilla tágas katakombái a hagyomány szerint a Domitianus által kivégeztetett Flavius Clementis feleségének (vagy unokahúgának) tulajdonát képező egyszerű családi temetkezési helyből alakultak. A katakombák belsejében találjuk Szent Nereus és Achilleus bazilikájának maradványait; az apszis mögötti sírkamra falán látható a Szent Petronellához könyörgő elhunyt Veneranda freskója. A bazilika közelében nyílik a Flavius Aureliusok temetkezési helye. A katakomba egy másik szakaszában a homoním szoborról Jó Pásztornak nevezett helyiség boltozatát a 2. századból fennmaradt festmények díszítik. Végül a katakombák egyik későbbről származó részében gabonapiaci jeleneteket és a mindennapi élet eseményeit megörökítő freskókat láthatunk (3-4. század).

 

Priscilla-katakomba (Catacombe di Priscilla) (wd)

Róma központjától ÉK-re, a Via Salaria-n található. Három szintből áll: egy felszíni keresztény temető; az első földalatti szinten a 2. századból való sírok, majd a legalsó szinten 3-4. századi folyosórendszer.

Hat zsidó katakomba ismert Rómában, ebből kettő van nyitva a nyilvánosság előtt:

• Vigna Randanini (wd) (Via Appia)
• Villa Torlonia (wd) (Via Nomentana)

A római katakombák listája földrajzi elhelyezkedésük alapján:

 

 

 

 

Via Aurelia

• Catacomba di San Pancrazio
• Catacomba di Calepodio
• Catacomba dei due Felici
• Catacomba dei Santi Processo e Martiniano

Via Portuense

• Catacomba di Ponziano
• Catacombe di Generosa

Via Ostiense

• Tomba di san Paolo
• Tomba di san Timoteo
• Catacombe di Commodilla
• Catacomba di Santa Tecla

Via Ardeatina

• Catacomba dei Santi Marco e Marcelliano (o di Basileo)
• Catacombe di Domitilla (Szent Domitilla)
• Catacomba della Nunziatella
• Catacomba di Balbina

Via Appia

• Catacombe di San Callisto (Szent Callixtus)
• Catacombe di Pretestato (Praetextatus)
• Catacombe di San Sebastiano (Szent Sebestyén)
• Ipogeo di Vibia
• Catacombe di Vigna Randanini

Via Latina

• Catacomba dei Santi Gordiano ed Epimaco
• Catacomba di Aproniano
• Ipogeo di via Dino Compagni
• Ipogeo di Trebio Giusto

Via Labicana

• Catacombe dei Santi Marcellino e Pietro
• Catacombe di San Zotico
• Ipogeo degli Aureli (catacomba gnostica)
• Catacomba di San Castulo

Via Tiburtina

• Catacomba di San Lorenzo (o di Ciriaca)
• Catacomba di Novaziano
• Catacomba di Sant'Ippolito
• Catacomba di Santa Sinforosa (oggi nel territorio di Tivoli)

Via Nomentana

• Catacomba di San Nicomede
• Catacomba di Sant'Agnese
• Catacomba maggiore
• Catacombe di sant'Alessandro
• Catacombe di Villa Torlonia

Via Salaria nova

• Catacombe di Santa Felicita
• Catacomba di Trasone
• Catacomba di Sant'Ilaria
• Catacomba dei Giordani
• Catacombe di Priscilla
• Catacombe di via Anapo

Via Salaria vetus

• Catacomba di San Panfilo
• Catacomba di Sant'Ermete (o di Bassilla)
• Ipogeo di via Livenza
• Catacomba ad clivum Cucumeris

Via Flaminia

• Catacomba di San Valentino

• A jó pásztor, egy bárány Krisztus attribútumaival és a Szentlélekkel, amely a bárányt óvja. Ez a szimbólum gyakran szerepel falra festve, vagy domborművű változata szarkofágokon.
• Az orante, imádkozó alak, aki az ég felé tárja karjait, ezzel szimbolizálva az Istennel való egység, egyesülés misztikumát.
• Krisztus monogramjának ábrázolása, amely a görög ábécé X/chi/ és P/ro/ betűkből állt. Mikor ez a monogram volt látható egy sírkövön, az azt jelentette, hogy oda egy keresztény van eltemetve.
• A hal, amely a görögben IXTHYS (Ikhthüsz), és a betűkből a Jézus Krisztus, Isten Fia, a Megváltó szöveg kezdőbetűi olvashatók ki. A hal széles körben elterjedt keresztény szimbólum, összefoglalása a keresztény hitnek.
• A galamb, a csőrében olajfa ággal a Szentlélek szimbóluma, és az isteni békéé.
• Az alfa és az omega, a görög ábécé első és utolsó betűje, amely Krisztust jelképezi, aki minden dolgok kezdete és vége.
• A vasmacska, a megváltás jelképe, a léleké, amelyik az örökkévalóság révébe ér.
• A főnix, ókori mitikus madár, amely elég, de a hamuból feltámad, és ezért a feltámadás szimbóluma

Lásd még: ókeresztény művészet

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Catacombe di Roma című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Catacombs_of_Rome című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások

• Jocelyn Toynbee, Death and Burial in the Roman World, JHU Press, 1996, (angolul)
• Catacombe di Roma

• Ókeresztény egyház
• Katakomba