Párizsi Metró: A francia főváros metróhálózata

16 metróvonalból áll, amelyek főleg föld alatt haladnak, és teljes hosszuk eléri a 226,9 kilométert. A rendszer, amely Párizs egyik jelképévé vált, híres kiterjedt belvárosi útvonálhálózatáról és a szecesszió által befolyásolt homogén építészeti stílusáról.

Párizsi metró (Métro de Paris)
Adatok
Ország	Franciaország
Helyszín	Párizs
Típus	metró
Átadás	1900. július 19.
Hálózat hossza	226,9 km
Vonalak száma	14+2
Állomások/megállók száma	308
Általában használt jármű	a párizsi metró járműparkja
Nyomtávolság	1435 mm
Feszültség	750 V egyenáram
Napi forgalom	5,23 millió (2012)
Éves forgalom	1 559 500 000 (2018)
Üzemeltető
Üzemeltető	RATP
Megrendelő	Syndicat des transports d'Île-de-France
Tulajdonos	RATP Syndicat des transports d'Île-de-France
Elhelyezkedése
Párizsi metró (Métro de Paris) Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 48° 51′ 25″, k. h. 2° 21′ 05″48.856944444444, 2.351388888888948.856944°N 2.351389°E, k. h. 2° 21′ 05″48.856944444444, 2.351388888888948.856944°N 2.351389°E
A Párizsi metró (Métro de Paris) weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Párizsi metró (Métro de Paris) témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az első vonalat 1900-ban avatták fel a világkiállításra. A hálózatot az első világháború kezdetén kibővítették, a metró magja 1920-as évekre készült el. Az 1930-as években a metróvonalak átlépték Párizs határait, mivel megkezdődött az agglomerációs elővárosok bekapcsolása a rendszerbe. A 11. vonal is ebben az évtizedben épült fel. Az 1950 és 1970 közötti décennies voitures (magyarul az autók évtizedei) után több külvárosi vonalat hoztak létre. Az 1960-as években megnyitott RER kibővítette a hálózat kapacitását. A 20. század végén megnyílt a teljesen automatizált 14. vonal, amelyet a RER A vonalának felváltására szántak.

Ma a metró naponta 4,5 millió utast szállít (1,365 milliárd utas 2005-ben). 302 állomást üzemeltet, melyek közül 62-t több vonal is érint.

A vállalat, amely eredetileg a metrót üzemeltette, Compagnie du chemin de fer métropolitain de Paris, röviden CMP vagy Métropolitain néven volt ismert. Az első években azonban csak Métro név alatt vált ismertté. A hálózatot ma a Régie autonome des transports parisiens (RATP) üzemelteti.

A metróvonalak 1-től 14-ig vannak számozva, további két kisebb vonallal. Az utóbbiak a 3bis és a 7bis neveket viselik, mivel ezek eredetileg a 3 és a 7 metróvonalak elágazásai voltak, és csak később váltak önállókká.

Vonal	Útvonal	Építés	Hossz	Állomások száma	Állomások átlagos távolsága	Menetidő
	La Défense ↔ Château de Vincennes	1900 – 1992	16,6 km	25	688 m	45 perc
	Porte Dauphine ↔ Nation	1900 – 1903	12,4 km	25	517 m	37 perc
	Pont de Levallois-Bécon ↔ Gallieni	1904 – 1971	11,7 km	25	486 m	40 perc
	Gambetta ↔ Porte des Lilas	1921	1,3 km	4	433 m	4 perc
	Porte de Clignancourt ↔ Bagneux-Lucie Aubrac	1908 – 2022	13,9 km	29	496 m	36 perc
	Bobigny – Pablo Picasso ↔ Place d’Italie	1906 – 1985	14,6 km	22	467 m	45 perc
	Charles de Gaulle – Étoile ↔ Nation	1907 – 1942	13,7 km	28	504 m	37 perc
	La Courneuve – 8 mai 1945 ↔ Villejuif – Louis Aragon / Mairie d’Ivry	1910 – 1987	22,5 km	38	608 m	60 perc
	Louis Blanc ↔ Pré Saint-Gervais	1911 – 1967	3,1 km	8	438 m	6 perc
	Balard ↔ (Créteil) Pointe du Lac	1913 – 2011	23,4 km	38	631 m	50 perc
	Pont de Sèvres ↔ Mairie de Montreuil	1922 – 1937	19,6 km	37	544 m	57 perc
	Boulogne – Pont de Saint-Cloud ↔ Gare d’Austerlitz	1913 – 1987	11,7 km	23	532 m	22 perc
	Châtelet ↔ Mairie des Lilas	1935 – 1937	6,3 km	13	524 m	20 perc
	Mairie d'Aubervilliers ↔ Mairie d’Issy	1910 – 2022	17,2 km	31	546 m	38 perc
	Asnières Gennevilliers Les Courtilles / Saint-Denis – Université ↔ Châtillon – Montrouge	1911 – 2008	24,3 km	32	776 m	50 perc
	Mairie de Saint-Ouen ↔ Olympiades	1998 – 2020	13,9 km	13	1158 m	24 perc

Térkép

Az utasforgalom az elmúlt években az alábbi módon változott:

• Acélkerekű metrószerelvények
•  
  MF 67 sorozat      
•  
  MF 77 sorozat     
•  
  MF 88 sorozat   
•  
  MF 01 sorozat     

• Gumikerekű metrószerelvények
•  
  MP 59 sorozat   
•  
  MP 73 sorozat    
•  
  MP 89 CA sorozat   
•  
  MP 89   
•  
  MP 05 sorozat    

• Már nincsenek szolgálatban:
  • M1: 1900 és 1931 között közlekedett;
  • Sprague-Thomson: 1908 és 1983 között közlekedett;
  • MA 51: A 10-es és a 13-as vonalon közlekedett 1994-ig;
  • MP 55: 1956 és 1999 között közlekedett a 11-es metróvonalon, az MP 59 sorozatot váltotta le;
  • Zébulon egy MF 67 prototípus, 1968 és 2010 között használták oktatásra, soha nem szállított utasokat.
• Még nincsenek szolgálatban:
  • MP 14: Az MP 59 sorozatot fogja lecserélni a 11-es metróvonalon és kapacitásbővítést ad majd a 14-es metróvonalra;
  • MF 19: leváltja majd az MF 67, az MF 77 és az MF 88 sorozatot a 3-as, a 3bis, a 7-es, a 7 bis, a 8-as, a 10-es, a 12-es és a 13-as vonalakon.

• Bindi, A., & Lefeuvre, D. (1990). Le Métro de Paris : Histoire d'hier à demain, Rennes : Ouest-France. ISBN 2-7373-0204-8. (franciául)
• Descouturelle, Frédéric, et al. (2003). Le métropolitain d'Hector Guimard. Somogy. ISBN 2-85056-815-5. (franciául)
• Gaillard, M. (1991). Du Madeleine-Bastille à Météor : Histoire des transports Parisiens, Amiens : Martelle. ISBN 2-87890-013-8. (franciául)
• Hovey, Tamara. Paris Underground, New York: Orchard Books, 1991. ISBN 0-531-05931-6.
• Lamming, C.(2001) Métro insolite, Paris : Parigramme, ISBN 2-84096-190-3.
• Ovenden, Mark. Paris Metro Style in map and station design, London: Capital Transport, 2008. ISBN 978-1-85414-322-8.

• Párizs metróállomásainak listája

• RATP – Hivatalos honlap
• Comprehensive map of the Paris Metro network (angolul)
• Printable PDF user's guide to the Métro (angolul)
• Real-distance network map at CityRailTransit website (angolul)