Nyúlalakúak: Emlősrend

(A hagyományos rendszertan egészen a múlt század közepéig a rágcsálók rendjének dupla metszőfogúak alrendjébe sorolta őket.)

Nyúlalakúak
Evolúciós időszak: Késő paleocén – jelen
Házi nyúl (Oryctolagus cuniculus domestica)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Euarchontoglires Csoport: Glires Rend: Lagomorpha Brandt, 1855
Szinonimák
Duplicidentata Illiger, 1811 Leporida Averianov, 1999 Neolagomorpha Averianov, 1999 Ochotonida Averianov, 1999 Palarodentia Haeckel, 1895
A ma is élő családok
Nyúlfélék (Leporidae) Pocoknyúlfélék (Ochotonidae)
Elterjedés
Elterjedési területük
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Nyúlalakúak témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Nyúlalakúak témájú kategóriát.

Az üregi és a házi nyulat jellegzetes zápfogaik alapján első pillantásra a rágcsálókhoz sorolhatnánk. De éppen a fogazatban rejlik a különbség, amelyet a rokonsági kapcsolatok vizsgálata során nagyon is fontosnak ítélnek meg: a nyúlalakúak felső állkapcsában a két metszőfog mögött egy második pár is található, a fogzománc ezeket is teljesen körülöleli. A valódi rágcsálóknál csak egy pár metszőfog nő ki, amelyek az alsó állkapocs megfelelő fogaihoz illeszkednek. A külső formát a funkció határozza meg, és nem jelent szorosabb rokonságot, mint ahogy azt a nyúlalakúak kövületi maradványai is bizonyítják. A nyúlalakúakat és rágcsálókat tehát egymással párhuzamosan futó fejlődési ágnak kell tekintenünk (konvergens evolúció), és a természetes rendszertani besorolásnál el kell választanunk egymástól. A két rend számtalan további felépítés- és viselkedésbeli sajátosságban is egyértelműen elkülönül. Így például a nyúlalakúak mellső lábukat ütésre, mintegy fegyverként használják vetélytársaikkal, illetve ellenségeikkel szemben. A táplálékot viszont nem ezzel fogják meg. Mivel testfelépítésük elsősorban a menekülést szolgálja, lábuknak ilyen, többirányú felhasználása már nem volna lehetséges. Viszont a mezei nyúl futáskor olyan sebességet képes elérni, hogy még egy agár is alig tudja utolérni.

A nyúlalakúak tápanyagszegény élelmen is egészen jól megélnek: a rendkívül hosszú vakbélben a nyúllal szimbiózisban élő baktériumok ugyanis képesek a cellulóz és egyéb, a nyúl saját emésztőnedveinek ellenálló rostok bontására, és azokat értékes fehérjéik felépítése során hasznosítják. A mezei és az üregi nyúl táplálékszükséglete nagy részét ebből fedezi. Világra jöttükkor még nem rendelkeznek ezzel a fontos adottsággal, így a tápanyagok egy részéhez anyjuk ürülékéből jutnak hozzá. A nyúlfiókák egy különleges, úgynevezett lágy ürüléket fogyasztanak el, amely anyjuk vakbelében képződik, de kifejlett korban már maguk is termelik, és ezzel jelentősen javítják emésztésük hatásfokát. A normális ürülék ezzel szemben egészen más, az ismerős bogyó formában ürül, nincsenek különleges tulajdonságai, legfeljebb csak a territórium megjelölésére szolgál.

A szaglás a nyulak életében fontos szerepet játszik. A család vagy a kolónia tagjai erről ismerik fel egymást, a hierarchia rendszer is erre épül, de a házi nyúl is gondozója szagát jegyzi meg.

Valamennyi házi nyúl az üregi és nem a mezei nyúl leszármazottja. Bámulatos, hogy a néhány évszázados tenyésztés alatt az ember milyen forma- és színgazdagságot ért el: vannak hosszú, selymes bundájú angóranyulak; német óriástarkák, amelyek messze meghaladják még a nagy mezei nyúl súlyát is; de létezik hófehér törpenyúl és még sok egyéb fajta is. Újabban mezei nyulakat is kezdtek háziasítani, de ez összehasonlíthatatlanul nehezebb. Sokáig azt hitték, hogy fogságban egyáltalán nem is nevelhető.

A rendbe az alábbi családok, alcsaládok és nemek tartoznak (a rendben manapság csak két élő család van; a két élő család fejlődése ezelőtt mintegy 40 millió évvel, a földtörténet késő eocén időszakában vált külön):

• Nyúlfélék (Leporidae) (Fischer, 1817) – 61 élő faj
  • †Archaeolaginae
    • †Archaeolagus Dice, 1917
    • †Hypolagus Dice, 1917
    • †Notolagus Wilson, 1938
    • †Panolax Cope, 1874
  • Valódi nyulak (Leporinae) Trouessart, 1880
    • †Alilepus Dice, 1931
    • Brachylagus
    • Bunolagus
    • Caprolagus Blyth, 1845
    • Lepus Linnaeus, 1758
    • Nesolagus Forsyth Major, 1899
    • †Nuralagus Quintana et. al., 2011
    • Oryctolagus Lilljeborg, 1874
    • Pentalagus Lyon, 1904
    • †Pliolagus Kormos, 1934
    • †Pliosiwalagus Patnaik, 2001
    • Poelagus
    • †Pratilepus Hibbard, 1939
    • Pronolagus Lyon, 1904
    • Romerolagus Merriam, 1896
    • †Serengetilagus Dietrich, 1941
    • Sylvilagus Gray, 1867
  • †Palaeolaginae Dice, 1929
    • †Dasyporcina Gray, 1825 - nemzetség
    • †Agispelagus Argyropulo, 1939
    • †Aluralagus Downey, 1968
    • †Austrolagomys Stromer, 1926
    • †Aztlanolagus Russell & Harris, 1986
    • †Chadrolagus Gawne, 1978
    • †Coelogenys Illiger, 1811
    • †Gobiolagus Burke, 1941
    • †Lagotherium Pictet, 1853
    • †Lepoides White, 1988
    • †Nekrolagus Hibbard, 1939
    • †Ordolagus de Muizon, 1977
    • †Paranotolagus Miller & Carranza-Castaneda, 1982
    • †Pewelagus White, 1984
    • †Pliopentalagus Gureev & Konkova, 1964
    • †Pronotolagus White, 1991
    • †Tachylagus Storer, 1992
    • †Trischizolagus Radulesco & Samson, 1967
    • †Veterilepus Radulesco & Samson, 1967
    • Bizonytalan helyzetű nemek a Palaeolaginae alcsaládban
    • †Litolagus Dawson, 1958
    • †Megalagus Walker, 1931
    • †Mytonolagus Burke, 1934
    • †Palaeolagus Leidy, 1856

• Pocoknyúlfélék (Ochotonidae) Thomas, 1897 – a családban már csak 1 élő nem van 30 fajjal
  • †Alloptox Dawson, 1961
  • †Amphilagus Tobien, 1974
  • †Bellatona Dawson, 1961
  • †Cuyamalagus Hutchison & Lindsay, 1974
  • †Desmatolagus Matthew & Granger, 1923
  • †Gripholagomys Green, 1972
  • †Hesperolagomys Clark et al., 1964
  • †Kenyalagomys MacInnes, 1953
  • †Lagopsis Schlosser, 1894
  • Ochotona Link, 1795
  • †Ochotonoides Teilhard de Jardin & Young, 1931
  • †Ochotonoma Sen, 1998
  • †Oklahomalagus Dalquest et al., 1996
  • †Oreolagus Dice, 1917
  • †Piezodus Viret, 1929
  • †Russellagus Storer, 1970
  • †Sinolagomys Bohlin, 1937
  • †Titanomys von Meyer, 1843

• †Prolagidae Gureev, 1964 - 17 kihalt faj
  • †Prolagus Pomel, 1853

• Bizonytalan helyzetű nemek a nyúlalakúak rendben
  • †Eurymylus - eddig a legősibb felfedezett nyúlalakú, Kelet-Ázsiából származik, a paleocén-eocén korok határán élhetett
  • †Eurolagus Lopez Martinez, 1977
  • †Hsiuannania Xu, 1976
  • †Hypsimylus Zhai, 1977
  • †Lushilagus Li, 1965
  • †Shamolagus Burke

• Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178  
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
• Paleobiology Database Archiválva 2012. október 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Meng, J. et al., 2009: A new species of Gomphos (Glires, Mammalia) from the Eocene of the Erlian Basin, Nei Mongol, China. American Museum Novitates 3670: 1-12.