Marble Arch: Márvány diadalív

századi fehér márvány diadalív Londonban, Angliában. A szerkezetet John Nash tervezte 1827-ben a Buckingham-palota díszudvarának (cour d’honneur) bejárataként. 1851-ben egy építész, Decimus Burton kezdeményezésére áthelyezték egy elkülönített forgalmi szigetre az Oxford Street, Park Lane és az Edgeware Road csomópontjában.

Marble Arch
Ország	Egyesült Királyság
Település	City of Westminster
Névadó	carrarai márvány
Építés éve	1828
Típus	diadalív
Építész(ek)	John Nash
Elhelyezkedése
Marble Arch Pozíció London térképén
é. sz. 51° 30′ 47″, ny. h. 0° 09′ 32″51.513055555556, -0.1588888888888951.513056°N 0.158889°W, ny. h. 0° 09′ 32″51.513055555556, -0.1588888888888951.513056°N 0.158889°W
A Wikimédia Commons tartalmaz Marble Arch témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kizarólag a királyi család, a királyi hadsereg és a királyi lovas tüzérség haladhat át a diadalív alatt az ünnepi felvonulások alkalmával.

A diadalívről nevezték el az azt körülvevő területet, az Edgeware Road déli részét, valamint egy metrómegállót is.

Nash három boltíves terve Constantinus diadalívén alapul. John Flaxmant választották, hogy elkészítse a jellegzetes szobrot. 1826-ban, Flaxman halála után a megbízást Sir Richard Westmacott, Edward Hodges Baily és J. C. F. Rossi kapták. 1829-ben Sir Francis Chantrey-t bízták meg IV. György bronz lovasszobrának elkészítésével, ez került volna a diadalív tetejére.

Az építkezést 1827-ben kezdték el, azonban 1830-ban a pazarló IV. György király halálát követően leállították, mert az új király - IV. Vilmos - elfogadhatatlannak tartotta az egyre növekedő költségeket.

Az építési munkálatokat 1832-ben újrakezdték, ezúttal Edward Blore felügyelete alatt. Blore jelentősen lecsökkentette a Nash által tervezett „padlás” részt, valamint eltávolította a szobrot is. A diadalív 1833-ban készült el.

A Westmacott által készített szegélydíszeket a Buckingham Palotánál használták fel. Westmacott és Rossi szobrait pedig a Nemzeti Galériánál. 1843-ban IV. György lovas szobrát a Trafalgar téren helyezték el.

A fehér márvány hamar elvesztette világos színét a szmogos londoni levegőtől.

 

 

1837-ig - Viktória királynő beköltözéséig - a Buckingham Palota üresen állt. Az azt követő néhány évben azonban kicsinek bizonyult a királyi család növekedésével. Ezt úgy oldották meg, hogy kibővítették a palotát, azáltal, hogy egy keleti szárnyat csatoltak a díszudvarhoz. Ez a homlokzat ma a hivatalos, nyilvános része a palotának.

Az építkezést 1847-ben kezdték meg, ekkor a diadalívet szétbontották, majd később újraépítették a Hyde Park legészakibb csücskébe. Ezt Thomas Cubitt felügyelte. A felújítást 1851 márciusában fejezték be. Egy pletyka szerint a diadalívet azért helyezték át, mert túl szűk volt a királynő hintójához, azonban 1953-ban II. Erzsébet koronázása alkalmával áthaladt alatta a hintó.

Három kisebb méretű helyiség a diadalíven belül rendőrörsként volt használva 1851-től 1968-ig.

2005-ben döntöttek úgy, hogy a diadalívet áthelyezik egy elérhetőbb helyre, egy forgalmi szigetre.

A metrómegállónak köszönhetően a Marble Arch egy hétköznapi, teljesen modern londoni környéket alkot anélkül, hogy az egyházközösség vagy valamilyen intézmény a nevét viselné.

A Marble Arch londoni metrómegálló a központi vonalon van.

A diadalívet körülvevő rész útkereszteződést alkot, összekötve az Oxford Streetet keleten, a Park Lane-t délen, a Bayswater Road-ot nyugaton és az Edgeware Roadot északnyugaton. A közvetlenül a diadalív északi oldalán fekvő rövid út szintén a Marble Arch nevet viseli.

Az egykori Odeon Marble Arch mozi a kereszteződés mellett volt. 1997 előtt ennek a mozinak volt a legnagyobb vetítővászna Londonban, 23 méter széles volt. 2016-ban bezárt, majd ugyanebben az évben lebontották.