Lengyelország Államfőinek Listája: Wikimédia-listaszócikk

A lengyel állam korábbi vezetőit, az 1795 előtt uralkodó királyokat a Lengyelország uralkodóinak listája című szócikk tartalmazza.

Lengyelország függetlenségét 1918. október 7-én hirdették ki. Az erről szóló proklamációt a Régenstanács adta ki.

Sorszám	Kép	Név	Hivatali idő	Párt
-		Régenstanács (Aleksander Kakowski, Zdzisław Lubomirski, Józef Ostrowski) 1918. november 11-től Józef Piłsudskival (1867–1935) mint a Lengyel Haderők Legfelsőbb Parancsnokával együtt	1918. október 7. – 1918. november 14.	-
-		Józef Piłsudski (1867–1935) – kezdetben a Lengyel Királyság régenseként és a Lengyel Haderők Legfelsőbb Parancsnokaként gyakorolta az államfői hivatalt. Később november 22-től ideiglenes államfő, majd 1919. február 19-től államfő.	1918. november 14. – 1922. december 11.	Lengyel Szocialista Párt
1.		Gabriel Narutowicz (1865–1922)	1922. december 11. – 1922. december 16.	pártonkívüli – a „Felszabadulás” Lengyel Néppárt jelölésével
-		Maciej Rataj (1884–1940) – a Szejm elnökeként látta el a köztársasági elnöki feladatokat	1922. december 16. – 1922. december 20.	„Piast” Lengyel Néppárt
2.		Stanisław Wojciechowski (1869–1953)	1922. december 20. – 1926. május 14.	„Piast” Lengyel Néppárt
-		Maciej Rataj (1884–1940) – a Szejm elnökeként látta el a köztársasági elnöki feladatokat	1926. május 15. – 1926. június 4.	„Piast” Lengyel Néppárt
-		Józef Piłsudski (1867–1935) – a Nemzetgyűlés 1926. május 31-én választotta meg köztársasági elnökké. Nem lépett hivatalba.	-	Szanáció
3.		Ignacy Mościcki (1867–1946)	1926. június 4. – 1939. szeptember 30.	pártonkívüli, a szanációs táborhoz való kötődéssel

Az 1926. május 12–15-i katonai puccsot követően a tényleges legfelsőbb államhatalom Józef Piłsudski kezében volt, aki a Fegyveres Erők Főfelügyelőjének hivatalát viselte.

1945. július 5-ig a Lengyel Köztársaság Emigráns Kormánya teljes nemzetközi elismertséget bírt (kivéve a Szovjetuniót, valamint a Harmadik Birodalmat és szövetségeseit). Az ezt követő évtizedekben csak néhány állam ismerte el (Írország, Spanyolország, Kolumbia, Kuba, Libanon, Vatikán, Venezuela).

Sorszám	Kép	Név	Hivatali idő
-		Edward Śmigły-Rydz (1886–1941) – 1939. szeptember 1-jén Mościcki elnök nevezte ki "utódjának a hivatalnak a békekötést megelőzően történő megüresedése esetére" az áprilisi alkotmány 24. cikkelye értelmében. A döntést Mościcki 1939. szeptember 17-én visszavonta (antedatált rendelkezés).	-
-		Bolesław Wieniawa-Długoszowski (1881–1942) – 1939. szeptember 17-én Mościcki elnök nevezte ki "utódjának a hivatalnak a békekötést megelőzően történő megüresedése esetére" az áprilisi alkotmány 24. cikkelye értelmében. Wieniawa-Długoszowski lemondott az elnök utódjának hivataláról, a döntést Mościcki 1939. szeptember 17-én visszavonta (antedatált rendelkezés).	-
1.		Władysław Raczkiewicz (1885–1947)	1939. szeptember 30. – 1947. június 6. (1945. július 5-ig az elnök és az emigráns kormány teljes nemzetközi elismeréssel rendelkezett)
2.		August Zaleski (1883–1972) – folyamatosan viselte hivatalát, nem véve figyelembe, hogy hivatali ideje 1954-ben lejárt	1947. június 9. – 1972. április 7.
-		Hármak Tanácsa – August Zaleskivel szemben felállított, az emigráns közösség egy része által választott, nem alkotmányos államfői testület. Létrehozására Zaleski hivatali idejének önkényes meghosszabbításával szemberni tiltakozásként került sor. 1956-tól elnöki előjogokkal bírt. A Hármak Tanácsának állandó tagja volt Edward Bernard Raczyński és Władysław Anders (Anders az 1969–1970-es hivatali ciklus alatt meghalt, ezért Stanisław Kopański lépett a helyére további két évre a Tanács megszűnéséig, amely Zaleski halála után történt meg.	1954 – 1972. április 7.
3.		Stanisław Ostrowski (1892–1982)	1972. április 9. – 1979. március 24.
4.		Edward Bernard Raczyński (1891–1993)	1979. április 8. – 1986. április 8.
5.		Kazimierz Sabbat (1913–1989)	1986. április 8. – 1989. július 19.
6.		Ryszard Kaczorowski (1919–2010) – Lech Wałęsa beiktatása után átadta neki jogosítványait, az emigráns kormány pedig likvidációs bizottságot hozott létre, amely 1991. december 31-ig bejefezte minden emigráns hatalmi szerv tevékenységét.	1989. július 19. – 1990. december 22.

A Lengyel Népköztársaság 1952. július 22-i alkotmánya megszüntette az elnöki hivatalt. Szerepét az Államtanács vette át (mely hivatal már az 1947-es kis alkotmány óta létezett). Ez egy alkotmányos államfői testület volt, melynek élén az Államtanács elnöke állt. A Népköztársaság de facto legfontosabb személyisége azonban a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára volt. 1989-ben az Államtanácsot felváltotta a Lengyel Népköztársaság Elnökének hivatala.

Sorszám	Kép	Név	Hivatali idő
1.		Wojciech Jaruzelski (1923–2014) – a Lengyel Népköztársaság elnöke	1989. július 19. – 1989. december 30.

1989. december 31-én életbe lépett az állam nevének Lengyel Köztársaságra történő változtatásáról szóló alaptörvény.

Sorszám	Kép	Név	Hivatali idő	Párthovatartozás vagy a személyt támogató párt
1.		Wojciech Jaruzelski (1923–2014)	1989. december 31. – 1990. december 22.	Lengyel Egyesült Munkáspárt
2.		Lech Wałęsa (1943–)	1990. december 22. – 1995. december 22.	Szolidaritás Független Szakszervezet
3.		Aleksander Kwaśniewski (1954–)	1995. december 23. – 2005. december 23.	Demokratikus Baloldali Szövetség
4.		Lech Kaczyński (1949–2010)	2005. december 23. – 2010. április 10.	Jog és Igazságosság
-		Bronisław Komorowski (1952–) – a Szejm elnökeként a köztársasági elnöki feladatokat ideiglenesen ellátó személy	2010. április 10. – 2010. július 8.	Polgári Platform
-		Bogdan Borusewicz (1949–) – a Szenátus elnökeként a köztársasági elnöki feladatokat ideiglenesen ellátó személy	2010. július 8.	Polgári Platform
-		Grzegorz Schetyna (1963–) – a Szejm elnökeként a köztársasági elnöki feladatokat ideiglenesen ellátó személy	2010. július 8. – 2010. augusztus 6.	Polgári Platform
5.		Bronisław Komorowski (1952–)	2010. augusztus 6. – 2015. augusztus 6.	Polgári Platform
6.		Andrzej Duda (1972–)	2015. augusztus 6. – hivatalban	Jog és Igazságosság

Esetenként felbukkan az a nézet, hogy Józef Zych, a Szejm elnöke a köztársasági elnök helyetteseként tevékenykedett 1995. december 23-án – Lech Wałęsának a hivatal letételét (1995. december 22.) követően, a megválasztott elnök Aleksander Kwaśniewski másnap 13 órai, a Nemzetgyűlés előtt tett beiktatásáig. Ennek oka az 1992-es kis alkotmány és az 1990. szeptember 27-i, a Lengyel Köztársaság Elnökének megválasztásáról szóló törvény ellentmondó rendelkezései voltak. Az 1992-es kis alkotmány nem határozta meg pontosan az elnöki hivatal helyettesítésének kérdését a hivatali ciklus lejártát követően, az addigi elnök hivatali idejének lejárta előtt megválasztott elnök hivatalba lépése pedig az alaptörvény 30. cikkelyének megfelelően másnap történt meg, a hivatalban lévő elnök mandátumának lejártát követően.

• Matz, Klaus-Jürgen: Lengyelország: A köztársaság és a népköztársaság vezetői, In: K.-J. Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott?, Springer Hungarica, Budapest, 302–303, 1994.

 

A Wikimédia Commons tartalmaz Lengyelország államfőinek listája témájú médiaállományokat.

• (lengyel) (angol) A Lengyel Köztársaság Elnökének hivatalos oldala Archiválva 2018. július 17-i dátummal a Wayback Machine-ben

• köztársasági elnök
• Államtanács (Lengyelország)
• Lengyelország uralkodóinak listája
• Lengyel kormányfők listája

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Prezydenci Polski című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.